Szájrúl szájra : a magyarság szálló igéi - MEK [PDF]

1) Nyilván a német werwolf s a szláv zvokolak, vagjris ember, aki tetszése szerint bármikor farkassá ... elsőrangú kútfő

3 downloads 36 Views 41MB Size

Recommend Stories


MEK 4S MEK 4SP
Be who you needed when you were younger. Anonymous

(IGI) Plc
Almost everything will work again if you unplug it for a few minutes, including you. Anne Lamott

(IGI) Plc
The greatest of richness is the richness of the soul. Prophet Muhammad (Peace be upon him)

Industrial & General Insurance (IGI) Plc [PDF]
Motor Insurance. Buy Insurance. Image Alternative text. Life Products. View More. Image Alternative text. Engineering/Contractors All Risk. View More. Image Alternative text. Marine. View More. Image Alternative text. Travel & Health Insurance. View

Untitled - MEK
We may have all come on different ships, but we're in the same boat now. M.L.King

Untitled - MEK
When you talk, you are only repeating what you already know. But if you listen, you may learn something

MEK-Ermittung
Knock, And He'll open the door. Vanish, And He'll make you shine like the sun. Fall, And He'll raise

Untitled - MEK
Be grateful for whoever comes, because each has been sent as a guide from beyond. Rumi

Untitled - MEK
Before you speak, let your words pass through three gates: Is it true? Is it necessary? Is it kind?

akışkanlar mek
Courage doesn't always roar. Sometimes courage is the quiet voice at the end of the day saying, "I will

Idea Transcript


SZÁJRUL SZÁJRA A MAGYARSÁG SZÁLLÓ IGÉI

G YŰ JTÖ TTE

ÉS

M AGYARÁZZA

(0

TÓTH B ÉLA

Száll a madár ágrul ágra, Száll az ének szájnil szájra,

A^any Jákob

MÁSODIK,

j a v ít o t t

ÉS B Ő V ÍT E T T KIADÁS

BUD APEST AZ

ATHENAEUM

IR O D A L M I É S

1901

NYOM DAI

R .-T .

K IA D A S A

64726

/%

/i9 € r .

M J .M Ü Z E ü ÍK Ö iiiy i/ í/ iH Í I.

Nycmt. Növodóknapló.

\9CS

.év. 3lo

3Z.

Budapest, az Athenaeum r.-t. köny\Tiyomdája»

FOGLALAT. Lap

B e v e z e t é s .................................................................................. .......................... S zá ll az ige. I r ta A le x a n d e r B e rn á t I . M a g y a r tö r té n e t .............................................................. I I . V ilá g tö r té n e t .............................................................. G örö gö k .................................................................................. R ó m a ia k .................................................................................. O la szo k .................................................................................. F ra n ciá k .................................................................................. A n g o lo k ........... N é m e te k és o sztrá k o k ........... ..................................... L e n g y e le k I I I . M a g y a r irodalom ...................................................... I V . V ilág iro d alo m .............................................................. G örö g írók .............................................................................. L a tin írók . .......................................................................... O lasz írók .............................................................................. S p a n y o l í r ó k ........ ................................................................ F ra n cia írók .......................................................................... A n g o l írók .............. N é m e t írók .............................................................................. S z lá v és északi irók .......................................................... V . A b i b l i a .............. P ó tlé k ........... N é v m u t a t ó .............................................................................. T á r g y m u ta tó ..........................................................................

^ X i ^ ^3 ^ ^3^ ^4 ^

^59 1^2 ^7 ^ 182 259 259 274 325 331

335 354 365 380 382 407 4 15 421

Jelek és rövidítések. * = tu la jd o n n e v e k u t á n : szü le­ te tt. — f = m egh alt. — CV) = az a szálló ige, am elyrő l épp szó v a n , — f ] k ö z ö tt v a n m inden, am iről a g y ű jt ő k i a k a rja jelen ten i, h o g y őtőle m a g á tó l szárm azik. — D ő lt v a sta g b e tű k k e l v a n n a k n y o m t a t v a a m e g v á lto z o tt szálló ig é k eredeti a lak jai, — A la p o k a ljá n le v ő je g y z e te k , h a nincs k ife je z v e az ellenkező, m in d a g y ű jt ő t ő l v aló k .

BEVEZETÉS. Mi a szálló ige ? A szálló ige ismeretes eredetű szólásmód. Mert a szálló igének a nyelv kincsében mindig szólásmód értéke van ; akkor is, ha csak egy szó vagy egy név, akkor is, ha kifejezés, mondás vagy hosszú idézet. E zt az értéket az az ereje adja neki, hogy a maga helyén minden körülírásnál hathatósabban fejez ki egy-egy gondolatot. Ha azt mondom : fű it, többet mondok, mint ha a halál névtelenségébe tűnő emberek tenger millióiról beszélnék ; mert a «pesti liget» magányos sírkövének e négy betűje nekünk ékesebben szóló. Ha azt mondom : Othello, többet mondok, mint ha féltékeny férjet emle­ getnék ; mert abban a névben benne van a shaksperei tragoedia egész hatalma. A vessünk fátyolt a múltakra kevés szóval elénk tárja hazánk -félszázados történetét. A hátra van még a fekete leves tökéletesen határoz meg egy helyzetet. Patő P á l a nagy általánosságú alak. Igaza van A lexander BERNÁxnak : «Maga a szó szteno^ grafikus jele egy gondolatnak ; a szálló ige sztenogramja egy gondolatsornak.» (L. S zá ll az ige. B ud ap esti H írlap i 1895 februárius 17.) A szálló igék keletkezése is erőkiválás, mint minden ezen a világon. E gy-egy mondott vagy írott dolog, egyegy szó vagy név, egy-egy alak a maga erejénél fogva szólásmóddá válik, s bele jut a nyelv kincsébe. Mi ez

VI

BE\rEZETÉS.

az ereje ? Néha az igazság, néha a szépség, néha a rövid­ ség, néha a furcsaság ; és mindig az a valami, amiben benne van a népszerűség titka : az alkalom. Ez a magya­ rázata ama jelenségnek, hogy a szálló igék nagy része nem tartozik az emberi elme alkotásainak legjavához. Mély gondolatok, költői remekek, ha ismeretesek is, nem járnak száj ml szájra ; a legjobb esetben is csak idézetek maradnak. Gyakorta megesik, hogy a közönség változtat a szálló igék alakján ; s ezek a változtatások mindig szerencsések. K ossuth L ajos azt ir t a : «tengerhez magyar ! el a tengerhez !» ; a szálló ige pedig : tengerre m agyar! Mennyivel tömöttebb és csattanósabb ez am annál! Másszor valósággal levonjuk a szálló igét az eredeti betűből. Madách I mre eszkimója így szó l: ». . . H a isten v a g y , teg ye d , K ö n yö rg ö k , h o g y k eveseb b em ber leg ye n S tö b b fók a . . .«

A szálló ige : sok az ember, kevés a fóka. S a forrá­ sokkal azért bánunk el igy, mert a szálló igét mindig az a törekvés adja ajkunkra, hogy azt mondjuk, ami helyzetben a legerősebb és legigazabb kifejező. Aligha tévedek hát, ha azt állitom, hogy a szálló igék a nyelv kincséhez tartoznak, még az idegenek is, mint a kifejezés hatalmas eszközei és mint dús tartalmú szólásmódok. De egyszersmind nagybecsű adatok egyegy nemzet művelődéstörténetét illetőleg ; mert kiderül belőlük egész korszakok eszejárása, műveltsége és Ízlése. Megszólal bennük, nagy közvetlenséggel, a szeretet és a gyűlölség; nyilatkozik bennük nemzedékek tudása, felfogása, gondolkodásmódja ; és mindez a maga saját hangján. A szálló igék kritikai gyűjtését a történetírás fontos segédtudományának tartom. És mikor most tiz észtén-

BEV EZETÉS.

V II

deje, csekély erőmet talán szertelenül becsülve, arra vállalkoztam, hogy megkísértsem könyvbe sorozni ezt az ezernyi apró ad ato t: nem annyira a jelennek, mint a jövendőnek akartam dolgozni. A nagy nyugati nemzetek mind felfogták a szálló igék gyűjtésének fontosságát. Az első ilyen rendszeres gyűjtemény volt a negyvenes évekbeli angol Handbook of F a m ilia r Quotations (by J. R. P.), melynek újabb kiadása 1853-ban, Londonban jelent meg ; utána követ­ kezett ÉDOUAKD F ourneer klasszikus müve : V E s p r it des autres (Paris, 1855 ^), és 1864-ben a német G eorg B üchmann nálunk is nagy hatást tett kitűnő m unkája: a Gefiilgelte Worte."^) Ezek, kivált a két utóbbi, valóban kiváló tudomány, ítélet és szorgalom alkotásai. Kiváló művek az újabbak közül W. F. H enry K ing és GiuSEPPE F umagalii szálló ige gyűjteményei is. De nem szabad megfeledkeznünk egy magyar könyvről, mely amazokat félszázaddal előzte meg és mintegy ősapja a szálló igék gyűjteményeinek. Ez SziRMAY A ntal 1804-ben megjelent H ungária in Parabolisa ; mint E rdélyi János a M agyar közmondások *•) F O U R N I E R (Édouard) : UEsprit des autres recueüli et raconté. V U I-m e ^dition. Paris, E . D entu, 1886, in-i8®. É s e m ü te stv é re : VEsprit dans l’histoire, Recherches et curiosités {sur les mots historiques. V -m e édition. Paris, E . Dentu, 1884. ■ ) B Ü C H M A N N (Georg) : Geflügelte Worte^Der Citatenschatz des deuischen Vol-

^es, gesammelt und erláutert von Georg Büchmann. Fortgesetzt von Walter Róbertiornow. Zw anzigste vermehrte und verbesserte Auflage. Berlin, Haude und Spener, 1900. •) K I N G (Wm. Franc. H em y) : Classical and foreign quotations, law terms und maxims, proverbs, mottoes, phrases, and expressions in French, Germán, Greck, Italian, Latin, Spanish, and Portoguese. W ith translations, references, explanatory notes, and indexes. N e w and revised edition. London, W hitaker et Sons, 1889. *) F Ü M A G A L L I (Giuseppe) : Chi V ha detto ? Tesoro di dtazioni italiane e stra-

niere di ofigine letteraria e storica, indicate, ordinate e annotate da Giuseppe Futnagaüi. Terzo edizione riveduta ed arrichita. Milano, Ulrico Hoepli, 1899. •) Hungária in Parabolis, sive commentarii in adagia, et dicteria Hungarorum, per Antonium Szirmay de Szirma, S. C. ct R, A . Maiestaíis consiliarium aulicum, et poétám laureatum historico-iocose conscripti. Edidit Martinas Georg. Kovachich ■ Senquictensis, ad Josephum Benedictum Kondé de Pókatelek, Budáé, typis R egiae Universitatis Pestanae, 1804. — Edilio altéra, prioré longe auctior et emendatior. Budáé, typis R egiae U niversitatis Hungaricae 1807.

v iir

BEVEZETÉS.

könyvéne\i bevezetésében oly nagy igazsággal mondja : A nonymus mellett a legmagyarabb munka, melyet valaha deákúl írtak. Ez a vén könyvecske, a maga jámbor hiszékenységével, együgyű szófejtéseivel, jóízű, de kevés hitelű anekdotáival, a külföld nagy forrásainál is többet, értékesebbet adott nekem ; mert megoktatott arra, hogy az ilyen kortörténeti műnek nem szabad a puszta tudákosság és könyvtárbúj ás alkotásának lennie; hanem tükröznie kell a magyar észjárást, a magyar jó kedvet is. E kön3Tvem első kiadását gyönge kísérletnek nevez­ tem ; ma már jó lélekkel mondhatom róla, hogy több : haladás a munkában, közeledés a cél felé, hogy ez a gyűjtemény a kortörténet kiegészítője lehessen. Nekem ebben vajmi kevés érdemem van, noha magam is ügyekeztem becsületesen dolgozni. E mű azoknak köszöni javúlását és bővülését, akik engemet tanácsokkal és adatokkal halmoztak el. S ezeknek a száma igen nagy. Mert ez a könyv tárgyánál fogva rendkívüli érdeklődést keltett. A tudós világ is, a közönség is úgy fogta fel, hogy alkalmas a nemzeti művelődés és a magyaros gondolkodás terjesztésére. Ezért jöttek annyian, részt venni a tökéletesbítés munkájában. Köszönetét mondok nekik. Valamennyiöket nem sorolhatom föl név szerint; de ismét hálásan kell emlí­ tenem B ellaagh A ladár körmöcbányai állami főreál­ iskolai professzort, ki, amint e mű alapjának vetésében kitűnő segítőm volt, úgy most is kivette a maga részét a továbbépítés munkájából. Jó tanácsokkal és becses adatok sokaságával támogattak különösen Á gai A dolf , B ánóczi J ózsef , B ayer J ózsef , B ódiss J usztin , C s ik y K álmán , G urnesevics L ajos , G yu lai Á gost , Hentaller L ajos , H evesi L ajos , Hoitsy Pá l , K elemen B éla , L ehr A lbert , f P ozder Ká r o ly , R adó A n tal , R évész K á l ­ mán, SziLY Kálm án , S zontagh P ál ; a külföldi szálló-ige-

B EV EZETÉS.

kutatók közül pedig f Walter R obert- tornow , K onrad Weidling (Berlin) és G iuseppe F umagalli (Milano). Ezután is köszönettel fogadok minden tanácsot és adatot. A közlések hozzám (Budapest, VII., Abonyiucca 31.) küldendők. Budapesten, 1901 őszén. ,

T óth B é l a .

SZÁLL AZ IGE.i) Irta :

A lex an d er

B er n á t.

Mitől száll az ige ? Mi adja neki azt az erőt, hogy szájrul szájra kerül ? E könyv teszi időszerűvé ezt a kérdést s ád bő anyagot elmélkedésre. Kitűnőnek találom a dolog nevét, melyet Thallóczy Lajos ajánlott a szerzőnek. Nemcsak törzsökös magyar­ ságig, hanem a dolognak egy fontos vonását is jelzi. A szálló ige tényleg szájrul szájra jár ; ritkábban élünk vele az irodalomban, mint az élő beszédben. Az iró, amikor csak lehet, főleg ha a magáét adja, kerüli a közhelyeket; szuverén ő, ki a maga birtokát magaverte pénz formájában hozza forgalomba. Az élő beszédben még az eredeti elme is, ha csak nem ferde különködő, hasonlitani akar a többiekhez ; a lángész is csak olyan szabású kabátban jár s úgy beszél, mint B á rk i úr. Azért az élő beszéd igazi hazája a szálló igének, mely vala­ mennyiünké, s melyet azért nyomban megértünk. ízléses ember itt sem fog visszaélni használatával; a szálló ige többnyire csattan, a csattanónak pedig az adja meg erejét, ha ritkán fordúl elő. Lapozgatván e könyvben, tömérdek fajtáját látom a szálló igéknek, s nagyon szeretném, hogy eligazodhassam bennük, belsőleg rendezni őket. De mindenek1) M egjelent a Budapesti Hírlap 1895 februárius 17-ik i számában. A z író engedelm ével közlöm .

SZÁ LL AZ ÍGE.

XT

előtt egy közös vonásukon akad meg szemem : majdnem valamennyi igen rövid. Amelyek nem azok, hajlandó vagyok őket nem idetartozóknak tartan i; inkább érde­ kes anekdoták (mint pl. reginam occidere . . , stb.), jó, hogy megvannak a könyvben, de nem igazi szálló igék. A szálló igének épp a rövidség adja meg erejét, ezért tud terjedni. Száll, mert a matériája könnyű, de csak a matériája. A rövidségnek az adja meg az értékét, ha hosszú gondolatsoroknak rövid a kifejezése. Maga a szó sztenografikus jele egy gondolatnak, a szálló ige sztenogramja egy gondolatsornak. A mely író igazi szálló igét tud teremteni, nagy szolgálatot tesz a nyelvnek : össze­ sürít s ezzel közkincscsé tesz egy gondolatsort. Szálló igék formájában terjedjenek legbecsesebb gondolataink ; sőt csak az a gondolat lesz közkincscsé, mely számára megleltük a szálló ige formáját. A szálló ige elviszi a gondolatot mindenfelé, ő a gondolatközlekedés gyors­ vonata. A nép szálló igéi a közmondások, melyek hasonló­ képpen mind rövidek ; a művelt ember közmondásai a szálló igék. A művelt emberek a szálló igék helyes hasz­ nálatából ismernek leghamarabb egymásra ; tudják, hogy közös gondolatkörben élnek. A szálló igének vannak szárnyai (a francia s a német szárnyas igéknek mondja őket) s ezért tud nagy gondolatteherrel is könnyen emel­ kedni s messze útat megtenni.. Nevezetes dolog, hogy a latin nyelv s a biblia annyi szálló igével ajándékozta meg ez emberiséget. E kettő oktat bennünket évezredek óta, s oktatásának egyik legerősebb szerszáma a szálló ige. De e két nagy tár­ házban két fajta szálló igét találok. Az egyik fajta annak köszöni erejét, hogy mindenki tudja, mire vonatkozik ; a másik belső mivoltának. Ha azt mondom : egyiptom i húsos fazekak, e z t mindenki megérti, nem, mert a ki­ fejezés maga világos, hanem, mert ismerjük a szólás történeti vonatkozását; más fajta ez : a betű megöl, itt

XIJ

SZÁ LL AZ ÍGE.

egy hosszú gondolatsor lángeszű megrövidítésben lép elénk ; nem kell tudnom, mire vonatkozik históriailag, csak meg kell értenem. Mily bámulatos mester a biblia s a latin!. Nem ismerik a szószátyárkodást; a biblia szerzésének korában az írás nem ipar, a szentnek szol­ gálatában áll, néha misztikus rövidséggel tör elő a gondolat, költői ékességgel megrakva. A rómaiak gya­ korlati esze még nyelvükben is tükröződik s a görög kultúrát kapják drága örökségül. Micsoda mondatok e zek : N osce te ip su m (ismerd meg tenmagadat) ; ex ungve leonem (az oroszlánt a körméről) ; egy fecske nem szerez tavaszt ; errare hum ánum est (tévedni emberi dolog); kéz kezet m o s ; vita hrevis, ars longa (az élet rövid, a művészet hosszú) ; u hi hene ih i patria (ahol jó dolga van az embernek, ott a hazája) ; sapienti sat (az értelmesnek elég t. i. ennyi, megérti ennyiből is) ; quot capita, tót sensus (a hány fej, annyi gondolat) ; sum m um iu s, summa in iu ria (a legnagyobb törvényesség a legnagyobb tör­ vénytelenség) ; otium cum dignitate (nyugodalom méltó­ sággal) ; carpe diem (élj a mai nappal) ; p r in cip iis ohsta (a kezdetnek állj ellent) ; docendo discim us (tanítva tanulunk) ; m últúm , non múlta (sokat, nem sokfélét) ; vagy bibliából: ú j bornak ú j tömlő ; a k i szelet vet, vihart arat stb. Mennyi bölcseség, gyakorlati s elméleti, a velőket érintő s az élet mindennapi dolgaiban ehgazító van ezekben a mondatokban 1 Nem veszik-e észre, ké­ rem, hogy ezek a mondások kezdenek kimenni a divat­ ból ? Miért ? Mert kezdünk nem tudni latin u l; nem járunk többé a római nagy mesterekhez iskolába, a magunk lábán akarunk járni. Én fájdalmas veszteségnek tartom, hogy a magyar müveiteknek egy része nem tud latinul, nem gyönyörködhetik e nyelvnek értelmet kon­ centráló erejében, nem meríti a forrásból ezt az egyetlen örökséget. Micsoda nyelven lehet ily röviden beszélni : relata refero (elmondom azt, amit nekem mondottak el) ?

SZÁ LL AZ ÍGE.

xm

Ha művelt mérnökökkel vagyok együtt, nem szabad latin szálló igét ajkamra venni ; ez több, mint kényel­ metlenség, ez érzékeny veszteség. Én sajnálom, de ők is sajnálják. E g y sincs köztük, ki ne szeretne latinul tudni. Előbb említettem, hogy a szálló ige néha költői díszben jelenik meg. Valóban ebből is gyakran merít erőt. Amikor az értelem ama koncentráló, összesürítő munkát végzi, esztétikai ösztönünk segítségét kínálja. A gondolat őskorában egy igazság hirdetése oly ünnepi hangulatba hozta a hirdetőt, hogy önként ritmikus formát adott a kifejezésnek. A régi bölcsek mondásai mind versek. A ritmus is szárnyat ád a gondolatnak ) szívesebben fogadják ebben a: ruhában. A nép köz­ mondásai is mind ritmikusok, néha alliterálók és ríme­ sek is. Még fényesebb dísz a megkapó hasonlat, a találó metafora, amely egy neme a rövidítésnek is, mert a magyarázat helyett utal egy ismert dologra. Az előbb idézett mondások mindegyikén van valami költői ókes­ ség. Mily magvas metaforák ezek : fáktól nem látni az erdőt (a sok részletben elveszni, nem látni meg az össze­ függést, az egészet) ; az ilyen mondás az idők végéig marad ; vagy ezek : kígyót melengetni a kebelén, idegen toliakkal ékeskedni, nem is kell az eredeti mesét tudni ; hasonló ez : a szöllő savanyú, hattyúdal; Szarvas Gábor a képzelgős nyelvészkedést elnevezte déliháhos nyelvé­ szetnek ; k i m int vet, úgy a ra t; sírva vigad a magyar (mély értelmű antithezis) ; m int oldott kéve széthull nem­ zetünk ; mézes hetek ; les extfémes se touchent (a végletek érintkeznek) ; őrültség, de van benne rendszer, A meta­ fora, vagy egyéb költői figura itt kettős munkát végez ; összesüríti a kifejezést és szárnyaló erőt ad neki. Az ily szárnyaló ige könnyebbén nyomul a köztudatba. A nyelv alkotó szelleme nyilvánul ezekben magasabb fokon. Hasonló természetű ékessége a szálló igének az elmés fordulat, a tréfa, vicc, a csattanós él. A szálló

XIV.

^ Z Á L L AZ ÍGE,

ige nemcsak komoly gondolatokkal terhes, bölcseséget hirdető, költői díszszel szolgáló : alkalmas ez, mint a nyelv művészetének terméke, minden nyelvbéli művé­ szet kifejezésére, erkölcsi lelkesedést önthet szívünkbe (M agyarország nem volt, hanem lesz), de alkalmas min­ den tréfára, vidámságra, elmésségre, az elme minden­ nemű játékára is. Mily elmés fordulatok ezek : távollétével tündökölni, fertály mágnás, páros viaskodás (kör^ mönfont kifejezés a párbaj helyett) ; K ö z li József (a kompilátorok, akik a címlapra írják : Közli . . .) ; F iu m e mellett a tenger csöndes (a vonatkozás folytán találó gúny) ; mily örökkévaló ez a kifejezés : ny ilt titok, nagy p ip á jú , kevés d o h á n y ú ; elmések: Herbertek (Károlyi Gábor gróf), uraságoktől levetett elvek, gondolatok, vég­ zett földesúr, Bachhuszár, sok az ember, kevés a fóka (alkal­ mazásánál fogva), papiroskorszak, Lügewacker, M ih a szn a A ndrás stb. Ki győzné őket fölsorolni. A szálló igékhez tartoznak a típusok nevei is. A típus neve, ha értelme közismeretes, a legpregnán­ sabb rövidítés. K i nem tudja, mit jelent Othello, H am let, Harpagon, Tartufe, N estor, M entor, M ezzofanti, M o ká n y B erci, Bukovay stb. E g y fajtáját az embereknek észre­ venni s külön megnevezni : az alkotó nyelvgéniusz műve, mely a gondolkodást a kifejezések rövidségével hatal­ masan segíti. Ilyen elnevezések e ze k : svihák, dem imonde ( D u m a s ; egyszersmind szellemes fordulat), az előbb említett fertálymágnás stb. Mindezek után mondhatjuk, hogy a szálló ige jellemző tulajdonsága, hogy rövidített kifejezése egy hosszabb gondolatsornak (értelmi, erkölcsi, hazafiúi stb. gondolatoknak), mely rövidebb vagy hosszabb időn át az emberek kisebb vagy nagyobb körében járatos; vannak nemzetközi szálló igék (a bibliából, a latinból, a világirodalomból) ; vannak, melyeket csak egy nemzet, vagy e nemzetnek valamely rétege ért meg. Némelykor

SZÁLL AZ ÍGE.

XV

gyakorlati életbölcseséget; vannak, melyek csak a beszédet fordulatosabbá teszik ; mások nagy vagy kis eseményekre emlékeztetnek bennünket (L eiter Jakab az értelmetlen fordításokra stb.). Mindig rövidítései a beszédnek. Szálló erejüket ennek köszönik. De formájuk egyéb jelességének is, a bennük rejlő találó metaforá­ nak, ellentétnek, hasonlatnak, elmésségnek. Némelykor meg annak, hogy ősrégiek, vagy más tekintetben tör­ téneti nevezetességűek, mint ilyenek pedig közismeretések s állandó szimbólumai valamely gondolatnak ( S a u l a próféták közt). Rövidre vont kifejezései egy nemzet eszének, erkölcsének, érzelmi világának. N agy képviselői értékes szellemi javaknak. S mi különbözteti meg egyéb ugyanily tulajdonságú beszédfordulatoktól, mondások­ tól ? Az idézetektől az különbözteti meg, hogy a szálló igét egy nemzet idézi, a közönséges idézeteket pedig egy ember. A rendes nyelvtől pedig az, hogy külön eredetüket még többé-kevésbbé világosan érezzük. Ha nem érezzük többé, akkor átmennek a nyelv rendes birtokába. Amíg érezzük, mindig némileg idéző jellel alkalmazzuk őket, mintegy hozzájuk gondolván : Ü gy-e bár önök mind értik, mire célzok ? Innét van, hogy sze­ retjük őket, ha idegenek, idegen formájukban alkal­ mazni. Nem m ondjuk: Keresd az asszonyt, hanem Cherchez la fémmé. Mondhatnék : a szálló ige tudatosan rövidített kifejezése a gondolatnak, mel3mek azért örü­ lünk, mert a rövidítés találó, mert nyomban megértem s mert tudom, hogy velem együtt minden más köröm­ höz tartozó ember is megértette.

I. MAGYAR TÖRTÉNET. Keresvén a magyar történetből kölcsönzött szálló igéket, a honfoglaló ősök korába kell visszatérnünk, hogy megtaláljuk a legrégibbet: a ma is gyakorta és — a helytelen magyarázat révén — tréfásan emlegetett magnum áldumást.

Anonymus.

Mi ugyanis többnyire nagy ivást értünk rajta, holott igazi értelme az, amit az áldomás régi nyelvünk­ ben jelentett, t. i. ,áldozat*. írva leljük Béla király név­ telen jegyzője : Anonymus Belae regis nótárius kró­ nikájában, a Gesta Hungarorumhdcn, melynek 24 levélnyi töredékét a bécsi Udvari Könyvtár őrzi az 514. latin codex-lajstromszám alatt. (Legtökéletesebb, hasonmás­ kiadása a Fejérpataky LÁszLó-féle, Budapest, 1892.) A kifejezést azonban elérte a szálló igék végzete : betürül betűre nincsen meg a forrásban, s két különböző hely összeelegyítéséből ered. A krónikás ugyanis elmondja a i6-ik fejezetben, hogy a magyarok Tárcái megszállásakor «. . . in eodem loco more paganismo occiso equo pinguissimo m agnum ald am as fecerunt.'^ ( « ... azon helyen pogány szokás szerint egy igen kövér lovat leölvén, nagy áldamást tönek.» SZABÓ KÁROLY fordítása.) Kilétét homály födi. Híres vitás kérdés: a négy Béla király közűi melyik­ nek idejében élt. Korát illetőleg tehát a vélemények több mint két század (1060-^ 1279.) között oszlanak meg. Tóth Béla: Sxájrul szájra.

1

1

Anonymus.

MAGYAR t ö r t é n e t .

A 22-ik fejezetben pedig, a meszesi kapu elkészí­ tésekor : «Gauisi sunt gaudio magnó ualde et more paganismo fecerunt a ld u m a s .^ ( > László király igen tunya és lágy ember vala. És mikoron hírt hoznak vala néki, hogy a törökök kárt tettenek és imezt és am azt az várat vették meg, ő nem indul meg vala ezen, hanem lá gy beszéddel mondja v a l a : «Dobzse, dobzse.>> (He l t a i .)

1490,

Feltette az Orbán süvegét. E g y igen régi, de kevéssé ismert anekdotából kelet­ kezett szálló ige. E z anekdotát S z ir m a y A n t a l így mondja el a H u n g á r ia in P a ra b olis 131-ik la p já n : «Bezzeg fel tö ltö tt a^ garatra, CXJ. [Mert D óczy Orbán egri püspök bortól elázott szolgája 1490-ben, mikor II. Ulászló koronázásakor a süveges püspökök a király körül sürgölődtek, m aga is püspöksüveget tett a fej éré.]» N agy régiségére vall, hogy említi B A R O N Y A I D EC SI JÁ N O S (Adagia Graeco-Latino-Ungarica, Bártfa, 1598 ; 28. 1.) >— A CV) a középkori deák aucarius szószerinti fordítása. A régi latin anser helyett ugyanis avica (madár) lett a lúd neve, s ebből támadt idő jártával az avca, auca. (V. ö. az olasz oca, a francia oie.)

Werbőczy István híres törvénye a Lutherani comburantur

Werbőczy István,

[a lutheránusokat meg kell égetni]

1525,

az 1525-iki rákosi országgyűlés végezése (Corpus Juris, 1525 : IV. 4. §.) : «L u th e r a n i etiam omnes de regno extirpentur, et uhicunque reperti fuerint, non solum per ecclesiasticos,

MAGYAR TÖRTÉNET.



verum etiam p er saeculares personas libere cdptantur et cofnburantor.» [A lutlieránusok az országból mindnyájan kiírtandók és bárhol találtassa­ nak is, nemcsak az egyházi, de a világi személyek által is megfogattassanak és meg­ égettessenek.]

Már az 1523-ban Budán szent György napján volt diéta is kimondta (54-ik articulus) : «Omnes Lutheranos et illorum fautores ac factioni ipsi adhaerentes, tanquam puhlicos haereticos, hősies que Sacratissimae Virginis Máriáé, poena capitis et oblatione omnüim honorum suorum, Majestas regia, veluti Catholicus Princeps, punire dignetur.» W e r ­ b ő czy I stván Tripartitúrna (helyben hagyta az 1514-iki országgyűlés ; első kiadása Bécsben, 1715-ben jelent meg) a hűtlenség (nóta infidelitatis) esetei között említi (pars I., tit. 14., §. 114.) : «Publici haeretici, damnati scilicet haeresi adhaerentes.>> A z oknyomozó történet hivatása kideríteni : vallásos vagy politikai szempont sugallta-é a törvényt ? Az utóbbi föltevés mellett az szól, hogy hazánkban az első lutheránusok németek voltak, akiket a nemzeti párt gyűlölt. Vitás kérdés az is : alkalmazták-e valaha ezt a törvényt ?

1527 ?

Ugocsa non coronat. [Ugocsa nem koronáz.]

E híres mondás keletkezése még kiderítésre vár. K omáromy András szerint az 1505-iki rákosi gyűlésen az ország rendei szerződésileg kötelezték m agukat, hogy II. Ulászló halála esetére idegent nem választanak többé királyukká. E szerződést Ugocsa követei Békényi és Újhelyi írták alá. Mikor aztán a mohácsi vész bekövet­ kezett s I. Ferdinánd erőlködéseket tett a m agyar korona elnyerésére, W erbőczy István az 1505-iki szövet­ séglevelet szétküldötte a megyékhez s em lékeztette őket, mire kötelezték magukat. Ekkor felelhették tehát Ugocsa rendei I. Ferdinándnak, ki koronázására m eghívta őket, hogy C\J .^) Azonban ez is csak hagyom ány, mely 1) 1527 november 3. *) T H A L Y KÁLM Á N , magánközlése szerint,

coronat,^

ilyet is ösm er: iBere^ non

MAGYAR TÖRTÉNET.

27

valószínű ugyan, de történelmi adatokkal be nem bizo­ nyítható. Ellenben kétségtelen, hogy 1635-ben már járta az CV) szálló ige. Komáromy András ugyanis egy 1635-ben írott magyar magánlevélben a következőket találta: «Akár koronáz Ugocsa, akár nem.» Ez kétség­ telenné teszi, hogy a szálló ige már akkor régi keletű volt s hogy az előző századba nyúlik vissza. Nem mulasztom el annak följ egy zését, miként véle­ kednek az c \ j eredetéről Ugocsa vármegyében ma. Az anek­ dota, ha alaptalan is, elég érdekes. S z i r m a y A n t a l (Notitia comitatus Ugochensis) nem tud róla. C s ő k e I m r e íancsikai plébános kérdésemre adott válaszában (1892.) ezt ír ja : «Az cX) kifejezés hiteles története elbeszélés után ez : 1722-ben III. Károly országgyűlést hívott össze Pozsonyba, melynek fő tárgya volt az örökösödési törvényt a leányágra is kiterjeszteni. Midőn a pragmatica sanctio azon része fölött folyt a vitatkozás, megkoronázzák-e a leányörököst is vagy sem, a rendek egyhangúlag a koronázás mellett nyilatkoztak. A szavazás e szókkal történt: ,coronaP vagy ,non coYonat\ Mindenki azt mondta : ,coronaV. Kivétel csupán az ugocsai követ volt, ki hosszas utazás fáradalmaitól törődötten, mikor a szavazásra felszólították, álmosan és minden meg­ fontolás nélkül kiáltotta : «Non coronat !>> Innét ered a mai napig közszájon forgó mondás : ,Ugocsa non coronaV, mely­ hez idők múltával hozzá járult ez : ySed ornaV,

Hátra van még a fekete leves. Mindnyájan tudjuk a történeti anekdotát, melyből ez a fenyegető mondás ered: a török fogságba akar ejteni egy magyar u ra t; színlett barátsággal ebédre h ív ja ; lakmározás közben a magyar gyanupörrel kezd élni, hogy valamit forralnak ellene és menni készül ; a török azonban tartóztatja : CVJ, vagyis a fekete kávé és íme csakhamar előtermenek a katonák és rabul ejtik a magyart. Mit szól ehhez a kritika ? K i a török, ki a magyar és mikor, hol történt ez ? II. (Nagy) Szucejmán szultán és Enyingi T örök Bálint, 1541 augusztus 29-én

Nagy Szulejmán ?

1541?

28

Nagy Szulejmán ?

15ál?

MAGYAR TÖRTÉNET.

Budán ? Vagy A hmed basa és Késmárki gróf T hököly I mre, 1685 október 4-én Nagyváradon ? A közhiedelem az első adatot tartja igaznak, Szirmay Antal a máso­ dikat. Én a régibb eredet hitelessége mellett vagyok s imé okaim : A közhiedelem mindig N a g y S z u l e j m á n szultánnak (* 1496., trónra lépett 1521., f 1566) tulajdonította e mon­ dást. A r a n y J á n o s 1853-ban írott, Török Bálint című balladájában (24-ik versszak) szintén ezt a fölfogást követi: ♦ Hosszas ebéd a török szultáné, Hátra van még a fekete kávé.» S z ir m a y Antal azonban (Hungária in parabolis, Budáé, 1807 ; 52. 1.) ezt írja : [A O J akkor vált a magyarok közbeszédévé, midőn 1685-ben, Váradon, a törökök vendég­ ségébe hívott Tököly Imre asztalbontásnál, mikor felhozták a kávét, a janicsárok agájának e mondása után : CV>> mely mintegy jeladás volt, keserű tréfák között vasra veretvén, Drinápolyba vitetett. Mint ezt a jelen volt S z i r m a y A n d r á s följ egyezte.] S z i r m a y ANORÁsnak (* 1656., f 1718), Thököly hívé­ nek, e följegyzését, sajnos, nem sikerült föltalálnom. N é ­ m eth L a j o s 1883-ban Csécsen, hol a Szirmayak ősi kas­ télya van, fölfedezte egy szatócsnál S z i r m a y A n d r á s autobiografiáj ának első kötetét (közölte a Történelmi Tárban, 1892, 401— 418. 1.), de ebben a c^-ről nincsen szó. Vala­ mint S z i r m a y A n d r á s ama naplójában sincs, melyet K á r s a F e r e n c lelt meg nem rég Bélyben ; e napló csak röviden és szárazon említi a fejedelem elfogását. (L. Adalékok Zemplénvármegye történetéhez, II. évf. 256. 1.) S z i r m w A n d r á s ama kéziratában, melyet a Nomzeti Múzeum őriz : Dissertatio de motihus sui temporis, Föl. lat. 2549.J szintén nincs nyoma e dolognak. E rdélyi János a Magyar közmondások könyvében (Pest, 1851 ; 263. 1.) a CNJ’ t magyarázva, ezt írja : « ... Vagyis hátra van még a dolog nehezebb, bajosabb része, nagyja; mi­ képp Tököly Imrével történt, ki, Szirmay András szemtanúsága szerint, 1685-ben ebéden lévén a nagyváradi török basánál, amint sült után fel akart volna kelni asz­ taltól, ezen szavakkal marasztatott: hátra van még a fekete leves, azaz kávé. Mert úgy volt már elóre kicsinálva, hogy kávéivás után Tököly azonnal fogassák el, amint meg is történt s ö kötözve rabul vitetett Drinápolyba. Sz.»

MAGYAR TÖRTÉNET.

29

ERDÉLYinek ez adata S zirmay Antal idézett művé- Nagy Szuböl való, mint a végére tett «Sz.» is mutatja. És pedig lejmán ? szabad fordítás. Ha E rdélyi látja S zirmay András szóban1541 ? forgó kéziratát s abból kölcsönöz, bizonynyal említi. Gre Guss Ágost (Arany János balladái, Budapest, 1880 ., második kiadás; 66 . 1.) szükségesnek véli védelmébe venni E rdélyi JÁNOS, illetőleg S zirmay Antal ez adatával szemben Arany JÁNOST : ♦ Török Bálint esete szakasztott olyan, mint a Tököly Imréé: ö is a török­ höz van híva ebédre, ó is szeretne mihamarabb távozni s a kávé után 6t is elfogják ; a közmondás tehát legtalálóbban alkalmazható. Csakhogy alkalmazása kortévesz­ tést látszik magában foglalni, mert a Török Bálint esete 144 esztendővel régibb a Tökölyénél. De ne feledjük, hogy költőnk a közmondást a maga nevében s a mai olvasó irányában használja, aki értelmét már minden esetre ismerheti; nem monddatja el azon történet szereplőivel, melynek idejében tán még nem volt ismeretes. A költő e szerint nem követ el anachronismust. De a szereplők szájába adva is a köz­ mondást, csak akkor követne el anachronismust — és siessünk hozzátenni, hogy ez is igen megbocsátható kortévesztés lenne — ha be volna bizonyítva, hogy 1541-ben a törökök még nem ittak kávét. Francia emlékiratok szerint Párisban az első kávét 1669-ben itták Lionne ministemél, kinek Szulejman aga török követ kedveskedett vele: ez a párisi kávé tehát 16 évvel előzte meg a nagyváradit. Valószinü azonban, hogy nálunk, legalább a törökök, jóval régebben ittak kávét. Arábiában legalább már a XV-ik, a többi keleten pedig a XVI-ik században el volt terjedve, és igy fel­ tehetjük, hogy II. Szulejman udvarában is divatozott. Hogy pedig a magyarországi törökség közt a kávéivás már Tököly előtt is divatozott, bizonyltja a többek közt Oláh Geci nótájának ez a két sora: Majd sok török test lesz eves. Nem kell neki kávé-leves. És e vers a kávét levesnek nevezi, mint közmondásunk.^

Greguss ÁGOSTnak e csak habozva kimondott Ítélete tökéletesen helyes; és bizonynyal határozottabb, ha a jeles tudós ismeri a döntő adatot, mely kétségtelenül bizonyítja, hogy a CV) már szálló ige volt T hököly I mre elfogása előtt tizenhét évvel. E szálló igét 1668 -ban használja Matkó I stván Bányászcsákánykh^n (X , ut Tök, Könyvnek el-iépése, avagy Bányász csákány, mellyel amaz Fövenyen épitett s már le romlott házát, eléhbi fövenyre sikertelen sárral raggatni akaró és 1000 mocskokkal eszelőssen színló s mázló Sámbár Mattyas nevű tudatlan sárgyúró megcsákányoztatik Kézdivásárhelyi Matkó István mostan Zilahi Ecclésiának együgyű lelki Pásztora által, ki Sámbártól Bányásznak neveztetett. Nyomtattatott M D C L X V III.) a 102 -ik lapon : ♦ Nosza örülj még moslékodnak Sárgyúró Mátyás! Látódé Vjjabb sárból raggatott fészkedet-is mely könnyen bontya, sőt magaddal bontattya el a' Bányász 1 Várj többet, mert bizony hátra még a fekete leves.* Sárospatakon.



MAGYAR TORTÉNEÍ.

Nagy SzuEbből az következik, hogy A h m e d váradi basa, ha lejmán ? ugyan mondta T h ö k ö l y iMRÉnek a C V J - t, immár meglévő 1541 ? szálló igét használt. E szálló ige eredetét pedig jogunk van 1541-ben keresni, több okból. A kávé ,fekete leves' neve igen régi lehet, mert szótáraink nem tudnak róla, s csakis a szálló igében és félig a XVI. századbeli Oláh Geci nótában maradt meg. A p o r P é t e r ugyan 1736-ban befejezett Metamorphoses Transsylvaniae]k\)din azt Írja, hogy az ő fiatal­ ságában (a X V II. század utolsó két évtizedében) Erdély­ ben «reggeli kávé, herbathé, csukolátának hire sem vala ; ha valakinek azt mondottuk volna, kell-e kávé, talán azt értette volna, állj el mellőle.» Mindazáltal bizonyos, hogy mi török érintkezéseink révén már korán ismertük meg a kávét, mely W e l t e r szerint (Essai sur Vhistoire du café, Paris, 1867 ; 2 1 6 . 1.) 1534-ben, N a g y S z u l e j m á n uralkodása alatt került Konstantinápolyba. Merész gyanitás-e, hogy a szultán ettől a kedvelt uj italtól nem vált meg magyarországi hadjárataiban sem, sőt mint ritka újdonságot, örö­ mest szolgáltatta föl. A OJ-nek mind értelmére, mind eredetére mása az olasz ,le frutta di frate Albengo* szólás. A faenzai Manfredi családból származó Alberigo vig barát folytonos viszálkodásban élt a család fejével, Manfredoval, ki egyszer arcul ütötte őt. Alberigo egyszer aztán azt színlelte, hogy békülni akar, és vacsorára hívta meg Manfredot, Alberghetto nevű kis fiacskájával együtt, az Adriai tenger mellett fekvő kas­ télyába. Manfredo azt hitte, hogy a békülő szándék őszinte, és kis fiával elment a vacsorára. Alberigo nagy tisztességgel fogadta őket és nagyszerű lakomát rendezett; de a vendég­ ség végén azt mondta : «Jöjjön a gyümölcs» (vengan le frutta) ; erre a jelszóra gyilkosok rohantak elő és megölték Manfredot, sőt még a kis Alberghettot is, bár a gyermek Alberigo csuklyás köpönyege alá menekült. Ez 1285-ben történt. D a n t e Alberigot a jégbe fagyott árulók közé helyezi (Pokol, X X X III. é. 118. V .) és ugyanez ének 154-ik versé­ ben is megemlékszik róla, Romagna leggonoszabb lelkének nevezve őt. Szójáték a latin cavevaX. » Hogy a GREGUSS francia adatával egyidejű magyar írást idézzek: CZEGLÉDI ISTVÁN az 1670-ben Kolozsvárott megjelent Dágon ledülésében írja : ♦ Ali pássá leülteti s mingyárt az ű szokások szerént való vendégséget indít ; és egy egy fincsal cavét, s az után serbetet hozott.> (Nyelvtörténeti Szótár.)

MAGVAR TÖRTÉNET

31

Izabella királyné, János király özvegye (* 1520 Izabella, körül, f 1559O mikor Erdélyből távozott, 1551 július 19-én Egregynél, a Meszes hegy oldalán, búcsúpillantást vetve országára, egy fa kérgébe ezt a három betűt véste : S. F. V. azaz Sic fata volunt. (így akarja a sors.)

Följegyezte az egykorú S chaeseus K eresztély erdélyi krónikaíró Ruinae pannonicae verses művében, 82. 1. (V. ö. Sic fata tulerunt. Ovidius , Trist. I. könyv, 3 . elegia.) SwAiGER Salamon, ki 1576-ban járt Budán, a királyi palotában látott egy csinos szobát, mely alkalmasint a királyné hálóháza volt. E g y török lakott benne. Falára az volt késsel karcolva : Isahella regina. Sic fata volunt. A királyné e szerint már 1541-ben e szavakkal búcsúzott el a török kézre került budai palotától; mert nem igen hihető, hogy ama betűket más valaki karcolta a hálószoba falára, a meszeshegyi jelenet hatása alatt. Ki fordulhatott volna meg huszonöt év alatt e hálószobában olyan, aki az Erdélytől való búcsúzás részleteit ismerte ? A Sic fata volunt tehát Izabella királynénak jelmondata volt. (V. ö. F r . ScHAMS, Vollstándige Beschreihung dér kön. freyen HauptStadt Ofen, Buda, 1822 ; 202. 1.) Később, 1557-től, pénzeire is verette.

Az egri név. Eger várának 1552-iki dicső védelme után keletkezett. Medgyesi Pál Szent atyák öröme (Gyulafehér­ vár, 1640) című könyvében (élőbeszéd, 8. 1..) ezt írja : «Felütötte az egri nevet, azt szokták felőle mondani, ki valami vitézséget cselekedett.» Szirmay Antal is így idézi a H ungária in Paraholisbdin (50. 1.) : «Felütötte az egri nevet.» Ma így mondjuk : ,kivívta az egri nevet.*

1552.

Magyar hit. így hívja a református vagy kálvinista köznép ma is a maga hitvallását; sőt gyakran más felekezetűek is használják az elnevezést. Legrégibb írott nyomát

1604 ?

32

MAGYAR TÖRTÉNET.

SzirmaY Antal közli N otitia historica comitatus Zemplin ien sis könyvében (Buda, 1804; i i i . 1.) : 1604. helvetica conjessio in protocollo comitatus A. 6. p, 141. vocari cepit U ngarica (magyar hit), rom ano-catholicorum autem P on tifioia (pápista). [1604-ben kezdték a helvét hit­ vallást a megye jegyzőkönyvében, 6. cikk, 141. rész, m agyar hitnek hívni, a római katholikust pedig pápistának.J R É V É S Z K á l m á n közli velem azt a nézetét, hogy ez elnevezés eredete X V I. század végén keresendő, midőn hazánkban a protestantizmus diadalmaskodott, s a m agya­ rok csaknem kivétel nélkül kálvinisták, a németek és tótok pedig lutheránusok voltak. Különben IVIe l o t a i N y i l a s I s t v á n Agendáis. (1622.) az 1562-ben deák nyelven kiadott egervölgy-debreceni hitvallást, Melius Péter és társai mun­ káját, a legelső eredeti, nem fordított református hitvallást, «az mi magyarink confessiojának>>, «magyarok confessiojának>> nevezi. — Német hit a lutheránus vallás, még ma is.

Sepsi Laczkó Máté ?

Fiat piscis! [Hát legyen h a l!]

Sepsi Laczkó Máté krónikája szerint i6 ii-b e n a Bethlen Gábor elől futó kassai fő generális, Forgách Zsigmond generális házi jezsuitája mondta, mikor a sereg lóhússal élt, s pénteken is csak lóm ájat tálaltak az a szta lra : CVJ Én a dolgot úgy fogom fel, hogy a kemény protes­ táns Se psi L aczkó Máté ezt csúfolódásképpen maga adja a jezsuita szájába ; így akarván jellemezni a szorultságában is csűrö-csavaró pápista papot. A CVJ'-t magyar szálló igének tartom, legalább az alakjára nézve ; sőt az sem lehetetlen, hogy alakját Sepsi L aczkó M áté alkotta meg. Első nyoma, tudtommal, az ő krónikájában van. A CXJ-t a külföld nem emlegeti, sőt talán nem is ismeri. Maga az ö t le t : hogy bőjtös napon a hús is lehet hal, ha szükség, — igen régi. I ^ tona L ajos

MAGYAR TÖRTÉNET,

33

az Eihnographia 1901. évi kötetében Fiat piscis! című értekezésében kideríti, hogy már a X II. századbeli Marié DE F rancé, a legrégibb ismert nevű francia költőnö deákból fordított angol eredetű meséi közt is van egy, mely arról szól, hogy a farkas böjtöt fogad, de mikor az erdőn kövér kost talál, ráfogja, hogy lazac, és felfalja. P oggius (f 1459) híres Facetiáiban egy spanyol püspökről beszéli el azt az anekdotát, hogy mikor inasa pénteki napon, hal híján, fogolypecsenyét tálalt eléje, azt m ondta: «Hal gyanánt fogom enni.» S mikor az inas csodálkozott, így s z ó lt: «Hát nem tudod, hogy pap vagyok ? Mi nagyobb dolog : kenyér­ ből Krisztus testét csinálni, vagy fogolyból halat ?» És keresztet vetvén a fogolyra, megparancsolta neki, hogy hallá változzék ; és hal gyanánt ette meg. Bizonyos, hogy azok a papcsúfoló régi anekdoták hozzánk is elju to ttak ; s az a X V II. századbeli protestáns író rájok célzott a OJ-szel. A neque caro, neque piscis, a né carne, né pesce, a ni chair ni poisson közmondások alkalmasint szintén a hús és a hal e reservatio mentális révén való összecserélésére vonatkoznak. A z sem lehetetlen, hogy mindebben célzás van a katholikusok ama régi szoká­ sára, hogy a vízi madarat, különösen a szárcsát, nem tekin­ tik bőj tszegő ételnek. M a r g a l i t s E d e ( Florilegium proverhiorum universae latinitatis, Budapest, 1895.) a O J - t Scitovszky János érsek­ nek (t 1866) tulajdonítja [!]. V. ö. T ó t h B é l a , A magyar anekdotakincs, Budapest, II. k. 255. 1. B aksai Sándor szerint a CXJ) tulajdonképpen csak tréfás fordítás, s azt teszi : hadd legyen, amit kivált túl a Dunán így ejtenek : ha^llegyen. (V. ö. lapis panem ? : ,kö kenyér?*, hominis pisci : ,az emberek halnak* stb.) [Magán közlés.] X V II. század.

E lvitte pénzü nket a p atak . E zt a szójátékot csinálták az erdélyiek, mikor I. Rákóczy György (* 1591*, t kifosztotta őket és kincsüket Sárospatakra hordta. A Hármas kis-tükörhen: «A patak vitte el minden pénzünket.» Tóth Béla

: Szájrul

szájra.

3

34 /

//. Rákóczy György.

MAGYAR TÖRTÉNET.

Dátum Zboroviae, sub centum tiliis. [Kelt Zboróban, a száz hársfa alatt.]

II. Rákóczy György erdélyi fejedelem (* 1621., f 1660.) szokta írni a sárosmegyei zborói kastélyban írott leveleire. A most Erdődy-féle kastély mögött volt száz gyönyörű hársfának nagy része immár elpusztult.

Gróf Zrínyi Miklós (* 1620., horvát bán 1647., ■f 1664.) az Ohsidio Szigetiana (vagy mint közönsé­ gesen h ívju k: a Zrinyisisz) halhatatlan szerzője, kit irodalomtörténetünk ,Zrínyi a költő" néven tisztel, szá­ mos szálló igének kútfeje ; de ez idézetek mind a próza­ író hadvezértől származnak; a költő alkotásaiból köz­ szájon nem forog semmi. Jelmondata a Gróf Zrínyi Miklós.

Sors bona, nihil aliud [jó szerencse, semmi más]

Ugyan 1651-ben Bécsben megjelent költeményes gyüj-* teménye az Adriai tengernek Sirendja gróf Zrini Miklós könyvön olvasható először, de a symboluniot csak az élete folyamán csupán kéziratban ismeretes hadtudo­ mányi munkában magyarázza meg. (így a Vitéz hadnagy elöljáró beszédében: «Ihon tehát a mely symbolum gyakorta az én szájamban forog: CV)», Gróf Zrínyi Miklós Hadtudományi munkái, sajtó alá rendezte Rónai Horváth Jenő, Budapest, 1891; 70. 1. és a Discursusokhsin : «Egy szóval, quisque suae fortunae faber. De bővebben kell azt megmagyaráznunk, mivelhogy a legnehezebb matéria, akin életemnek folyásában törőd­ tem, és mivelhogy ebből csináltam is symbolumot magamnak»; u. 0. 222. 1.)

MAGVAR tÖRXéNET.

35

Hogy a hadvezér dolgaiban a döntő mindig a jó sze- Gróf Zrínyi rencse, Zrínyi sokat emlegeti; a Discursusok egyike egészen Miklós, ennek a fejtegetése. (Az idézett kiadásban 218— 227. 1.) Mindazáltal azt merem hinni, hogy e jelmondatot egy régi horvát közmondás is sugallta a nagy embernek. Ez a köz­ mondás : *) ,Sto bog dade i sreca junacka, [Amit Isten ád és a katona szerencséje.] Jelszava a Jellacsics (Jellachich, Jellacic) osztrák grófcsaládnak, melynek grófságát 1854 április 20-án az 1848-iki lázadó J. József horvát^ bán (» 1801., t 1859.) nyerte.

Magyar géniusz. E szálló ige alakilag elsőben gróf Zrínyi Miklós, Mátyás király életéről való elmélkedések című munkájában

(Rónai Horváth Jenő tűnik fe l:

kiadásában 139. és 140. 1.)

«Mátyás király választásában egynéhány observatio jöhet élőnkben ; egyik az, hogy elébb hogysemmint elválaszták, egynéhány nappal a pesti gyermekek csoportonként kiáltják vala Mátyás király nevét; heában ellenzették ezt a kiáltást az ellenkező urak, mert annál inkább kiáltják vala.^) így mondhatjuk ám : Domine, ábscondisH ea a sapientihus, et revelasti parvulis. Sokszor csudálkoztam magamban a históriák olvasásában, hogyan lehet az, hogy néha nagy történeteket az emberek és a község közönségessen elébb tudják meg, hogysem történnek, jóval is . . . így Mátyás királynak is választását elébb vigadták meg, hogysem lett. Talám a magyarországi genius, aki akkor hatalmasabb volt a többinél, valamely láttat által hirdettette ki az emberekkel. Talám az Isten azt a kiáltást is grádicsnak *) THALLÓCZY LAJOStól tudom, hogy az. •) z r í n y i a pesti gyermekek amz énekét érti, melyet SZÉKELY ISTVÁN jegyzett föl Chronika ez Vüágnac Yeles dolgairól (Krakó, 1559.) művében ;

^



Mátyást mostan választotta Mind ez ország királyságra. Mert ezt adta isten nekünk Mennyországból ótalmunkra. Azért mi is választottuk Mint istennek ajándékát, Kiból isten dícsírtessék, És örökké mondjuk: Ámen.

MAGVAR TÖRTÉNET.

csinálta a választásra, s ez az argumentom is használt a visszavonó urak k ö z ö tt: vox populi, vox Det.^ Mint Z r í n y i prózai művei általán, a Mátyás királyról való elmélkedések is csak kéziratban forogtak közkézen az ő idejében. Sőt e munka, mely 1654-ben vag y 1655-ben keletkezett, nyomtatásban csak 1852-ben jelent meg első­ ben. Noha Z r í n y i e művének is számos másolata ismeretes, nagy kérdés : belőle merítették-e a frázist azok a számosak, akik a Haza Geniussa, Nemzetünknek Geniussa, Nemzeti Gyéniusz stb. kifejezést már e század első évtizedeiben is használták. ( V . ö . F ü r e d i V i d a , Tud. Gyűjt. 1818, V I . k. A recenziókról; M a g d a P á l , Felsóma gyárországi Minerva, 1825, 183. 1. ; T e r h e s S á m u e l u . o . 1825, 497. 1. stb.) K r e s z n e r i c s Magyar szótáréJD2in a magyarok istene kife­ jezést deákra így fordítja : < 4utelaris genius Hungarorum.^ S azt hiszem, ugyanezt fejezi ki Z r í n y i is, meg a X IX . század elején élt írósereg is. Az ő cvj-u k nem az a ,nemzeti szellem*, melynek mink a CX)-t ma értjük ; vagyis nem a gondolkodás magyarsága, szemben az idegenes észjárással. Hermán Ottó.

Ezután is azt vallom tehát, hogy a C\J szálló ige megalkotója mai jelentésében, H ermán O t t ó (* 1836.) A Term észeirajzi Füzetek első, 1877-iki kötetében jelent meg Természetrajz és nenweti szellem című értekezése, mely nagy erővel hangoztatta azt a szerencsétlensé­ günket, hogy gondolkodásunk módja immár teljesen idegenes, legkivált a tudományban. H ermán O t t ó később, orthologus meggyőződésénél fogva, a nem zeti szellem helyett a C\J-t használta. Tehát ez amannak, hogy úgy mondjam, fordítása. Parlamenti jelszó a CV) 1889-ben lett, midőn H ermán O ttó a közoktatásügyi költségvetés tárgyalásakor ismételten bírálat tárgyává tette a művelődésünkben uralkodó idegen lelket. A május 2i-iki ülésen ezt mondta : «Én nem egyszer hallottam e házban is gúnyolódó szót, — megnevezem az em bert: — Pulszky Ferenc volt képviselő idejében, aki azon szavamra, hogy a nemzeti géniuszt magasra kell tartani, annak értelmében kell fejlesztenünk mindent, azt mondta gúnyosan : hát mi az a géniusz ? ő ismer géniuszokat, pél­ dául a magyar címer mellett és egyeb ü tt; de vajon mi az

MAGYAR TÖRTÉNET.

37

a titokzatos ?» Majd május 23-án B e r z e v i c z y A l b e r t közoktatásügyi államtitkárral szemben, ki azt mondta : «Méltóztassanak concrete beszélni és bizonyítani; de az olyan általános frázis, hogy kultúrpolitikánkban figyelmen kívül hagyjuk a nemzeti géniusz sugallatát, meg nem állhat stb.» Egyebek között így szólt H e r m á n O t t ó , példával világosít­ ván meg, mit ért például az államtitkár úr ír egy novellát — hiszen szokott ő novellákat írni — s abban elmondja, hogy találkozott égy öreg magyarral, akinek még nincs ősz hajszála és akivel ily párbeszédet kezd : «Hány esztendős ön, uram ?>> — mert még ha földmíves is, novel­ lában per «ön, uram» kell megszólítani — ha erre az öreg azt felelné : «Hetvenöt éves, uram !» mire aztán ez a meg­ jegyzés következnék : «Bámulatos, hogy önnek még nincs ősz haja !>> Az öreg pedig így felelne : «Hát hiszen még jó karban vagyok, hanem egy lábbal már a sírban állok»: ezt szórul szóra át is lehet tenni mindjárt német nyelvre vagy francia nyelvre, de ebben a magyar nemzeti géniusz nem csillan fel. De hát én nem régen Tisza-Abád-Szalókon találkoztam egy hetvenöt éves magyar emberrel, azt kér­ deztem tőle : «Hány esztendős, öregem ?>> Azt mondotta : «Hetvenöt év nyomja vállamat.>> Erre azt mondtam: «Bámulom nagyon, hogy még egy ősz haja szála sincsen», mire ő azt felelte : «Még nem harangoztak, de már beeste­ ledett. > >Ebből világosan kicsillan a magyar nemzeti géniusz és felfogásunknak az a különbsége, a mely a nemzeti szel­ lem és a nemzeti szellem közt van.>> (Zajos tetszés a szélső baloldalon.)

Retirálni. A megfutamodást szép enyhén kifejező idegen katonai műszók húmorát (melynek a Jellacsics Flankenhewegung]di és gróf Gyulai Ferencz 1859-iki Rückwertzkonzentrirung]3i eléggé ismert példája) érezte már GRÓF Zrínyi Miklós is. Talán nem csalódom, ha a gúnyos értelmű CV) keletkezését az ő Vitéz hadnagyábdin Tacitusról írott aphorismáinak (Aphorism i supra C. Taciti Ubros annalium }) lásd Rónai Horváth 1) m e g y e r i ZSIGMOND 1657 szeptember 8-án ZRINYIhez írott leve­ lében már tud róla.

Gróf Zrínyi Miklós,

33

MAGYAR TÖRTÉNET.

Z r í n y i id. müvében, 292. 1.) 62-ikében keresem, mely Miklós. Jgy 5251; spécié discessum (cap. 44.). Igen szép találmány az olaszoké és németeké, mert ők nem mondják soha is, hogy szaladtak volna, hanem r itir á U i á k m a g o k a t ; de akármiképpen menjen el, ha az ellen­ ségtől és ő miatta megyen el, mind szaladásnak kell mondani és gyalázatjára vagyon az embernek.»

Gvój

Németül sich retirieren, olaszul ritirarsi. Innen a ,magát*.

Ne bántsd a magyart! Gróf Zrínyi Miklós. A z török áfium ellen való orvosság, avagy az töröknek magyarral való békessége ellen való antidotum'^) munkájának legelején (Rónai Horváth Jenő említett kiad. 79. 1.) fordúl e lő : «Cyrus király, mikor Cresusra Sardis várasát vitatta volna, azt írja a história, a városnak megvételekor egy vitéz magára a Cresus királyra akadván, s nem tudván ki légyen, meg akarja vala ölni; Cresus király fia, a ki egész életében néma vala, ott találkozván akkor lenni az atyja mellett, látván a veszedelmét atyjának, megszólala a vitéz­ hez, mondván n ek i: Ne bántsd a királt. Valyon nem ha­ sonló-e az én mostani felkiáltásom, édes Nemzetem, te hozzád ? Látok egy rettenetes sárkánt, mely méreggel dühösséggel teli, kapóul és ölében viseli a magyar koronát; én csaknem mint egy néma, kinek semmi professiom a mesterséges szólásra nincsen, felkiáltok mindazonáltal, ha kiáltásommal elijeszthetném ezt a dühös sárkánt, kiáltván :

Ne bántsd a magyart! A z török afium ellen való orvosság többnyire CSJ címen ismeretes; ez azonban később keletkezett elnevezése a könyvnek. R ónai Horváth J enő szerint (id. mű, 60. 1.) e mondás Zrínyi egyik kedvelt jelmondatának a Nemo me impune lacessitne^ fordítása. Zrínyi ágyúira is ezt öntette A műből kiderül, hogy okvetetlen Nagyvárad elveszte (i66o) után írta ; alkalmasint i66i végén vagy 1662 elején. Első ízben GRÓF FORGÁCH SIMON, II. Rákóczi Ferenc generálisa nyomatta ki 1705-ben, a fejedelemnek ajánlván. *) Ezt a deviset BISMARCK herceg 1895 április i6-án Friedrichsruheben a stájer küldöttséghez intézett beszédében «régi skót mondásnak* állította. Az 1340-ben alapított skót bogácsrend (Order of the Thistk) fölirata valóban ez.

MAGYAR TÖRTÉNET.

39

s leveleire is írta. A töröknek szólt, de később az osztrákra Gróf Zrínyi értettük. A szabadságharc alatt a magyar kormány e jelszót Miklós, öntette az ágyúkra. A hatvanas évek elején T ó t h K á l m á n Bolond Miska lapján a Bolond Miska kezében levő harlekinpüfögtetőre is ez volt írva.

A korona legszebb gyöngye. Középkori gazdátlan deák frázis, mely belé került Európa összes nyelveibe. (,C est un des fiú s heaux fleurons dela couronne', ,das ist einer dér schönsten Edéisteine dér Krone' sth.) Nálunk már az ÉRDY-codexben (1526— 27) : «Kyneel alyg talalhathny dragab gyengyet Cristusnak dychoeseeges koronayaban.» E régi szólásmódot g r ó f Z r í n y i M i k l ó s alkalmazta először Erdélyre. Az török áfium ellen való orvosságbzxi (lásd R ó n a i H o r v á t h J e n ő id. művét, 18. 1.) : «Ez a rette­ netes sárkány, a török, Váradot, Jenőt tőlünk elvette, sok ezer magyar lelket rabságra vitt, sokat a kardnak élivei emésztett m eg; Érdéit, koronánknak egy legszebhik bogiárát, felprédáita, zavarta, fejedelmét eltiporta, gázolja nemzetünket, országunkat, mint egy erdei kan a szépen plántált szőllőt.>> 2) Hogy ,Fiume a magyar szent korona gyöngye', szintén e fázisokból ered. Nem tudom, ki mondta vagy írta először. DeHiibás mondás, mert a magyar szent koronán nem egy gyöny van, hanem sok; vagyis megcsonkítása a logikus deák igének.

Ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel. Gróf Zrínyi MiKLÓsnak tulajdonított mondás, holott ő is csak idézetképpen használja gróf MontecuccoLi RAJMOND, I. Lipót hadvezére ellen 1662-ben írott vitatkozó deák válaszában. Hivatkozik R egulus BAR TH OLOM Eira, ki említi azt az anekdotát, hogy egy* ) II. Rákóczi Györgyöt. *) V. ö. 80, zsoltár, 10— 14.

40

MAGYAR TÖRTÉNET.

Gróf Zrínyi s^dJiyol becsmérelte egy mór vitéz kardjának rövid Miklós, voltát, mire a mór azzal vágott vissza: «Uno saltem passu longiorem istum efficiam.>> [Hát akár egy lépés­ sel hosszabbá teszem.] Montecuccoli támadását és Zrínyi e válaszát lásd a Hadtörténelmi Közlemények 1890-iki kötetében, 125— 136. és 424— 444. 1. Sajnos, hogy itt a deák textus csupa hiba, a magyar fordítás pedig rossz. Pénz, pénz, pénz! Mi magyarok ezt a mondást mindig Montecuccoli R ajmond hercegnek (* 1609., f 1681.), I. Lipót király hadvezérének szoktuk tulajdonítani. Ö mondta volna, hogy a hadviseléshez három dolog szükséges: Valóban említi is emlékirataiban (V. rész, 44. fejezet). «De», mint Hoitsy Pál (Egyetértés, 1899. dec. 17.) írja, «mindenben adva a tudóst, folyton klasszikus példákra hivatkozik, s e mondásnál is Tacitus histó­ riájára utal. Tacitus azonban az idézett helyen (lib. 2., cap. 48.) egészen másról beszél.» Egy BücmiANNék idézte, kétes becsű forrás (az 1668-ban megjelent Kurtzweil. Zeitvertreih) ez igét azonban a fösvénységéről híres Gian Jacopo Dl Trivülzio marsálnak (* 1448., f 1518.), X II. Lajos francia király hadvezérének tulajdonítja. A királyhoz intézte volna egyszer e szavakat. Hogy a pénz a háború lelke (,nervus beU%‘) már CICERO írja (Phüipp. 5. 2.) GRÓF z r í n y i MIKLÓS aforizmái között (RÓNAI HORVÁTH JENŐ id. műve, 325. 1.) ez v a n : «Tehát non est nervus belli pecunia, hanem vitéz emberek és fegyver; a pénz nem mindenkor talál embert és nem mindenütt, de a fegyveres ember megtalálja őket. E rgo: nervus belli sunt milites.» Az török áfium ellen való orvosságban pedig (RÓNAI HORVÁTH JENÓ id. müve, 80. 1.) ; ^Fegyver, fegyver, fegyver kévántatik, és jó vitézi resolutio; ezen kívül én semmit sem tudok, sem mondok.* Ez a háromszoros ,fegyver‘, melyet MONTECUCCOLI nagy ellenfele hangoztat, talán nem ok nélkül kelti bennünk a gondolatot, hogy ez válasz a ^/-re, melyet 6 is MONTECUCCOLInak tulajdonított.

Meg nem állhatom, hogy ne jegyezzem ide azt az epigrammát, melyet gróf B ercsényi M iklós írt és vésetett arra az Érsekújvár számára (1707.) készült ágyúra, melyet

MAGYAR TÖRTÉNET.

41

az ónodi gyűlés határozata révén bevont /eó^r/as-rézpénzekből öntöttek : uNumtnus eram patria^, nervus belli eUque monda, Nunc libertaiis vindico jura boans.* [A haza pénze valék, harc eszköze és emelője. Most a szabadságnak dörgve ovom jogait.] K á l m á n fordítása: Irodalom- és miveltségtörténeti tanulmányok a Rákóczy-korból, Budapest, 1899, új kiadás ;

T h aly

32. 1.) F e l s ö b ü k i N a g y P á l a Magyar Tudományos A ka­ démia megalapításakor, 1825 november 3-án, mondotta, hogy a tudós társasághoz sem szükséges egyéb, csak c\J. Mire G R Ó F S z é c h e n y i I s t v á n megtette nagy alapítványát.

Nem reád b ízták az ország d o lg á t!

Széchenyi György.

SziRMAY Antal H ungária in Parabolis (Budáé, 1804) müvének a budapesti Nemzeti Muzeum könyvtárában őrzött kéziratában (27. 1.) találom a következő anek­ dotát, melyet a cenzor kih ú zo tt: [Bóldog Isten ! mire jutánk ! A bajban lévő magyarok e felkiáltása S z é c h e n y i G y ö r g y , előbb kalocsai, majd esztergomi érsektől ered, ki, midőn a Wesselényi-összeesküvés után a magyarokat megfosztották ősi szabadsá­ guktól, hiába járt közben hazájáért a császárnál. Mikor egyszer 1670-ben az oltárnál fölajánlotta a vértelen áldo­ zatot apáink Istenének, könnyező szemmel sóhajtott föl : Bóldog Isten l mire jutánk / Mire ministráló inasa így fe le lt: Bizony ! elég ebül vagyunk, kegyelmes Uram I de az érsek így mordúlt rá : Hallgass I K a anyád ! nem reád bízták az ország dolgát!]

T an ácskozn ak Bécsben, de m ást rendelnek az égben. Pálffy Tamás. E zt a ma is gyakran emlegetett szálló igét g r ó f P á l f f y Tamás nyitrai püspök és kancellár, az I. Lipót politikájával bátran szembe szálló hazafi írta Bécsből 1676 szeptember elsején, a zemplénieknek szóló levelében :

42 Pálffy Tamás,

MAGYAR TÖRTÉNET.

A magyarok mindig azt hitték, hogy ezt a betűjátékot maga'il. Lipót csinálta. (V. ö. J. G. K o h l , Reise in Ungarn, Dresden, 1842 ; II. k. 346. 1.) Hasonló akrostichont említ szótárában K r e s z n e r i c s : «Tököli^ háborújában . . . a' parola-szó «P e t r v s » volt, azaz Princeps Emericus Tököli Regni Vngariae Salus.» Azt hiszem, ez a «Petrus» összefügg a Péter kése kifejezéssel, mely gyalog vitézek oldalfegyverét (a baionetteet, régi magyar szóval: szúromgyakot) jelentette, sőt talán még ma is él a nép között. (V. ö. Arany János, Hátrah. ir. és lev. II. 404. és (62. 1.) Itt van helye talán említenem a többi ismeretes akrostichont, melyet nálunk szomorú és víg napokban csináltak. Máig emlegetett anekdota az, mikor a jezsuiták káposztáskertnek kérték Mária Teréziától a Csepelszigetet, s a királyné azt felelte: ^Megkapjátok, ha megmondjátok, mit jelent ez a négy betű : «I. N. R. I.» A jezsuiták megörültek, hogy ilyen könnyű a kérdés; hiszen erről a négy betűről a gyermek is tudja, hogy a Krisztus keresztjére tűzött fölirat: lesus Nazarenus Rex ludaeorum. A királyné elmés kálvinista deákja azonban, lókai Mór anekdotája sze­ rint eleve más értelmét sütötte k i Insula Ráczkeviensis Non datur *) lesuitis, s a jezsuiták csakugyan nem kapták meg Csepel szigetét. (JÓKAI MÓR akadémiai szék­ foglalója A magyar néphúmorról. 1860. jan. 30.) ANDRÁD SÁMUEL (Elmés és mulatságos rövid anekdoták, Bécs, 1789,1. 126.) Szicíliába teszi e történetet és szerinte Mária Teréziának soha sem volt kálvinista deákja, sem semminemű kál­ vinista udvarbélije. *) Hallani Negaturt is, m ^ J ^ y i l^ e r t nem két szóból van összeróva.

M A 6 Y A R TÖRTÉNEt.



a tréfás ■ m agyarázat: Jam Nihil Reportábunt Jesuitae; > Az 1741-iki 63-ik törvénycikkely bevezetésében : «vitam et sangvin em sese im pensuro s u n a n im i assensu p o llic iti sunt.» A moriamurxdil egyetemben történeti tévedés az is, hogy a gyászba öltözött királynő karján a féléves trónörö­ kössel, Józseffel jelent meg a rendek előtt. A kis herceget

M A G Y A R TÖRTÉNET.

57

és három éves testvém énjét, Mária Annát, csak szeptember 20-án hozták Pozsonyba, mikor a bajorok és franciák már Bécs felé nyomultak. A királyi gyermekeket vivő hajó este hat órakor érkezett Pozsonyba. A jelen volt K olinovics G ábor írja (Nova Ungariae Periódus, Budáé, 1790 ; 491. 1.), hogy nem tudja, vajon nyíltan va g y suttyomban, valami ürügy alatt hozták-e el őket B écsb ö l; s följegyzi, hogy a féléves trónörökös «mint a mókus> > tekintgetett ki a hintóból. E g y fő asszony tartotta. — Tehát mind hamis a sok multszázadbeli kép, mely a vitám et sangvinem jelenetet a kis fiát, sőt nem ritkán mindkét gyermekét karján tartó királynővel ábrázolja. Van azonban akárhány helyes kép is ; íg y a Corpus Juris 17 5 1-ki nagyszombati kiadásában levő kis rézmetszeten Mária Terézia egyedül áll trónusán a kalpagjukat lengető lelkes M agyarok előtt. A gyermekek nyil­ ván azért kerültek az országgyűlés képére, mert a királyné róluk is szólt szeptember ii-ik i beszédében : >) mérsékléséről szól. A külföld e kifejezést WERBŐczvnek tulajdonítja, tá ­ maszkodván B üchmann Geflügelte PFo>'/^jának egy tizen­ nyolc kiadásán át közlött adatáf 5S|^^^wge/íe Worte, Berlin, 1892, 17. kiadás ; 345. 1. : «Misera contrihuens plehs, das arme steuerzahlende Volk, steht in des magyarischen Júristen Verhöczi ,,Decretum TripartiHim'*, 1514 a ), Benne van ez állítás B rockhaus és Me y e r lexikonában, sőt nálunk a DR. A csá d y I gnácz szerkesztette Athenaeum kézi lexikonában is. W er b ő czy Hármas könyvében azonban ez a kifeje­ zés egyáltalán nem fordul elő. A Geflügelte Worte könyv tizenkilencedik, 1898-iki kiadásában már a helyes adat van ; én közlöttem, C s ik y K álm án értesítését véve, a szerkesztő­ séggel, s nem bántam, hogy az idegen mű megelőzi az én könyvem új kiadását, mert kötelességünk sürgősen gon­ doskodni róla, hogy hibátlan legyen az egy-két hungaricum, m elyet a külföld is ismer. Megjegyzendő, hogy a külföld e szálló igét mindig misera contrihuens plehs alak­ jában idézi, hívebben az eredetihez. E ötvös K á r o l y , mint e könyv első kiadásában emlí­ tettem, már rég óta Mária Terézia korából eredőnek ítélte a CNJ-t. A misera plehs különben előfordul (megvető érte­ lemben) HoRATiusban (Sat., I. 8. 10.) : «Hoc miserae plehis stahat commune sepulcrumA Már a X V . században is gy a­ kori francia közjogi kifejezés : ,peuple corvéahle et taillahle á merd et á miséricorde. 1547 : X X V I . törvényünkben is előfordul e kifejezés : ,miseri colonié S zegedi Tirociniumnban (a múlt század közepéről), mely a Hármas könyvnek, átírása, de sok minden tudnivalóval bővítve és m agya­ rázva, megvan a III. rész 34. titulusában ez a kifejezés : misera plehs (nem lenéző, hanem szánakozó értelmében), de contrihuens nélkül. U gyancsak megvan a m agyar Corpus jurisbnn (1741 : L IV . törvénycikk), de szintén csak mint misera plehs. Semmi sem tám ogatja BücHMANNéknak a

M A G Y A R TÖRTÉNET.

^3

G eflügelte W orie tizenkilencedik kiadásában (441. 1.) kifeje­ zett ama sejtését, hog>^ a m ise r a co n trih u en s p leh s dakty-

lusos lejtése talán valamely, eddig föl sem fedezett régi költőre vall. — Ide írom még, amit velem C s ik y K álmán a CVJ?-ről k ö z lö tt: > Általános kacaj ; mert sej­ tették, hogy a tudós csúfolódik. Csemegénél jobb bort adtak az asztalra, Megint kérdik tőle : milyen ? Ekkor azt feleié : «Bonum.>> — «Oh f oh l ah ! ah ! vous voilá redevenu hon latin !>> — «Oui, ,á bon vin, bon latin />> Alkalmasint deákul mondta : «Bonum vinum, honus latinus,> > de nálunk ebben az alakjában járja : Qualis vinus, talis latinus, (V. ö. T ó t h B é l a A magyar anekdotakincs I. k. 387. 1.) Horváth Jakab,

F ű it . [Volt.]

A budapesti városligetben, a Hermina-kápolna táján, egy magányos, névtelen sírkő fehrata, melyet sokat emlegetnek ma is, s a melyről A r a n y J ános is megemlékezik az Ének a pesti ligetről című, 1877-ben írott versének utolsó szokában.

5*

68



M A G Y A R TÖRl^NET. El is megyek tán nemsokára, Hírnév, dicsőség nem maraszt; Tudom, mit ér fagyos sugára. Itt is megtanulhattam a z t : Nyerd bár világi életedben Ég és föld minden koszorúit: Neved csak az, mit e ligetben Egy sírkő rád olvas: Fűit.

E sírkő alatt H o r v á t h J a k a b régi pesti ügyvéd és buzgó szabadkőműves nyugszik. A Pesti Hírlap 1841. 27. számában a Beküldött rovatban ír róla — y, s említi, hogy Horváth a Martinovits-pörben többek védője volt. S z i n n y e i J Ó Z S E F a Budapesti Hírlap 1885 junius 14-iki számának tárcájában részletesen beszéli el, hogy H o r v á t h J a k a b 1738-ban Toporcon, Szepesmegyében született. Pestnek legelső ügyvéde volt s Grassalkovich Antalnak is fiskálisa. Híres volt egyszerű életéről és szabad gondolkozásáról. Mint agglegény halt meg 1806 decemberében és tízezer forintot hagyott többnyire ág. evang. célokra. Hétszáz forintot rendelt temető-helyének megvásárlására, azzal a kikötéssel, hogy a sír kertben legyen és a sírkőre csak ezt a szót véssék : Fűit. városa saját kertjében, a város­ erdőben adott helyet ,temetőboltjának', hova 1806 decem­ ber 14-én temették el. Ugyancsak a város tétette fölébe a ma is álló vörös márvány sírkövet, a kívánt fölirattal. S c h m a l l L a j o s budapesti allevéltárnok a Hazánk 1894 aug. 20-iki számában adatokat közölve Horváth Jakabról azt írja, hogy 1809-ben halt meg. I. Napo- H o n g r o i s ! le m o m e n t e s t v e n u d e r e c o u v r e r v o t r e in d é p e n d a n c e . (Magyarok! Eljött az a’ szempillantás, melyben visszanyerhetitek régi függetlenségteket. Az eredetivel együtt való magyar fordítás.)

Többnyire így, franciául idézzük I. N apoléon Schönbrunnban, 1809 május 15-én kelt híres kiáltványá­ nak e szavait. II. Rákóczy Ferenc óta nem hallott ilyet a nemzet! Az irodalomtörténet dolga eldönteni: ki készítette a proklamáció magyar fordítását. Csakugyan B a c s á n y i JÁNOS-e (* 1736., | 1845.), mint egész a leg­ újabb időkig hittük, vagy más.

M A G Y A R TÖRTÉNET.

69

A kiáltvány hasábosán nyomtatott francia, német és magyar eredetijének mását közli az Athenaeum millenniumi története, (VIII. k. 582. 1.). K o s s u t h L a j o s /m tob an (I. k. 224. 1.) III. Napoléon császárral 1859 május 5-én éjjel Párisban folytatott értekezését jegyezve föl, ezeket írja ; ^ Császár: (az asztalhoz lép s arról egy pergament-tekercset vészén kezébe). Itt van a proklamáció eredetije, melyet nagybátyám a magyar nemzethez intézett 1809-ben. Ismeri ön ?

É n: Hogyne! Jóformán könyv nélkül tudom: «L'empereur d’Autriche, infídéle á ses traités, méconnaissant la générosité . . .> Császár: Valóban így van. ön jó emlékező tehetséggel bír.

H át kend

SziRMAY A n t a l

a

Bárdos Gáspár.

az az A lv in c z y ?

H istória

arcana

231.

és

232.

§-ában íg y adja elő e szálló ige tö rté n e té t: [A fölkelő nemesség serege, melynek legfőbb vezére a nádor volt, válogatott férfiakból toborzódván össze, vitézül állott ellent a franciáknak. De hiába, mégis csak szedettvedett, elegendőképpen nem gyakorolt katonaság volt és nem rendelkezett kellő fegyverekkel sem. Réges-régi pus­ káit az ország minden részéből gyűjtötték össze ; ólom híján tűzben szárított agyagból formált és szürke színükkel az ólomhoz hasonló golyóbisokat adtak neki ; kardja a gyenge gyiklesö v o l t ; kapott ugyan puskaport és kovát is, de ágyu­ kat nem és minden ereje és oltalma a magyar fokos volt, szemben a franciák számtalan ágyújával és ólomzáporával. A puszta fokossal fegyverzett magyarnak sérthetetlen tes­ tűnek kellett volna lennie. Midőn a legerősebbek is elestek, így a zempléni báró Barkóczy Antal lovaskapitányt is le­ terítette az á^úgolyóbis, a sereg nem akadályozhatta meg, hogy a franciák ne vegyék meg Győrt és ne szállj ák meg Sopron, Mosony, Pozsony, Győr, Veszprém, Zala és Vas dunántúli megyéket, Szlavóniával és Horvátországgal egye­ temben. A z insurgensek szaladó seregét báró A lvinczy József generális,^) a fővezér, megállította a pesti hajóhídon és szemére hányta, hogy a győzhetetlennek híresztelt magyar­ ság, sőt épp a nemesség, ily csúfosan fut. Mire kiállt a kö­ zépre egy hevesi lovas vitéz és e kérdéssel fordult hozzá :*) *) • I 735 -, t 1810.

70

M A G Y A R TÖRTÉNET.

Kegyelmed az az Alvinczy ? A vitéz azt felelte : Én vagyok. Most az insurgens oda nyújtja neki pisztolyát: No / fogja kend, , a meg kend ezt a* kis puskát, ennek se kakassa, se kovája. E g y borsodi gyalogos pedig neki tartotta pus­ káját a generális pocakos hasának és meghúzva a ravaszt, szikrát ugratott a puskaporos serpenyőbe ; de a fegyver nem sült el. No ! láttya kend, Alvinczy Uram I mondá, ez töltve van, de csak feliohhan, és nem öli ellenséget. A harma­ dik meg elővette az agyagból gyártott golyóbisokat: Hlyen golyóbisokat adtak nekünk, midőn az ellenség pllyanokkal, mint a fejem, lövöldözött, tehát ne csudállya kelmed, Alvinczy uram, hogy a legbizonyosabb halálnak igy kitétetve lévén, kintelenek voltunk hazánknak további javára magunkat megtartani.]

Említi a CNJ-t K is f a l u d y Sándor is, az insurrectio ama történetében, melynek kéziratát a Kisfaludy-Társaság irattárában őrzik. Elmondja 1844 május 20-án kelt és Kossuth Lajoshoz intézett levelében is, s ezt teszi hozzá: «Alvinczy elszégyenelvén magát, károm­ kodva visszafordult.» D öbr en tey G ábornak a M. T. Akadémia irattárában lévő hagyatékában (közlötte a Nyelvőr, XVIII. k. 234. 1.) találni e sorokat: «Nem , . , ,n á meg keed ezt a pistolyt, mikor kovája sincs. (Bor­ sod megyében Lénárd-Darócon élt még 1843-ban azon B árdos Gáspár nevű insurgens, ki Alvinczynek ezt mondá 1809-ben.)» I. Ferenc.

Justitia regnorum fundamentum. [Az igazság az országok alapja.]

I. F e rfn c királyunk (* 1768., megkoronáztatott 1792., f 1835.) jelmondata; a kúria épületének homlo­ kán is olvasható. 1) A dőlt betűs részek a deák kéziratban is így.

71

M A G Y A R TÖRTÉNET.

Ad

a u d ie n d u m v e r b u m

Ferenc kora,

r e g iu m .

[Királyi szó hallására (idézni valakit).]

Szintén

I. F erjenc korából származik. A z atyás­

kodó királynak szokása volt maga elé idézni azokat a magyarokat, akiknek a politikája nem tetszett neki, és hol dorgáló, hol nyájas szavakkal megintette őket.

[V. ö.

FHksz ddjcs.) Keletkezésére hathatott a Vulgata legtöbb kiadásának végéhez csatolt Index hihlicus e kifejezése; > [Kedv^ látnunk, hogy Pestmegye elismeri, 'hogy semmit sem mulasztottam el arra nézve, hogy a reám bízott hű népeket az isteni gondviselés segítségével min») V. ö. tUniversus mundus exercd histrioniam> (Petronius).-

L Ferenc,

72

M A G Y A R TÖRTÉNET.

den bajtól mególtalmazzam, és nem mulasztottam el semmit arra nézve, a mi biro­ dalmam boldogságát illeti. Az egész világ eszelósködik, a régi törvényektől jelpár­ tolva, képzelt alkotmányok után áhítozik. Nektek őseitektől való alkotmánytok sértetlenül megvan, szeretitek, én is szeretem, megtartom és utódaimra átszármaz­ tatom, és hiszem, hogy ti is oly érzületüek vagytok, hogy ha (amitől Isten mentsen) szükséges lenne, engem el nem hagynátok, amiről én benneteket a magam részéről biztosítalak.] Gróf D essew ffy J ó zsef Kazinczy Ferenchez 1820 október 22-én írott levelében azt jegyzi föl, hogy a küldött­ ség e beszéd hallatára csaknem lábához és nyakába borult a császárnak s a teremben vivátozott. (A mi akkor hallatlan volt.) Említi azt is, hogy a magyarok viselete Budán az egész nemzetet nevetségessé tette Európa előtt.

7. Ferenc

N ik s z

d á jc s .

kora. H a jn ik K á r o l y jegyzi föl Visszaemlékezések című (Pest, 1856., második változatlan kiadás) könyvében

(103. 1.);

Ve-

V i t é z , Sárosmegyének híres követe 1791-töl 1825-ig, egykor a kormány elleni\ téves kikelése miatt ad audiendum verbum regium volt idézve, ő Felsége dicsöült első Ferenc Császár és királyunk ez alkalommal őt személyesen dorgálá deák nyelven ; utóbb veleszületett és szokott leereszkedé­ sével feléje fordult, német nyelven ezt mondá n e k i: «!^des Vitézem, eddig úgy mint Fejedelme szólottám Önhöz, most úgy fogok szólani, mint a tyja » ; . . . s ekkor Ő Felsége igen szivreható intéseket és bölcs tanácsokat intézett Vitéz­ hez hosszabb német beszéddel, nem kételkedve, hogy nem téveszti hatását. — De miként volt a különben is kedélyes, dicső emlékezetű Császár meglepetve, midőn hosszú beszé­ dének elmondása után az előtte álló agg V i t é z nagy meg­ erőltetéssel e szavakat nyögé k i : ^Niksz daitsch, Sacratissima Majestas.^y

Mások szerint V itéz J ános abauji alispán ez anek­ dota hőse. A dolog 1823-ban történt volna. — T h a ly K álm án a képviselőház 1897 junius 15-iki ülésén tar­ tott beszédében e szálló igét P áló czi H orváth A dám nak, a költőnek (* 1760., ^ i 8ig.) tulajdonította, s ere­ detének történetét így adta elő:

M A G Y A R TÖRTÉNET.

73

«Helyesebb volna . . . a hozsánna helyett dalolni Pálóczi Horváth Ádámnak a straszburgi minét nótájára írt versez e té t: Nossza pajtás, szokjimk rá, kapjunk rá A német táncra — a német táncra; Hej mert úgy is rávertek, ráfűztek bennünket A szolga-láncra, a kutya-láncra!

Azonban refrainje is van ennek a versnek : De szánd meg Árpád, szánd unokádat. Ne hagyd a véren szerzett hazádat.

Pálóczit ad audiendum verbum regium Bécsbe idézték azért a'nótáért. El is ment ő a magyar királyt Budán ke­ resni, de nem találta ott, a durva német kapus elutasította. Akkor gondolván, hogy talán Visegrádon a nyaralóban van, elment Visegrádra. O tt meg csak baglyok huhogtak. Erre elment Tatára, azt gondolván, hogy ott lesz a magyar király, mert az a másik királyi nyaraló. Onnan meg az Esterházyak lakájai utasították el. Erre nyugodtan haza­ ment Somogyba és úgy kellett őt onnan — a mai rendőri kifejezés szerint — előállítani erőszakkal Bécsbe, mert nem akarta tudni, hogy a magyar király Bécsben lakik. Ez alka­ lommal történt az, hogy Ferenc császár, a ki akkortájban a Ludovika Akadémiáról szóló törvényt szentesítette, Hor­ váth Ádámot egy hosszú német dikcióban azért a költe­ ményért lekorholta, mire Horváth Adám, midőn az ural­ kodó korholását elvégezte, mélyen hallgatott. A császár kérdi: «No nincs mentsége ?» Horváth Ádám azt mondotta : Eure Majestát, nix dájcs>>. Akár valamelyik Vitéz, akár Pálóczi Horváth Ádám volt ez anekdota hőse, a hagyomány azt is tudja, hogy Ferenc császár a CX)-ra bosszúsan azt mondta : «Das haltén S* mir früher a* sagen könneuA F e lsö b ü k i N a g y Pá l (* 1777., f 1S57.), Sopronmegye követe, az 1807-iki országgyűlésen a magyar nyelv ápolását sürgetvén, emlegette a z a l k o t m á n y s á n c a it.

«Vegyük az CV>-ba az egész népet», mondá; «erősítsük meg ezzel nemzetiségünket. > >

Felsöbüki Nagy Pál.

M A GYAR TÖRTÉNET.

74

És Ugyané mondatához fűződik híres szálló igéje: A nemzetiség fontosabb az alkotmánynál is, mert az

e lv e s z e t t

a lk o tm á n y t

h u szon n égy

óra

v i s s z a le h e t s z e r e z n i, de a n e m z e t is é g g e l

a la t t

e lh a l

a

n e m z e t is.

Ekkor írta hozzá B e r z s e n y i D á n i e l ismeretes ódáját, melynek harmadik versszaka a sokat idézett «A derék nem fél az idők mohától>> stb. E szálló igét i86i-ben sokat emlegették a konzervatívok igazolására, akik egyelőre leg­ alább a nemzeti kormányzatot akarták megmenteni. Ugyancsak F e ls ö b ü k i N a g y PÁLtól ered az in fá m is S c h m u tz e r e i

kifejezés. 1830-ban mondta, mikor még a megyei köve­ tek diumumait is a parasztsággal akarták fizettetni. A z 1807-iki országgyűlésen mondták F elsö b ü k i N a g y PÁLnak a maradi rendek, midőn a nép jogairól és terheinek könnyítéséről beszélt: 180 7 .

Ne

s tu ltiz e t.

[Ne eszelósködjék.]

V. ö. H orváth Mihály : Huszonöt év Magyarország történetéhöl, I. k. 172. 1. N agy P ál maga azt írja, hogy így mondták neki : «Non loquatur talia stulta^y (ne beszéljen ilyen ostobákat). L. N edeczky J., Deák Ferenc, 343. 1. N em

Wesselényi Miklós.

BÁRÓ

közénk

Wesselén yi

v a ló

M ik ló s

v o lt!

( *

1795.,

t

i^ 55-)

mondta ezt Kölcsey Ferenc halálának hírére, 1838 augusztus 30-án. E szálló ige eredetét így írja le J a n c s ó B e n e d e k Köl­ csey Ferenc élete és művei című könyvében, a 437. lapon ;

M A G Y A R TÖRTÉNET.

75

^Kölcsey halálának híre megjárta az egész országot, de különösen barátait. Bártfay augusztus 29-én értesült Rába ügyvéd leveléből Kölcsey haláláról. Hogy rá és környezetére mily megrázó hatású volt a hír, azt bőven leírja a Nemzeti Múzeum könyvtárában őrzött naplójában. Másnap elment Bártfay a Vadászkürtbe Wesselényihez, ki épen akkor dik­ tálta folyamodását a Gráfenbergbe menetel tárgyában. Közölte vele á hírt, s az erős férfiú a hír hallatára megráz­ kódott, szemei könnybe lábbadtak s arcát kezébe rejtve így kiáltott fel : «Nem közénk való v o l t !» P e c s o v ic s ; K u b in s z k y .

1839. Huszár

Az önző kormánypártiakat mindmáig Pecsovicsoknak csúfolja a magyar; és még a hatvanas években is gyakran hallottuk, hogy a nemzeti érzelmű, derék ellenzékiek neve Kubinszky. A mit ennek eredetéről egész a múlt évtizedig megtudtunk, csak az, hogy a negy­ venes években volt valahol Tolnában egy Pecsovics nevű svarcgelb kortes és volt egy Kubinszky nevű derék . magyar. Madarász J ózsef azonban EmUkirataibdji (Budapest, 1883 ; 79. 1.) egész másképp mondja el e szálló igék történetét; és hihető, hogy hitelesebben bár­ kinél, mert ő e dolgoknak tanúja volt. Áz idő, szerinte, 1839., ^ Szegszárd, a história pedig e z : «Gróf Festetics Rudolf lévén a kormánypártiak feje, meghivatta magához mindazon befolyásos egyéneket, a kiket megnyerni remélt. Háza, udvara vendéglátóvá lön, s míg a befolyásosabb egyéneket a maga asztalánál ven­ dégelte meg, addig a kevésbbé jelentékenyek a tiszttartó­ jánál láttattak el s ennek a tiszttartónak vezetékneve volt Pecsovics. A pártjokon levő megyei kortes esküdtek is ennél dőzsöltek, bizonyos meghatározott napon, midőn a haladópártiak Szegszárdon értekeztek. E g y ilyen napon délután a haladópárt egyik hű tagja. Huszár Pál, magas, köpcös, himlőhelyes egyén, a ki félreismerésig hasonlított bizonyos, Dunaföldváron lakó Kubinszky nevű timármesterhez, a megyeház előtt és mellett levő kerti téren sétálgatott többed magával, a midőn az ekkor Tolnáról

AIAGYAR TÖRTÉNET.

^6

megérkezett Paczolay Gyuri hozzájuk közeledett. Huszár és Paczolay esküdtek voltak, csakhogy míg amaz a haza, addig emez a kormány pártján. Midőn tehát Paczolay hozzájuk érkezett, esküdttársa. Huszár Pali, mintegy érez­ tetni akarván vele azt, hogy elpártolt a nemzet ügyétől, és egyúttal azt is, hogy nem is a grófnak, de csakis a tiszt­ tartójának asztalára érdemesítik, ezt a pár szót vágta hozzá : «No te Pecsovics />> A jelenlevők nevették s mondották «Pecsovics». Paczolay Gyuriban, így nevetségessé téve, felébredt a visszavágás vág ya s olyassal akarta visszaadni a kölcsönt, a mi által Huszár Palit is nevetségessé tegye ; s eszébe jutott, hogy az a dunaföldvári timár ép ily nem szép, himlőhelyes képű, visszavágta e pár szót : «Hát te Kuhinszky /» E z időtől a kormány pártját «Pecsovics>>, a nemzeti pártot «Kubinszky» névvel nevezték. > >

E szerint a ,Pecsovics' szerzője H u szár P á l , a ,Kubinszkyé' pedig P a c z o l a y G y ö r g y . — Pecsovics István 1848 júliusában Tétényire változtatta a nevét. 2840 ?

A

te k in té ly e k

kora

le já r t.

A liberális párt jelszava a negyvenes években. szerint: «Lejárt immár a tekintélyek kora.» (Huszonöt év Magyarország történetéből, II. k. 282. 1.). Kiderítendő, kitől ered. H or v áth M ih á l y

Jelszóvá lett az irodalomban is a 6o-asak évek végén s a 70-esek elején, ,Nincs tekintély* formában. A fiatal Írók, főképpen Zilahy Imre, báró Pongrácz Em il és Bajza Jenő hangoztatták, kiket Zilahy Károly, e radikális irány főképviselőjének halála után, P á k h A l b e r t «Zilahy Károly hátrahagyott neveletlen árvái »-nak csúfolt. ( Á g a i A d o l f közlése.)

1840 ?

A

várm egyeház

a b la k á b ó l n é zn i a v ilá g o t.

A negyvenes években szokták e gúnyolódással illetni a conservativokat. Alkalmasint német mondás átöltöztetése, mert a németeknek is van hasonló szó­ lásuk.

M A G Y A R TÖRTÉNET.

77

V. ö. M o l t k e : Schriften, IV . k., az 1867 március lo-én öcscséhez, Moltke Adolfhoz intézett levelet, melyben az északnémet konstituáló birodalmi gyűlés tárgyalásáról í r ; «Twesfen sieht die europáischen Dinge nur aus einem schleswig-holstein'schen Schiehefenster an,^> (Még azt is ráfogjáky hogy) e z ü s t k a n a l a t l o p o t t .

Ezt a különös szálló igét többnyire akkor szokták emlegetni, mikor azt akarják lehető erősen festeni, hogy valakit képtelen rágalmakkal illetnek. Megvan ilyes alakban is : se bánom, ha azt fogják rám, hogy ezüst kanalat loptam.» Több tanácsadóm, így K ó n y i M a n ó , azt állítja, hogy ez a két mondás megvan a bécsi német nyelvben is. Mi vettük onnan, vagy megfordítva ? Nem sikerült eldöntenem. E dolog legrégibb nyomát bár ó F iá t h F e r e n c Életem és élményeim (Budapest, 1878) könyvének 228-ik lapján találom, hol az van följ egyezve, hogy Ma d ar ász LÁszLónak (a későbbi úgynevezett ,gyémántos miniszternek^) Fehérvármegye egyik 1848-iki közgyűlésén azt vetették szemére, hogy kanalat lopott. PoNORi T h e w r e w k J ó z s e f Adalék az 1848/49-i^ évi magyar

forradalomhoz:

I,

Magyarország

orvmadara

sat. Magyarul és németül. Első füzet (Bécsben, 1840) című könyvében (4. 1.) Kossuth Lajos édes anyját vádolja ezüst kanál lopásával. Nem lehe­ tetlen, hogy ez utóbbi rágalom gyűlöletes és képtelen volta adta meg a szálló ige mai jelentőségét s eredete volt a bécsi mondásnak is. G r ó f S z é c h e n y i IsxvÁNról, a legnagyobb magyar­ ról, (* 1791., f 1860.) igen kevés igazi szálló ige maradt ránk. Mintha tettei elnyomták volna szavait. Midőn F e l s ö b ü k i N a g y P á l az 1825-iki országgyűlésen, nov. 3-án elmondotta az akadémiáról szóló Kossuth

Lajos

JÓ K AI MÓR nevezte így el a debreceni Esti Lapok 1849 április 28-iki számában, midőn a kivégzett gróf Zichy Eugén drágaságainak eltüntetése már reá bizonyult.

1841 ?

MAGYAR Történet .

78

híres beszédét, mely ezzel végződött: «Egyedül a nagy birtokosoktól függ a haza régi óhajtásainak teljesedése, mert mint az egyszeri hadvezér szerint a háborúhoz, ide is csak három dolog kell: pénz, pénz és ismét csak — pénz !» és g r óf S z é c h e n y i I stván , az ismeretlen fiatal huszárkapitány, fölajánlotta az akadémia meg­ alapítására egy évi jövedelmét, hatvanezer forintot, az ülés után többen kérdezték tőle: de hát miből fog élni abban az esztendőben ? S z é c h e n y i azt felelte: M a jd

Gróf Széchenyi István,

e lt a r t a n a k

a jó b a r á ta im .

Leghíresebb szálló igéje, a M a g y a r o r s z á g n em v o lt, h an em

le s z

nála másképpen kifejezett gondolat, melynek ez állandó és vérünkké vált alakját az ismeretlen átformáló erő adta meg. S z é c h e n y i 1830-ban megjelent Hitel című munkájának végsorai ezek: «Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre ; nincs annyi gondom tudni, valaha mik voltunk, de inkább átnézni, idővel mik lehetünk s mik leendünk. A Múlt elesett hatalmunkból, a Jövendőnek urai vagyunk. Ne bajlódjunk azért hiábavaló reminiscentiákkal, de bírjuk inkább elszánt hazafiságunk s hív egyesülésünk által drága anyaföldünket szebb virradásra. Sokan azt gondolják: Magyarország — v o lt; én azt szeretem hinni : lesz !* Vájjon kiket értett S z é c h e n y i ama sokakon, akik azt gondolják : «Magyarország — volt» ? Bizonynyal ama külföldi, főleg német írókat, a kik már a múlt század végén vesztét hirdették a magyarnak ; különösen pedig T. G. H e r d e r t {* 1745., t 1803.), ki a Zűr schönen Literatur und Kunst című értekezései között (IV. rész, 16. könyv) ezt írta a magyarokról: «Da sind sie jetzt unter Slaven, Deutschen, Walachen und andern Vőlkern dér geringe Theil dér Landeseinwohner, und nach Jahrhunderten wird mán

M A G Y A R TÖRTÉNET.

79

vielleicht ihre Sprache kaum finden.>> HERDERnek e hírhedett Gróf jóslata ellen S z é c h e n y i többször föllázadt; megbotrán- Széchenyi kozik rajta 1829-ben írott naplójában s a Ff/ágban {1831 ; István. X V III. 1.) is nyilván erre céloz e szavakkal: «Idegen bölcselkedők elhunyását jövendölék.» Hányán és hányszor jósolták a magyar pusztulását azután is ! P a l a c k y , a cseh történetíró, még 1872-ben (a millennium előtt huszonnégy évvel) is így s z ó lt: «Jót állok érte, hogy Magyarország fennállása második évezredének elején már nem hagy maga után utódokat, kik emlékét megünnepelnék vagy meg­ ünnepelni akarnák.» Furcsaság okáért említem itt, hogy a XVII. századbeli német GRIMMELSHAUSEN-féle Simplicissimus picari regénynek Magyarországot illető utánzata, az Ungarischer Simplicissimus (szerző és hely nélkül; 168^ címlapján a következő szentenciát viseli: *Nem föd nem isch lös : Was nicht gewest ist dasz kan auch nicht seyn.% A német szerző a «n«n v6t, nem is lösz*-t n3Úlván hallomás után írta le, tehát ez valamely szólás lehetett. Mire céloz, nem tudom. A szálló ige és e kuriózum össze­ vetéséről persze álmodni sem lehet, de a ferde hasonlóság mégis megvan.

E s e r n y ő s fo r r a d a lo m .

így nevezte S z é c h e n y i 1848 március 15-ikét, mert az nap esős idő volt s a sokaság ernyők alatt lelkese­ dett. V a d n a y K a r o l y szerint (Beöthy Zsolt képes Iro­ dalomtörténete, II. 627.) így mondta: «parapli-revolúció !» — «Hiába gúnyolják azt «paraplüi-revolucion»-nak. Igaz, hogy eső esett s a szavainkat hallgató értelmes közönség védte a kalapjait az ombréleivel, de a mint közülünk egy, ki talán most is jelen van, a nyomda ajtajából alákiáította : «Urak, ha az eső ellen is paraplét feszítünk ki, hát ha egy óra múlva golyók fognak hul­ lani, akkor mivel fedezzük magunkat ?» S erre a szóra rögtön eltűnt minden esernyő s azontúl nem mutat­ kozott.» JÓKAI M ór beszéde a Petőfi-Társaság 1898 március 15-iki ülésén. A mondás rokona az ugyanakkor kelekezett bécsi ,Revolution in Glacéhandschuhen^-nsk, mely állítólag M e tter n ic h hercegtől ered.

M A G Y A R TÖRTÉNET.

8o

Gróf Széchenyi István,

L o g ik a i e g y m á s u tá n .

S z é c h e n y i szerette így nevezni a reformok össze­ függő sorozatát. [V. ö. H orváth M ih á l y : Huszonöt év Magyarország történetéből, III. k. 125. 1.) Ugyancsak S z é c h e n y i szokta hívni (lásd az idézett mű III. k. 25. 1.) Magyarország és Ausztria viszonyát vegyes

h ázasságn ak.

Szálló ige a legnagyobb magyar 1841-ben meg­ jelent művének címe is : A S z É C H E N Y in e k ban

sokat

O ly

K e le t N é p e .

tu la jd o n íto tt

s z á lló

ig e

a

hogy

m ég

m o s ta n á ­

e m le g e te tt

kevesen

g y ilk o s n a k

vagyunk,

az

apa­

is m e g k e lle n e k e g y e l m e z n i .

Úgyde S z é c h e n y i műveiben nincsen nyoma, s még annak sincsen régibb és hiteles bizonysága, hogy mondta volna valamikor. Néhai Z i c h y A n t a l 1896-ban azt közölte velem, hogy e szálló igét ismeri, tudja.is, hogy S zÉ C H E N Y i­ nek tulajdonítják, de eredetéről semmi tudomása sincs. K e r é k g y á r t ó Á r p á d 1901. május 6-án kelt levelében ezt írja nekem : ♦ Köztudomású, gróf Széchenyi István sokszor nagy lelkesedéssel szólt a ma­ gyar faj szaporításáról, anyagi és szellemi tekintetben gyarapításáról, és ily érte­ lemben cselekedett is a köz- és magánéletben. Ide vonatkozó szép kifejezései az 1883-ban írt munkám. Gróf Széchenyi István élete, X l l l . fejezetében a 73— 79. olda­ lon «Hazaszeretete> címen vannak összpontosítva. Addig nem volt tudomásom a most ismeretes szálló igéről. Azóta leginkább Zichy Antalnak, a Széchenyi-féle irodalmi hagyaték letéteményesének volt hivatása és alkalma a fölmerült szálló ige kérdéséről nyilatkozni : a Széchenyi-naplók feldolgozásában, és legújabban gróf Széchenyi István életrajzában, de arról mélyen hallgatott. Minthogy azonban a hírlapok mind többször ismételték a szálló igét, hallgatóim annak eredetéről és hite­ lességéről nem egyszer kértek tőlem felvilágosítást, mely kívánságnak, az ismeretes történeti források alapján, meg nem felelhettem*.

St

M A G Y A R TÖRTÉNET.

Én a CNJ szálló igét elsőben 1877. elején hallottam, Ö d ö n ü gyvéd szájából. Eredetéről ő sem tud semmit. SziLY K á l m á n írja nekem 1901. május 9-én kelt leve­ lében : «Ma megkérdezhettem gróf Széchenyi B élát a c \J szálló ige eredete felől, ő sem tudja, hogy az a Széchenyi István valam elyik munkájában előfordulna ; mindamellett nagyon valószínűnek tartja, hogy az tőle van s hogy azt társalgás közben ejtette ki s íg y szállott szájrul szájra továb b .» H ets

A c a d e m ia c a th o lic i

ex

est

g r a tia ,

c o lle g iu m lu th e r a n i

c a lv in is ta r u m , ex

(gyakran: l u t h e r a n i e x g r a t i a , c a t h o l i c i c o r d ia )

m is e r ic o r d ia ex

m is e r i­

to le r a n tu r .

[Az Akadémia kálvinisták céhe, melyben a katholikusokat kegyelemből, a lutheránusokat irgalomból (a lutheránusokat kegyelemből, a katholikusokat irga­ lomból) tűrik meg.]

Ez a mondás nyilván 1828-ban keletkezett, mikor a József nádortól kinevezett és gróf Teleki József elnök­ sége alatt a négy első alapítóból és huszonkét tudósból álló választmány március 25-től április 7-ig elkészítette a Magyar Tudós Társaság alaprajzát. Már e választ­ mányban is több volt a protestáns, semmint a katholikus papság szívesen látta volna és B it n ic z L a jo s szombathelyi kanonok, a választmány egyik tagja, ezt jegyzi föl hátrahagyott egykorú kéziratában (Fővárosi Lapok, 1871; 192. sz.) : «Jankovics^) magányosan nékem azt mondá, hogy Desez franciának állítása sze­ rint : a társaság nyilván csak < con sistoriun t c a lv in istaru m » lesz.» K i ez a D e s e z , kinek nevét B i t n i c z így, kétségtelenül rosszúl írja ? Talán egy akkortájt Pesten időző francia pap, kivel a tudósok érintkeztek. A d a to t nem sikerült találnom. A teljes szálló ige első írott nyom át (lutherani ex gratia, catholici ex misericordia változatában) ama Magyarkák című, 1845-ben, Lipcsében nyom atott szatirikus kön yv Jankovich Miklós, a régiségbúvár, ki szintén tagja volt a választmánynak. Tóth Béla : Szájrul szájra*

6

B2

M A G Y A R TÖRTÉNET.

203-ik lapján találjuk, melynek névtelen szerzői K o v a c s ó c z y és C s á s z á r F e r e n c . Az a kelletlenség, melylyel az Akadémia protestáns voltát a katholikus papság nézte, nem volt titok. Mikor a Magyar Tudós Társaság alaprajzát készítő választmány kül­ döttsége 1828 március 15-én R u d n a y S á n d o r kardinális hercegprímásnál is tisztelkedett s felkérte őt, hogy támo­ gassa az alakuló társaságot, a főpap ezt mondta : -n2Ík, majd legnagyobb magyar hazafi>>-nsik nevezni, de köve­ tőkre nem akadtak. Kiderítendő volna, hogy kitől ered KossuTHnak valóban szálló igévé lett elnevezése, a .turini remete*. Kutatásaim e dologban m eddők; csak azt tudom, hogy szerzője nem L ukáts G yula képviselő és független­ ségi párti hirlapíró, kinek többen tulajdonítják. B esse n y e i György szerette magát élete utolsó szaká­ ban ,bihari remeté‘-nek nevezni ; és 1804-ben könyvet is adott ki, melynek címe : A Bihari remete vagy a világ így megyen. (V. ö. a J.-J. R ousseau Ermitagekv2l) B erzsenyi D ániel is ,niklai remete*. Mindez hatással lehetett a ,turini remete* keletkezésére. A

p o litik a

az e x ig e n tiá k ^

Szintén a SzÉCHENYinek írt

tu d o m á n ya .

Feleleth6\ való. U g ya n ­ Iratai-

itt fordul elő K o s s u t h k edvelt kifejezése, m elyet bán is nem egyszer h a sz n á l: a té n y e k V e le te k ,

lo g ik á ja .

á lta la to k , h a n e k te k (ső t)

t e t s z i k ; n é lk ü le te k ,

e ll e n e t e k , h a k e l l .

Ezt írta K o s s u th a korszerű reformokat meg­ akadályozni akaró conservativ nemességhez a Pesti Hirlap 1841-iki 14-ik számának vezércikkében.^) V. ö. Aki én velem nincsen, én ellenem vagyon. (JVIÁt é ,

12, 30, L u k . I I , 23.) T. i. a kor követelményeinek. ®) A vezércikk szó KOSSUTH alkotása, a német Leitartikel nyomán. És ezt adta címűi a Pesti Hirlap élén megjelent cikkelyeinek. GRÓ F SZÉ CH EN Y I ISTVÁN a Kelet Népéhen kissé csípős megjegyzéseket tesz e szóra, mire KOSSUTH válaszol a Felelet 179-ik lapján.

6*

84

Kossuth Lajos.

M A G Y A R TÖRTÉNET.

í r o t t m a la s z t .

A Pesti Hírlap 1841-iki 28-ik és 41-ik számának vezércikkében. T en gerre

m agyar!

E híres szálló ige K o ssu th L a jo s íó I származik, de eredeti alakja nem ez volt s egyik bizonyító példája annak, hogy a szájrul szájra járó idézeteket a közönség szereti átalakítani, főképpen pedig megrövidíteni és csattanóssá tenni. Keletkezett K o s s u t h LAjosnak a Hetilap 1846-iki 8-ik számában megjelent Tengerhez magyar! él a tengerhez! című vezércikkéből, melyben K o s s u t h Fiúméba való utazását írja le s arra buzdítja az országot, hogy építsen vasutat a magyar kikötővárosig. Változott az ige jelen­ tése is. Akkor nagy közgazdaságpolitikai fontossága volt; ma már csak a tengerészpályára buzdítják vele az ifjúságot, vagy tréfásan alkalmazzák. A cikk bevezetésében ez van : «És ide kellene men­ nie az elfásult korban minden magyarnak, mert az ú t erre visz tengerpartunkhoz ! melyen a ki megáll, s a magyar tenger tükrére lenéz, ha magyar és hazafi, lehetetlen, hogy erős cselekvési akaratra ne feszüljön szivében minden érve­ rés. Neked pedig, ó kor ! hideg önzésben lelkileg elmállott törpe fajodnak nemzedékével, tenéked, ó kor ! lelkesítőre szükséged van. Tengerhez m a gy ar! homokod porából, s fekete sarad ragadalmiból. Tengerhez m a g y a r! melynek viharában, a brit költőnek érc szava szerint, istennek képe tükrözi m a g á t,m e ly n e k azúr homlokára ráncot nem írtak végtelen idők, mely olyan ma is, mint minőnek látta a teremtés első h ajn ala; melynek habhátán tízezer hajó­ had nyomot sem hagyva hömpölyög tova,®) a míg e földnek BY R O N , Chüde Harold*s Pilgrimage, IV. ének. 183. versszak. *) U. o. 182. versszak. •) U. o. 179. versszak.

M A G Y A R TÖRTÉNET.

85

vizenyős sarában nyomot hagy hátra minden gyáva ny\ú.^ Kossuth A cikk vége : «Nekünk Fiúméhoz vasút k e ll! e határzatban Lajos. hazánk jövendőjének egyik kulcsa rejlik, és ha e nemzet minket el nem hágy, a vasút meg lesz, s benne egy olyan mű leend alkotva, melyhez hasonlót e büszke világ nem sokat mutat, mely a magyar névnek dicsőséget vivand ki, minőről eddig alig álmodánk. Magyar és hazafi, ki a Luizautat látta s a magyar tenger szemléletén keble felmelegült, érezni fogja a kimondhatatlan érdeket, mely ez ügyhöz csatolva van s nem fogja tőlünk megvonni pártfogását. Tengerhez magyar 1 el a tengerhez !» GRÓF D E S E W F F Y E M IL lapjában, a konzervatív Budapesti HiradőbAn (szerkesztette SZÉN VE Y JÓZSEF; V ID A K Á R O L Y az úgynevezett Devalvaiionalis rovatban azonnal kiparódiázta e cikket, tLevegőbe magyar ! el a levegőbe !** című tréfát írva róla.

U r a im , v e s z é l y b e n L e b o r u lo k

a haza! V

a n em zet n a g y sá g a

e lő t t .

Mindkét szálló ige K o s s u t h L a jo s 1848 julius ii-én mondott híres országgyűlési beszédéből való. Mindjárt a beszéd elején szólt íg y : «Uraim, a haza veszélyben van.» Utalt ezután a felvidéki pánszláv izgatásokra, Hprvátország pártütésére, a szerbek láza­ dására s hogy mindezt Ausztriából támogatják. Ennél­ fogva indítványozza, hatalmaztassék fel a kormány, hogy az ország hadi erejét 200,000 főre emelhesse, s hogy beszerezhesse az erre szükséges pénzt. K o ssu th beszéde közben N y á r y P á l fölemelkedett helyéről és kezét mintegy esküre emelve mondá : «Megadjuk» ; pél­ dáját az egész ház követte. K o s s u th erre így szólt; «Önök felállottak, mint egy férfiú s én leborulok a nemzet nagysága előtte s csak azt mondom ; annyi 1) La patrie est en danger / kiáltott egy hangon a francia törvényhozó gyűlés 1792 júliusában arra a hírre, hogy nyolcvanezer porosz és osztrák közeledik Párizs felé. *) Bibliai kifejezés («mint egy ember>), mely előfordul a B ÍR Á K könyvé­ ben (20, I. 8. ii) , ESD R Á S könyvében (2, 64; 3, i, 9 I 6, 20) és NEHÉM IÁS könyvében (7, 66 ; 8, i.)

M A G Y A R TÖRTÉNET.

86

Kossuth energiát a kivitelben, mint a mennyi hazafiságot tapasztalLajos. tam a megajánlásban és Magyarországot a poklok kapui sem döntendik meg.» T ö r p ü ljö n

el a m in o r it á s !

1848 julius 20-dikán a válaszfelirat tárgyalásakor kérdésére, hogy ki áll jót a minisz­ tériumnak arról, hogy ha Ausztriát az olasz háború bevégzésében segítjük, Ausztria irányunkban teljesí­ teni fogja a feltételeket, a melyeket kikötünk, K o ssu th L ajo s pénzügyminiszter úgy felelt, hogy N y á r y P á l kijelentette, hogy ha a minisztériumnak az a politikája, amit a képviselőház KossuxHtól hallott, s ha a pénz­ ügyminiszternek e nyilatkozata beletétetik a feliratba, akkor ő tökéletesen meg van nyugtatva. K o s s u t h örömét fejezte ki, hogy beszédével ily sikert ért el s a következő ülésre ígérte nyilatkozata formulázott szöve­ gének előterjesztését. Most B a t t h y á n y L ajo s gróf miniszterelnök emelt szót s tiltakozott K o s s u t h nyilat­ kozatának a feliratba való beiktatása ellen, hanem azt a ház jegyzőkönyvébe valónak mondotta. Másnap K o s ­ s u th kijelentette, hogy a mit az előtte való napon mon­ dott, maga mondotta, a mit pedig most fog felolvasni, az az összes minisztérium formulázása. Az ellenzék erre azt követelte, hogy nyomassék ki a K o s s u t h szó­ beli nyilatkozatától nagy részben eltérő formulázott szöveg, és sérelmesnek találta a kormánynak kíván­ ságát, mely szerint a ház azonnal nyilatkozzék az elő­ terjesztett szöveg iránt. Ekkor K o s s u t h így szólott: H a l á s z B old izsár

«A parlamentáris világnak szokásán túl a minisztérium többet mondott, mint kellett volna, s már most kijelentem, hogy itt a bizalomnak és a bizalmatlanságnak kérdése forog fenn. Tessék már most taglalni, a mint tetszik, de én egy M ÁTÉ (16, 18) «Te Péter vagy, én ezen kősziklán építem fel az én Anyaszentegyházamat, és a pokol kapni nem vehetnek azon diadalmat,»

M A G Y A R TÖRTÉNET.

87

SZÓ felvilágosítást többé e tárgyban nem adok, s felhívom a Kossuth házat, vajon az eddigi felvilágosítások nyomán akar-e bizal- Lajos, mát szavazni ? (A háznak igen nagy többsége feláll s e fel­ kiáltást hangoztatja : Akarunk I Zaj és felkiáltások a bal­ oldalon : Nem ez a kérdés ! E z nincs a maga rendjén !) Nem óhajtottam, nem akartam provokálni ezt a scen át; de midőn a loyalitást nem tekintik, hanem azt mondják, hogy a minisztérium el akarja vágni a ház szabad akaratának nyilatkozatát, erre azt feleltem : iörpüljön el az olyan minoritás, mely így violentálni akarja a dolgokat. (Zaj, ingerültség.) > >

H o ssz ú r a b s z o lg a s á g n em

szü l h ő sö k e t.

K o ssu th L ajo s 1848 szeptember 24-én Cegléden honvédeket toborzott, de csak kevesen gyűltek a zászló alá. Ekkor négyszemközt mondta e szavakat, de a sújtó ige rögtön szétterjedt s legott nyolcszáz honvéd állott készen Cegléden. K o ssu th pedig a képviselőház szep­ tember 27-iki ülésén bejelenthette, hogy Ceglédről, Kő­ rösről és Kecskemétről tizenkétezer honvéd jő. (R á k o si V ik to r közlése.)

The un^named demigods (a n é v t e le n

f é li s t e n e k )

elnevezéssel K o s s u t h legelőször 1852 november 12-én Birminghamban tartott nagy angol beszédében dicsőítette a honvédeket. H e l f y I gnác Kossuth Lajos iratai IV . kö­ tetében (236. 1.) egy jegyzetben ismerteti e beszédet, mely a hallgatóság előtt elsőben is az ellen tiltakozott, hogy a szabadságharc csak egy KossuTHtól fanatizált párt küzdelme volt. Aztán így folytatja tovább: «Az események folyama megmutatta, hogy annak a pártnak nemzet a neve, még pedig bajnok nem zet; de azért csak foly a híresztelés, hogy énáltalam van inspirálva. Hiszen talán nem dicsőségtelen dolognak lehetne mondani, ha valaki egy ily nemzetet ily fokig lenne képes lelkesíteni;

88

M A G Y A R TÖRTÉNET.

Kossuth de én nem fogadhatom el e dicséretet. Nem én inspiráltam Lajos, a magyar népet, hanem a magyar nép inspirált engemet. Mindaz, amit valaha gondoltam és gondolok, mindaz, amit valaha éreztem és érzek, csak egy gyönge lüktetése azon szívnek, mely az én népem kebelében dobog. A harcok dicsőségét a vezérek rovására metszi a történelem, az övék a halhatatlanság babérja ; pedig ők, midőn a veszélylyel szembe szállanak, tudják, hogy, éljenek vagy haljanak, nevök élni fog a nép ajkain. Mennyivel tisztább az a fény, mely a nép fiai ezreinek képét köríti, a kik tudják, hogy a hol elesnek, ismeretlenül fogják haláluk álmát aludni s nevök nem szolgáland dicsdallamokra alanyul és mégis nyugodtan, a «Hazádnak rendületlenül »-t hangoztatva mentek az ágyuütegek halált és pusztítást szóró kereszt­ tüzén keresztül a győzelemre, s a kik elestek, e kiáltással estek el : «éljen a haza !» Ekként küzdöttenek a hazáért és szabadságért s ezrenként ekkép haltak meg a mi névtelen félisteneink.> >

A Daily News 1894 március 31-iki számában egy névtelen jelenvolt így írja le ez, Angliában is ösmert szálló ige keletkezését: «Descrihing the heroic struggles and the countless deaths of the Hungárián soldiers on the hattle-field, he once electrified an English audience hy suddenly pausing, and then, as if to pass away front a subject which needed few words more, simply adding — «and so they died in thousands — the un~ named demigods^. E szálló ige mévtelen hósök>> változata magától KossuTHtól való. A váci honvédemléknek 1868 julius 19-én volt leleplezése alkalmából Degré Alajoshoz intézett leve­ lében írta először. E címet viseli Erkel Ferenc 1880-ban Budapesten színre került operája, melynek szövegét E ö t v ö s J Ó Z S E F mévtelen vitézeké kifejezése (A karthausi, 1838— 1840 ; III. r. X X X V I I . f.) E r d é ly jo b b

keze

M agyarországnak.

Amaz 1885 április 12-én Turinban kelt telegrammból ered, melylyel K o s s u t h L ajo s az Emke Kolozsvá­ rott tartott alakuló közgyűlését üdvözölte:

89

M A G Y A R TÖRTÉNET.

(^Erdély jobb keze hazánknak, minden talpalatnyi térrel, mit ott a magyarság elveszít, hazánk ezer éves magyar állami jellegének biztonsága csorbul. Hazafiui irányban ellensúlyozni a magyarellenes állambomlasztó bujtogatást, feltartani a magyarságot, visszaszerezni az elveszett tért, fejleszteni a magyar közművelődést, oly önvédelem, nielyet minden magyarnak támogatnia kellene. Levélben intéz­ kedem, hogy alapító-tagsági díjul 100 frt a közművelődési egyletnek befizettessék. Fogadják elnézéssel a hontalan magyar filléreit is.»

V. Ferdinánd királyunknak (* 1793., megkoronáztatott 1830., trónra lépett 1835.. lemondott 1848., t 1875.) több, az ő gyermekded jó szívére és elmebéli korlátoltságára valló szálló igét tulajdonítanak nálunk is, a német külföldön is. E bécsi dialektusu mondások hitelessége azonban, természetüknél fogva, ellenőriz­ hetetlen. Sokat emlegetik mindmáig az ő uralkodói elvét: K a is e r G ’s c h á ft,

zu

s e in

w enn

nur

w ar’ ja das

k a s o a s c h le c h t e s

fa t a le

U n te r s c h r e ib ’n

net w a r ’. [Császárnak lenni nem is volna rossz mesterség, ha az a fatális aláirogatás nem volna.]

E mondását idézi, így, a lipcsei Spamer'sche Illustfierte Weltgeschichte is. (149* k) FERDiNÁNDot

magyar

tanácsosai

rávették,

hogy

az 1847-iki országgyűlést magyar trónbeszéddel nyissa meg. Közhiedelem nálunk, hogy a király, mikor

IMet-

TERNiCH le akarta öt beszélni erről, azt mondva,

hogy

a magyarok csúfolni fogják rossz szóejtesét, így s z o lt : M e in i U n g a r n w e r ’n

m i ’ n e t a u s la c h ’n.

[Az én magyarjaim nem fognak nevetni rajtam.]

1526 óta először hallotta ekkor a nemzet királyát magyar nyelven megszólalni ! Sokan sírtak örömükben, lelkesedésükben.

'

90

M A G Y A R TÖRTÉNET.

És senki sem mosolygott a jóakaratú, de magyarul egy szót sem tudó fejedelem furcsa olvasásán. A néha neki tulajdonított különös szóficamodások, a melyeket mind­ nyájan ismerünk, de a melyeket kinyomatni nem lehet, J Ó Z S E F nádorra kent dolgok. A kérdéses szavak elő sem fordulnak F e r d i n á n d beszédében. Máskor pedig nem szólt magyarul. Pálffy Albert.

(Nem kell) tá b la b ír ó p o lit ik a . A z 1848 március 19-én Pesten megindult

Március

Tizenötödike lap mottója, Pá l f f y ALBERTtől. A lap felelős szerkesztője Pálffy Albert v o l t ; nevének írásmódja azonban az újságon április 6-ikától fogva már ,Pálfi.* Ekkor kapták fel a régi orthographiájú nevek ,demokrata* írásá t: Dezsőfi, Ötvös stb. Jókai Mór is ekkor tette le az ypszilont. Sükey F o r r a d a lo m b a n n e m o k o s e m b e r e k r e v a n s z ü k s é g , hanem

vakm erőkre.

Sükey Károly (* 1824., f 1854.) mondotta a márciusi napokban Nyáry Pálnak, ki az iíjúség némely heveskedését e szavakkal rótta meg: «Okos emberek ilyet nem tesznek !» (V. ö. T óth Béla, A magyar anek­ dotakincs, Budapest, III. k., 83. 1.) Jellacsics.

F la n k e n b e w e g u n g . (Oldalmozdulat. Horváth Mihály ford.)

Gróf Jellacsics (Jellachich, Jellacic) József, a lázadó horvát bán (* 1801., f 1859.) nevezte így 1848 október i-től 5-ig (Móron, Kisbéren, Győrön, Óváron át) véghezvitt csúfos szökését az osztrák határra. Dahlen altábornagyhoz Óvárott, 1848 október 6-án írt levelé­ ben él e kifejezéssel: «Működési vonalom ellenséges befolyások által veszé­ lyeztetve kezdett lenni, Budát fölszereléseivel bevenni lehe-

M A G Y A R TÖRTÉNET.

91

tetlen volt, minthogy a magyar csapatok vakbuzgósággal küzdének az enyéim ellen. Én tehát az ellenféllel kötött három napi fegyverszünetet arra használtam fel, hogy Győr felé oldalfordulatot (Flankenhewegung) tegyek, hogy így biztosabb tért nyerhessek és segítséget vonhassak magamhoz.» (Egykorú fordítás.)

Herceg Windisch-Gratz A lfréd osztrák hadvezér (* 1787., t 1862.) szálló igéje a m it R e b e lle n u n t e r h a n d le ic h

n ic h t.

[Pártütókkel 1) nem alkudozom.]

Majdnem általános a hit, hogy Windisch-Gratz e szavakkal az 1848-iki országgyűlésnek az év utolsó nap­ ján hozzá, a bicskei táborba menesztett küldöttségét utasította vissza. E küldöttségnek az volt a megbízása, hogy «az ellenség fővezérétől fegyvernyugvást és a cél­ zott békekötést kieszközölni iparkodjék, sőt a körül­ mények úgy hozván magukkal, magához ő cs. és kir. felségéhez, Ferenc Józsefhez is jániljon.» A CV>-et E milé Laveleye is szájába adja WiNDiscH-GRÁxznek ez alkalommal. Deák Ferencről szóló tanulmányában. Rogge szintén. Csakhogy a herceg ezt a mondást nem az országgyűlés küldöttségével, hanem Ivánka Imre honvéd ezredessel és Dobay nemzetőr-főhadnagygyal szemben használta. E két tiszt 1848 októberében Kossuth amaz, a pahrendorfi főtáborszálláson október 25-cn kelt, PÁzM^DY Dénes országgyűlési elnök és Csányi László 1) E könyv elsó kiadásában lázadóknak fordítottam. M ÁRKI SÁNDOR az Athenaeum millenniumi történetéhen (X. k. 152. 1.) megjegyzi, hogy az nem egészen helyes, cEötvös Károly*, úgymond, «helyesen jegyezte meg a képviselóházbán, 1890 május 28-án, hogy a szent korona tagja csak perduellis (pártütö) és rebellis (forra­ dalmi) lehet, de nem seditiosus (lázadó)*. Noha Windisch-Grátznek bizonynyal esze ágában sem volt ilyen közjogi megkülönböztetéseket tenni, s noha az időben a Rehell és a Rehellenhund aligha akart enyhébbet kifejezni a seditiosusn^, meg­ változtattam e szó magyar egyértékesét. De nem a soha sem járatos forradalmi szót használom, hanem a régi pártűtőly mely nem éppen perduellis. Ama három szó helyes fordítása, szerintem, ez : perduellis : ,felségáruló*, rebellis: ,pártütó‘, seditiosus: jzendülő* vagy ,lázadó*.

WindischGratz,

92

M A G Y A R TÖRTÉNET.

Windisch-ovszéi^hizios által is aláírott levelét vitte meg neki, Grdtz. ^2 ország jogait adja elé. (V. ö. V ar g ya s E ndre : A magyar szabadságharc története, Budapest, 1879 í 272. 1.) W indisch -G rátz ezt a mondást már a Bécs ügyében nála járt frankfurtiakkal, Welckerrel és Morle ezredessel szemben is használta. L, B lum , Deutsche Revolution, 329. 1. W in disch -G rátz azonban az országgyűlés küldött­ ségének is mondott egy szálló igét. Ez az u n b e d in g t e U n te r w e r fu n g . (Feltétlen alávetés. Deák Ferencz fordítása.)

Ennek történetét D e á k F eren c 1849 januárius 4-én, Bicskén kelt jelentésében, melyet a képviselő­ háznak januárius 13-án, Debrecenben tartott ülésén olvastak föl, így adja elő : «Mi . . . január 2-án dél tájban kíséretünkkel együtt háborítlanul ide érkeztünk, s azonnal Mailáth Antalt elküldöttük, hogy minket Windischgrátz főtábornok úrnál je­ lentsen. Csakhamar értesíttettünk arról, hogy a herceg fő­ tábornok a küldöttségnek négy tagját elfogadja ugyan, de gróf Batthyány Lajost nem fogadhatja. Ezen izenetre, miután egyik társunk elfogadása megtagadtatok, mint országos küldöttség érdemileg ugyan nem működhettünk volna ; nehogy azonban bármit elmulaszszunk a cél eléré­ sére, s remélve azt is, hogy ha a herceg főtábornok bölcs kiegyenlítésre célzó küldetésünkről értesítve lesz, talán hajlandó leend az összes küldöttséggel érintkezésbe bocsát­ kozni, mi négyen, úgymint Mailáth György, Lonovics József, Mailáth Antal és Deák Ferenc, a herceg főtábornok előtt megjelentünk. Mailáth György, ország bírája, előadá, hogy mi a magyar országgyűlésnek küldöttei vagyunk s erre a herceg főtábornok azonnal azt felelte, hogy ő a magyar országgyűlést el nem ismeri, minthogy azt ő felsége feloszlatta. Elmondá mégis az ország bírája béke kiegyen­ lítésre célzó kiküldetésünket, de a herceg főtábornok hatá­ rozottan azt válaszolá : hogy azok után, mik az országban

M A G Y A R TÖRTÉNET.

93

történtek, sem fegyvernyugvásról, sem bármi egyéb egyez- Windischkedésröl szó sem lehet, hanem egyedül csak feltétlen alá- Grátz. vetésről (undehingte Unterwerfung). ö az országot fegyverrel fogja elfoglalni, katonai kormányt hozand be, s majd akkor ö felsége fogja elhatározni a jövendőre teen­ dőket. Most azonban ő felségéhez sem bocsát minket, mert őtet ő felsége teljhatalommal ruházta fel, s ő felsége sem adna egyéb feleletet, ő tehát tanácsolja, hogy feltétlen alá­ vetéssel igyekezzünk kegyelmet nyerni ő felségétől. A kato­ naság azonnal tegye le a fegyvert s esküdjék hűséget ő felségének, az elfoglalt várak pedig haladék nélkül adas­ sanak által stb. (V. ö. K ó n y i M a n ó : Deák Ferenc beszédei, Budapest, 1886 ; II. k. 173. 1.) CsENGERY A n t a l , Deák Ferenc elbeszélése után, így írta le a jelenetet (Budapesti Szemle, 1878, nov.— dec.) Deákot első személyben beszéltetve :

Damjanics (Damjanich) János honvédtábornoknak, az aradi vértanúnak (* 1804., f 1849.) tulajdonított szálló ige a Damjanics.

K u ty á k !

megszólítás, melylyel a pártütés leverése után a rác­ sághoz állítólagos intézett kiáltványa kezdődik. E kiált­ vány, mint velem Hentaller Lajos közli, soha sem jelent meg nyomtatásban. Csak azt tudni róla, a mit az Esti Lapok (Debrecen, 1849 tebruárius 22.) írt: «Damjanics tábornok,^) mikor a bácskai táborból fel­ jött, a rácokhoz egy saját nyelvükön szerkesztett proklamációt bocsátott ki, mely szóról-szóra így hangzik: Kutyák! Én elmegyek mint ellenségtek. De visszajövök mint bosszúálló. Ha ti az alatt fel mertek támadni a magyar nemzet ellen, kiirtalak benneteket a föld színéről, s hogy magja se maradjon a rácnak, utójára magamat lövöm főbe, mint a legutolsó rácot. > >

Akkor még őrnagy volt.

M A G Y A R TÖRTÉNET.

95

U t o ls ó le tte m , a k i (a h a r c b a n ) m in d ig e lü l s z o k t a m Damjanics. já r n i.

Ezt mondta D am janics 1849 október 6-án az aradi bitófák alatt, miután hét hős baj társának vértanúhalálát végignézte. Soká hitték, hogy valóban D am jANicsot hagyták a kilenc mártír utolsójának. (így tudja még H orváth M ih á l y is Magyarország függetlenségi harcának történetében, III. k. 570. 1.) E tévedést elsőben az a hiteles közlés oszlatta el, melyet T iszti L ajos adott a kivégzésről a Honvédmenház Könyvében (Pest, 1870.), főképpen a vértanúk gyóntatójának, S u já n szk y E u stá k aradi minorita atyának adatai után. A kilence­ dik vértanú gróf Vécsey Károly tábornok volt. D am ­ janics JÁNOSt nyolcadiknak végezték ki. Mikor a por­ koláb leszállította a szekérről, melyen lábatörötten ült, hogy az akasztófa alá kisérje, azt mondta: «Már azt hittem, hogy én leszek az utolsó; pedig a csatákban mindig elül szoktam járni.» Valóság, hogy e végső útján eldobta m ankóit: «Úgy sem lesz többé rájuk szükségem», s hogy abban a pillanat­ ban, mikor Mayer brünni bakó a nyakára tette a kötelet, németül azt mondta a hóhérnak : «Csínyján bánjék a szaká­ lammal, mert teljes világéletemben nagy gondot viseltem rá.» ( S u j á n s z k y E u s t á k magánközlése is.) B em J ózsef h o n v é d a ltá b o r n a g y ( * 1 7 9 5 ., f 18 50 .), k it a s z é k e ly s é g m a is ,B e m szá lló

ig é b e n

h a g y ta

e r e d e té t h ő s b a j tá rsa , föl

reán k

apó* n é v e n élő

sza v á t.

e m le g e t,

két

M in d k e ttő n e k

C zetz J ános tá b o r n o k j e g y e z t e

Bem's Feldzüge in Siehenhürgen,

H am b u rg,

1850

cím ű m ű v é b e n .

1849 febniárius 7-én, Szászváros előtt, a bihari lovas nemzetőrség, egy gránáttól megriadva, szétszaladt s magával ragadta a futásba az egész csapatot. Bem egynéhány tiszttel és egy maroknyi vitézzel, maga maradt két ágyúja mellett.

96

MAGYAR TÖRTÉNET.

Az ellenség pedig egyre közeledett, s a csatározók már az ágyúkig hatoltak, melyeket Bem semmi szín alatt nem akart veszendőben hagyni. «Ekkor történt», írja C z e t z J á n o s (193. 1.) «hogy a tábornok iovagostorával végigvágott egy ellenséges csatározó arcán és reá k iálto tt: Bem.

C a n a ille , m e in e K á n o n é n w i ll ic h h a b é n !» (Igen elterjedt változata: Canaille, das sind meine Kánonén; Marosvásár­ helyi szobra (készítette Huszár Adolf, leleplezték 1880 október 17-én) a históriai lovagostorral a kezében ábrázolja a hóst és Szász Károly ez alkalomra Írott ódá­ jának hetedik szakaszában előfordul a szálló ige : Canaille, ez az én ágyúm itt /»)

A csatározók egyike erre ellőtte a tábornok jobb kezé­ nek középső ujját, s Bemnek el kellett hagynia ágyúit. Roncsolt ujját még az nap levágta az orvos, s Bem másnap, februárius 8-án, Piski falvában seblázban feküdt. Ekkor kapta meg báró Kemény Farkas alezredes jelentését a piski hídtól, hogy a nagyszámú ellenséggel szemben aligha áll­ hatja meg helyét. Bem ekkor magához hivatta C z e t z alez­ redest, s felmutatva neki Kemény jelentését, így szó lt: «Gehen Sie und machen Sie, was Sie können ; die B r ü c k e v e r lo r e n , S ie b e n b ü r g e n v e r lo r e n .» [Menjen és tegye meg, amit tehet; ha a híd elveszett, Erdély is elveszett.]

Paskjevics.

L a H o n g r ie v a in c u e e s t a u x p ie d s de V o tr e M á j esté. (A legyőzött Magyarország felséged lábánál hever.)

így jelentette volna Paskjevics 'Leodorovics Iván erivani gróf, varsói herceg (* 1782., f 1856.) az osz­ trákok segítségére jött orosz hadak fővezére Miklós cárnak a világosi fegyverletételt (1849 augusztus 13.) Szent-Pétervárra küldött sürgönyében. Legtöbb történet­ írónk hitelesnek tartja e dolgot. Az orosz forrásokban és egykorú orofez hivatalos lapban nem találtam nyomát. R o g g e (Österreich von Világos his zűr Gegenwart, Lipcse, 1872— 73 ; I. k. 140. 1.) szintén közli és megjegyzi, hogy Haynau elkeseredésében ezzel a nyilatkozattal felelt P a s k -

Magyar TŐRTáNET.

97

sürgönyére : «Die österreichische Armee juhié üher die du tch S ie in sechs Schlachten hewirkte Vernichtung des Feindes.>>

jE V ic s

B r e s c ia

1849.

h ié n á ja .

Haynau (Julius von, IX. V ilmos hesseni landgraf, későbbi választófejedelem és R itter Rebeka fattyúgyermeke, osztrák táborszernagy * 1786., | 1853) mellékneve. 1849 áprilisában tett rá szert, mikor a le­ győzött Brescia férfiait botoztatta, nőit vesszőztette, julius 9~én pedig kilenc polgárt fölakasztatott az áprilisi fölkelés miatt. A z öreg M a r c o A n t o n i o C a n i n i , a risorgimento isme­ retes alakja, mondotta nekem, hogy H A Y N A U t az olaszok nevezték el íg y ; és pedig az ,iena‘ egy kissé önkényes ana­ gramma a ,H aynau' névből, melynek németes ejtése ,Heinau' nak hallatszik az olasz fülben. A CXJ azonban csak 1850-ben terjedt világgá és pedig az angol sajtó révén. H a y n a u Lon­ donban járva, meg akarta nézni a B arclay és Perkins-féle híres serfőzőházat. Mikor azonban a munkások m eghallot­ ták, hogy a nők vesszőztetője jár ott, reá rohantak, szembe köpték, megverték és hosszú bajuszát kitépdesték ; H a y n a u alig kerül ki élve a kezök közűi, ha a rendőrség óltalma alatt nem menekszik egy water-closetbe, onnan pedig a szomszéd ház födelén át bátorságos helyre. «Hiába panasz­ kodott a kormánynak», írja K o s s u t h L a j o s Iratai IV . köte­ tében (360. 1.) «azt kapta feleletül, hogy menjen bíróhoz ; nem merte tenni, mert megmondták neki, hogy nincs olyan hatalom a világon, am ely olyan tizenkét angol polgárt tudna találni, akik, mint esküdtszék, azokra a becsületes érzelmű gyármunkásokra a bűnöst kimondanák. A keserves elpáholtatás rajta száradt.» E z t az ügyet akkor az angol sajtó sokáig tárgyalta s a vezércikkekben mindig csak CV) volt a H a y n a u neve. Magyarországi vérengzéseit is a fejére olvas­ ták. A Bowstreet énekes kávéházaiban ez időtájt Haynau at the Judge and Jury Society című bohóságot adtak elő. W U R ZBA C H (Biografisches Lexikon) 1862-ben, H A Y N A U t melegen védve, azt írja, hogy a gyűlölködók ,Blutrichter von Arad* melléknévvel is illették a Adatok és irodalom : G IO V A N N I D E CA ST R O : I processi di Maníova, Milano, 1893 ; 30— 41. 1. Tóth Béla : Sxájrul szájra,

7

98

M A G Y A R TÖRTÉNET.

mellett. Ugyanitt jegyzi föl, amit R AD ETZK Y mondott H A YN AU hirtelen elmozdítása után : «Haynau olyan, mint a borotva; mihelyt elvégezte a dolgát, tokba kell tenni.»

1849,

G e s a m m t-M o n a r c h ie . (Az összes monarchia. 1849-iki hivatalos fordítás.)

Magyarországot beléolvasztani egy nagy, egységes osztrák monarchiába, háromszázados törekvés, de a CX) ebben a határozott formában csak az 1849 március 4-iki olmützi manifesztumban tűnik föl először: «A december 2-iki manifestumban azon reményt fejez­ tük ki, hogy nekünk Isten segedelmével és a népek bele­ egyezésével sikerülend a Monarchia minden tartományait és nemzeteit egy nagy álladalmi testté egyesíthetni. Ezen szavak örvendetes visszhangra találtak mindenütt egész széles birodalmunkban ; mert régóta érzett és most álta­ lános öntudatra érlelt szükséget fejeznek ki. Az összes Monarchia (Gesammt-Monarchie) újjászületésében s annak alkotórészei szorosabb összeolvadásában találja a szép józan értelme a feldúlt rend és eltűnt jóllét vissza­ térésének első feltételét, valamint egy áldott és dicső jövő­ nek legbizonyosb biztosítékát. [A befejezés :] N agy munka, de sikerülend egyesült erőknek.>> (V. ö. .viribus iinitis,*) Az egységes osztrák monarchia gondolatát egész nyíltan pengették már KOLLONICH LIPÓT korában is némely publicisták; így OLDENBURGER, ki 1675-ben kiadott füzetében azt sürgeti, hogy a dunamelléki főhercegségeket, Csehországot és Magyarországot egyesíteni k ell; még határozottabban vallja ezt az i68i-iki österreich Über Alles, wenn es nur will című füzet, melynek szerzője alkalmasint HÖRNECK (MARCALI H E N R IK közlése).

1850— 59,

B a c h -h u s z á r o k .

így nevezték báró Bach Sándor minisztériumának idejében, az úgynevezett Bach-korszakban, mely nálunk Haynau katonai uralma után, 1850 juHusában kezdő­ dött és 1859-ig tartott, a magyaros egyenruhába buj­ tatott német és cseh cs. k. bezirkereket. Ez az uniformis zsinóros atilla volt (de csak elül hányták ki sujtással, hátul nem) és görbe kard, prémes kalpag járt vele. E ne-

M A G Y A R TÖRTÉNET.

99

v e t s é g e s ö lt ö z e t m á s á t m a is lá t n i b o s z n ia i h i v a t a l n o ­

Gróf Széchenyi I stván a z Ein Blick 8 9 -ik «piUoresque Bach-Huszaren>>-t és c s illa g

kokon. la p já n

e m lít i a

a l a t t m e g je g y z i , h o g y a « le g m a g a s a b b » u r a k is c s a k í g y ő k e t. ICecskeméthy A urél (Gróf Széchenyi István utolsó évei és halála, 2 - ik k ia d á s , 7 8 . 1. a C\J s z á lló ig é t a Blickhöl e r e d ő n e k m o n d j a : « N é m e ly k i ­ h ív já k

té te le i

(m in t a B a c h -h u s z á r o k )

k ö z h a s z n á la t b a m e n t e k

Blick

á t.» E n n e k a z o n b a n e lle n e m o n d a m á r já r t a ,

m ik o r e z

a könyv

C\J

a d a ta ; a

m e g je le n t .

Muszkavezető. A zok

a

cs.

k.

ig e i ?

k o r m á n y b i z to s o k ,

a k ik e t

1 8 4 9 -b e n

a z o s z t r á k c s á s z á r a m a g y a r o k k ö z ü l a z é r t n e v e z e t t k i, hogy

a

h azán kba

b e tö r ő

ú t b a ig a z ít á s s a l és a

o ro sz

m agyar

hadaknak

g o s ít á s o k k a l s z o lg á lja n a k . A

CXJ

h ír la p o k b a n

m e g t a lá ln o m .

ig a z a hogy

van a

te m b e n . egyszer v o ln a

a

nem

s ik e r ü lt

A

k a p o tt

Bolond Miska

fo r d u l s z á lló

e lő ; de ig e

nem

f e lv ilá ­

e ln e v e z é s t a z e g y k o r ú

T hallóczy Laj ó s n a k ,

CNJ i 8 6 i - b e n

ta n á c s c s a l,

v i s z o n y o k a t ille t ő

ki

fe l a

i8 6 i-ik i m erem

azt

B iz o n y n y a l ír j a

n ekem ,

,meghalt'-tdl

egye­

f o ly a m á b a n

n em

á llít a n i,

hogy

itt

e re d e te .

g y u l a i PÁL mondja nekem, hogy az orosz invázió idejében ez a kifejezés nem járta, mert hiszen magyar részen még nem is tudták, hogy kicsodák a kor­ mánybiztosok. A ^ az ötvenes években keletkezett, de a sajtó viszonyoknál fogva természetes, hogy csak i86i-ben nyomtathatták ki először. V A D N A Y K Á R O L Y ellenben azt közű velem, hogy ő 1849-ben gyakran hallotta a* r>t szót, és pedig az illető hazaárulók nevével kapcsolatban

Ghyczy Kálmán.

Áldás hazánkra. Az

i8 6 i-ik i

2 2 -é n

erőszakosan

Ghiczy K álmán

e ln ö k e , e

szavakkal

h a zá n k o n ,«

(*

f e lo s z la t o t t 18 0 8 .,

r e k e s z te tte b e :

f

o r s z á g g y ű lé s t

188 8 .)

a u g u sztu s

»Á ld á s szeretett

E z a m o n d á s CX) fo r m á b a n a z o n n a l s z á lló

MAGYAR TÖRTÉNET.

lOO

ig e le t t és p é ld á tla n u l n é p sze rű v é v á lt . R e á n y o m t a t t á k je g y z ő k ö n y v e c s k é k r e , g y ú j t ó s s k a tu ly á k r a , b o ro s ü v e g e k v ig n e tte jé r e , k ü lö n ö sen p e d ig le v é lp a p iro so k ra . A p r o v i­ zó riu m

( i 8 6 i — 67.)

m á s le v é lp a p ir o st,

első

sza k á b an

a lig

á r u lta k

n á lu n k

m in t ily e t.

Egy németországi kereskedöház cégnyomatnak hitte e jelszót a hozzá forduló magyar levelén ; s mivel a névalá­ írás olvashatatlan volt, válaszát így címezte : «Wohlgeb. Herrn Áldás Hazánkra in Miskolcz.>> Az a legnevezetesebb, hogy ez a levél kézhez jutott. A Bolond Miska 1862-ben közölte ezt a furcsaságot.

Nessuno.

1861.

(Senki.)

Sokat

e m le g e tté k

1 8 6 1 -b e n

és c é lo zn a k

rá o ly k o r

m é g m a is. T ö r té n e te az, h o g y a h o r v á t u d v a r i d ic a s te riu m

a horvát

o r s zá g g y ű lé sb e

k ü ld e n d ő

követ

v á la s z ­

tá s á r a s z ó líto tta fö l F iú m é t i8 6 i- b e n . A z áp rilis 2 2-én v é g h e z m e n t v á la s z tá s o n a fiu m e iek b e a d ta k 14 8 4 s z a v a z ó ­ la p o t, m e ly k ö z ü l 1 4 7 8 -r a szó lt, 4 p e d ig e lv e s z e tt. A h a za fia s p á r t v e z é r e i : a d t á k ki.

(E gyk o rú

,nessuno'

v o l t ír v a , 2 n évre

CX) je ls z ó t a fiu m e ie k ak k o ri

Carina, Sgardelli és Matcovich Körösi Sándor közlése.)

la p o k és

est unctus, non est coronatus, non est rex noster.

Bartakovics'i^on

[Nincs fölkenve, nincs megkoronázva, nem királyimk nékünk.]

Bartakovics Béla m o n d o tta i 8 6 i - b e n

egri

érsek

(*

1 7 9 2 .,

f

1873.)

az o s ztr á k csá szárra e g y la k o m á n .

A d o lo g c s a k h a m a r k ö z tu d o m á s ú le t t és g r ó f R e c h b e r g o s ztr á k k ü lü g y m in is z te r ig a zo lá sra s z ó líto tta fö l a z érse­ k e t. (V. ö. Walter Rogge : österreich von Világos bis zűr Gegenwart, I I . k. 13 5 . 1. K ö r ü lm é n y e s e b b a d a to k r a v o ln a

szü k ség.)

M A G Y A R TÖRTEKET.

Már K o r á n y i írta II. József császárra a magyar szent koronáról szóló művében : «Non coronatus inter reges Hun­ gáriáé locum non h a b é t.Mire S c h w a r t n e r statisztikájában (1798.) azt jegyezte meg : «A fő tisztelendő úr bizonyosan nem volt eszén, mikor ezeket írta.» (Idézi F a l k M i k s a az 1867-iki Koronázási Emlékkönyv i6-ik lapján.)

Wir können warten.

Schmer­ ling ? Deák ?

[Mi várhatunk.]

K ö z h it *

1 8 0 5 ., t

s z e r in t

Schmerling (Akton R itter von,

1S 9 3 .) m o n d t a v o ln a , m ik o r i 8 6 i - b e n

g y a r o k n e m a k a r t a k k é p v is e lő k e t k ü ld e n i a

a m a­

Reichsrathdi})

B á r ó P o d m a n i c z k y F r i g y e s Naplótöredékeiben (III. k. 144.1.) egy 1862 június 22-én írott feljegyzésében ezt mondja: ^Egyedüli szerencsénk most az, hogy a Kaiserstadtban ki van adva a «Wir können wartem jelszó, s így a magyar kérdés nyugszik.» W . L . H e r t s l e t (Bér Treppenwitz dér Weltgeschichte, Berlin, 1886, 3-ik kiadás ; 134. 1.) azonban magától S c h m e r ­ l i n g tői tudja, hogy ezt, ugyanekkor. D e á k F e r e n c mondotta. K ossu th L ajo s Irataiban (II. k. 72. 1.) olvasható GRÓF T e l e k i L á s z l ó 1859. december 29-én kelt levele, mely Deák Ferencről azt mondja, hogy fél. «Okoskodásának veleje ez : «mi most inkább várhatunk, mint Austria — tehát várjunk.>> K o s s u t h ugyanott a Pesti Napló 1859. december 6-iki számából idézi Deákra : ^Remélni mindig tudtunk, hanem e mellett magunkévá tettük a flegmatikus véralkat egyik nagy előnyét is, tanultunk — várni.> >

Schmerling e kifejezést később (1862 október 22-én, a büntetőtörvény novel­ lájának tárgyalásakor) használta az osztrák képviselőházban: 6\ való gyarló kiirogatás.

B o ld o g

Az

fe je d e lm e

csak

1865— 68-iki

b o ld o g

országgyűlést

n e m z e tn e k

berekesztő

leh et.

trón-

beszéd (1868 december lo) utolsó mondata. D ie P o lit ik m e in es H a u s e s. [Az én házam politikája.]

F erenc JÓZSEF Bosnyákország megszállásakor (1878) mondotta volna: «Das ist nicht die Politik des Gráfén

M A G Y A R TÖRTÉNET.

II3

Andrdssy, sondern die Politik Meines Hauses. (V. ö. [ifj. Ábrányi Kornél] A király, Budapest, 1896., 289. 1.) Szeged

Ferenc

s z e b b le s z , m in t v o l t .

A z árvíztől elpusztított Szegeden mondta F erenc JÓ ZSEF

1879 március i6-án.

Dáni Ferenc főispán égre emelt szemekkel sz ó lt: «Azt mondták, Szeged v o l t ! Én azt mondom, hogy felséges urunk atyai gondoskodása mellett Szeged lesz !», mire a király azt válaszolta : ^még pedig szebb less». (Egykorú lapok.) E l é g v o l t a b iz a lm a t la n s á g b ó l

(t. i. M agyarország-

gal szemben.) E szavakat 1866-ban E rzsébet királyné (* 1837., magyar királynévá koronáztatott 1867., f 1898.) mon­ dotta. B arthos János , a király személye körüli minisztérium nyug. h. államtitkára szerint. (Thallóczy L ajos közlése.) Báró Sennyey (* 1822., | 1888.) mondotta pál.

Á z s ia i á lla p o to k .

B áró Se n n y e y P á l

közigazgatásunkra 1872 október 7-én a képviselőház­ ban tartott beszédében : «Midőn mai nap a reformokra nézve in theoria majd­ nem a legszabadelvübb állásponton vagyunk, a végrehajtás terén, különösen a társadalom magasabb hivatását illetőleg, tekintve a családi körben való nevelést, tekintve az egészség­ ügyet, a szegényügyet, a községi és rendőrségi ügyet, a vidéki forgalmi ügyet, majdnem ázsiai állapotokkal találkozunk. > > Á tk o s

közösü gy.

E kifejezést legtöbben C san ády Sándor független­ ségi párti képviselőnek (* 1814., f 1892.), mások T isza KÁLMÁNnak

(*

1830.,)

Tóth B éla : Sxájrul szájra.

és

némelyek

még

K ossuth

8

Csanády Sándor.

II4

M A G Y A R TÖRTÉNET.

Csanády'Lh'^osrídik is tulajdonítják. K utatásaim eredménye az, Sándor, j^ogy az O J -e t C sa n á d y SÁNDOR, kinek e k ét szó a kép­ viselőházban annyiszor vo lt az ajkán, mindig abban a hiedelemben emlegette, hogy T isza KÁLMÁNra olvassa rá egy régi, 1867-iki mondását. T ehát a szálló ige szer­ zője C sa n á d y Sán dor , ki azonban azt vélte, hogy T isza K á l m á n t idézi

vele, hiányosan emlékezvén az egykori

ellenzéki pártvezér hasonló hangú nyilatkozataira. «Én az ,átkos közösügy* kifejezést soha és sehol sem használtam», mondotta T isza I ^ lmán 1894 szeptember 2-án, Nagyváradon B e ö th y A lgernon országgyűlési kép­ viselőnek, ki szíveskedett magára vállalni e mű számára a kérdés kiderítését. «De egyszer, 1867-ben, az országgyűlésen a delegációt ^átkos i n t é z m é n y neveztem. Deák Ferenc az ülés után négy szem közt megrótt engemet e kifejezésért, melyet, úgy mondta, ellenzéki létemre sem lett volna szabad kiszalasztanom a szájamon. Én a vita heves­ ségével mentegettem magamat». T isza K álmán annyiban tévedt, hogy a delegációt nem 1867-ben, hanem a képviselőház 1870 november 23-iki ülésén nevezte «átkos intézmény»-nek. «Követelem azt>>, mondá, «hogy épen azért, mert ezen, meggyőződésem szerint, átkos intézmény [a delegáció] természetében rejlik, hogy ottan az ellenzéknek az ország érdekeinél fogva nem kell és talán nem is szabad jelen lenni : ne méltóztassanak ezen intézménynek hatáskörét mindinkább tágítani. > > (Ország­ gyűlési Napló, X I. k. 179. 1.) Talán ebből az ,áíkos intézmény*-\>b\ alkotta meg CSAN ÁD Y SÁNDOR az /v-et, TISZA K ÁLM ÁN más ilyes nyilatkozatainak hatása alatt is. TISZA MÁLMÁN 1867 március 21-én a közösügyi bizottság munkálatairól beszélve ezt m ondta: « . . . óhaj­ tandó, hogy a közösen érdeklő viszonyok, ezen lappangó láz, mely századokon keresz­ tül sorvasztá nemzeti létünket,. . . ártalnuUlanokká tétessenek . . . » Május 27-én, a közösügyi törvényjavaslat tárgyalásakor: «És, uraim, e háromszoros törvényes határozat [t. i. a közös hadügy, pénzügy és külügy] háromszoros bilincsként fogja megkötni a szegény nemzet kezét». . . Ha ennek [t. i. a közösügynek] következései hazánkra nézve üdvösek lesznek — mit óhajtok, de mit nem hiszek — legyen övék a dicsőség; de viszont — a mit elhárítani óhajtanék, de minek bekövetkezéséről

1) Például a képviselőház 1885 februárius 7-iki ülésén; Tunius 2i-én, a honvédség ügyében: «ezen alkotmányt Olmützben a hatalomnak akkori kezelői az elbizakodottság egy rájok nézve is áikos percében széttépettnek nyilvánították*. . . Június 23-án a közös érdekű viszonyokról szólva: « . . a közösügyek örvénye. . . már is elnyeléssel fenyegeti hazánk függetlenségét...»

Szegre akasztott elvek ; az élveket szegre akasztani. Épp olyan természetű mint az közös ügy\ Csanády Sándor e saját frázisról is azt hitte, hogy T isza K álmán használta valamikor és mindimtalan reá olvasta a képviselőházban. T isza EIÁlmán (Be ö th y A lgernon képviselő előtt) azt is kijelentette, hogy ő ezzel a kifejezéssel soha és sehol sem élt. CSAN ÁD Y SÁND OR 1885 februárius 7-én (ismételve), május 13-án interpellá­ ciót is intézett TISZ A KÁLMÁNhoz, hogy hajlandó-e elveit a szegről leakasztani ? Februárius 7-iki interpellációjában ez volt: «Van-e tudomása Tisza Kálmán miniszterelnök úrnak arról, miszerint az 1875. évben Tisza Kálmán úr, mint a közjogi ellen­ zék vezére, politikai hitelveit eladta csak azért, hogy azok árán bejusson a miniszteri székbe s hogy e hitehagyottsága által elkövetett haza- és nemzetellenes bűneit némi­ leg kiengesztelje, oly szellemű, értelmű nyilaikozaiot tett, m iként. . . ő az által, hogy a közösügyes közjogi alapon elfogadta a miniszterséget, nem adta fel a múltban val­ lott politikai hitelveit, hanem egy időre csak félretette, illetőleg szegre akasztotta azokat. Ha van a miniszterelnök Tisza Kálmán úrnak tudomása arról, mit tíz évek­ kel ezelőtt, mint a közjogi ellenzék akkori vezére, m ondott: kérdem én, hajlandó-e miniszterelnök Tisza Kálmán úr félretett politikai hitelveit a szegről leakasztani ? (Nagy derültség.) T IS Z A KÁLM ÁN erre a május 13-án megismételt interpellációra nézve május i6-án ezt nyüatkoztatta k i : « . . . ezen tisztán személyeskedő és köz­ ügyre nem tartozó interpellációra válaszolni nem szándékozom.* (Hosszantartó

éljenzés a jobboldalon.) Azt az interpellációt, melyet CSAN ÁD Y SÁNDOR 1885 februárius 7-én tett, TISZA K ÁLM ÁN egy, egy nappal azelőtt a költségvetés vitájában történt kijelentése idézte föl. TISZA így szólt beszéde végén: «Egyre kell csupán reflektálnom, a mi összeköttetésbe szokott hozatni többekkel, de talán első sorban az én csekély szemé­ lyemmel. A zt mondják, hogy a közerkölcsök romlásának jele, ha valaki politikai nézeteit változtatja. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Én, t. képviselőház, ^ s z nyugodtan megmondom erre nézve véleményemet. Ha véilaki a nélkül, hogy nagyfontosságú események jöttek volna közbe, bármely cél elérése végett, politikai nézeteit változ­ tatja, az hitvány ember; a ki azonban bekövetkezett fontos események során meg­ győződik arról, hogy vagy nézete nem felel meg, vagy az út, a melyen elindult, nem hasznos, de káros a közügynek és ezt bevallani nem meri, az saját énjét, saját következetességi látszatát a közjónak helyezi felébe és rossz hazafi. (Zajos helyeslés a jobb­ oldalon.) És nézzék meg önök, kik azok, a kik, ha körülöttük az események változ­ nak, nem változtatják nézetüket ? Hány ember — nem akarok évs2:ámot mondám — hány ember, a ki egy évnek márciusában még a legloyalisabb és decemberben már a forradalmi zászlót tűzi ki. Nem változtatják-e ezek politikai nézetüket? Én azt gondolom, nagyon változtatják. Meglehet, a bekövetkezett események indokol­ ják ezt és akkor senki sem fogja őket megtámadni. CSAN ÁD Y SÁ N D O R : Ezzel nem

8*

Csanády

1 16

M A G Y A k ÍÖktÉNÉT.

menti ki m agát! Derültség.) Én, t. ház, menteni magamat nem is akároifl; de aka­ rok tiltakozni azon felszólalás ellen, hogy a politikai nézetváltoztatás minden eset­ ben az erkölcsiségnek hanyatlását mutatná. Tudom én azt, hogy ezelőtt tíz eszten­ dővel mit mondtam ; tudom azt is, hogy azóta mit tettem. Elvállalom mindenikért a felelősséget isten és ember előtt (Hosszantartó zajos éljenzés johhfdől), mert lelkem azt súgja, hogy, ha másképp tettem volna, maradhatteim volna a következetes Tisza Kálmán, de lettem volna rossz hazafi. Ajánlom a költségvetési törvényjavaslat elfogadását.» (Hosszantartó zajos éljenzés és taps a jobboldalon.)

T isza Kálmán kedvelt kifejezése, a Tisza Kálmán.

szen t m eggyőződésem ,

melyet miniszterelnök korában {1875— 1890) annyiszor használt, előfordul már abban a beszédében is, melyet 1867 januárius 15-én a hadkiegészítési rendelet tárgya­ lásakor mondott. De már 1861. augusztus 8-án Deák Ferenc második felirati javaslatának tárgyalásakor mondta : «. . . e föl­ iratban erős meggyőződésemet, legszentebb elveimet egészen lelkem titkos sejtelméig kifejezve találtam.» (L. Az i 86i-ik évi magyar országgyűlés. Pest, 296. 1.) A bcú g!

E mű első kiadásában ezt írtam e szó történetéről: Egyetemi fiatalságunknak e csakhamar általánossá lett lehurrogtató kiáltása a hetvenes évek közepén keletkezett* Többek állítása szerint a Jókai Mór és Radocza János között 1872-ben lefolyt budapest-terézvárosi képviselőválasztáson hallatszott először. Szükségesnek véltem e kérdés eldöntése végett e nevezetes választás egyik főszereplőjéhez, R a d o c z a jÁNOshoz fordulni. A szíves válasz, melyet kaptam, aiTÓl győz meg, hogy az abcúg azon a választáson még nem járta és alkalmasint későbbi keletkezésű. Az abcúg kiáltást valóban magam is csak 1876-ban, a budapesti tudományegyetemre kerülve, hallottam először, bár fővárosi lakos vagyok gyermekkorom óta. És amaz év őszén, a török tün­ tetések kezdetén, emlékszem, G y ü l a i P á l , szóval feddett ») CSAN ÁDY SÁNDOR felszólalása, ugyanez ülésen. CS. TISZA KÁLMÁNnak ismét «hitehagyottságát, hogy ne mondjam : árulását* vetette a szemére.

MAGYAR

TÖRTÉNET.

117

bennünket, fia ta lo k a t, am ért értelm etlen n ém et sz ó t k ia b á lunk, m ikor a pereatTXd^ v a n a k á rh á n y jó m a g y a r e g y értékűje is. E szálló igén ek m e g va n a m a ga obskúrus, de hiteles története. 1889 jan uáriusáb an , a vé d e rő tö rv é n y ország^ ü l é s i tá rg y a lá sa a la tt tö rté n t tü n te tése k alk alm áb ó l em legették a b u d a p e sti lap ok , sőt a K ölnische Zeitu n g is. É n m agán értesülésekkel k ib ő v ítv e ad o m e z t a furcsa históriát. A z a ra n y k é zu cca i H ét választó fejedelemhez cím e z e tt k á vé h á zb a n a h e tve n es é v e k eleje ó ta m ű k ö d ö tt e g y nasivasi-b an k , m e lyn ek feje k ezd etb en Strasser M á ty á s, a n y u g a ­ lom ba v o n ú lt p esti hóhér és gyepm ester v o lt, későbben p ed ig am a C z a b a y n e vű púpos em berke, a k it 18 75 -b en E r n y , a ga zd ag zsugori m e g g y ilk o lá sá v a l g y a n ú s íto tta k ártatlan u l. _A n asi-vasi k á r ty a já té k m iv o lta rövid en az, h o g y a já t é ­ kos e g y h a tá ro za tla n színű k á rty á ra tesz ; a b a n k a d ó p ed ig a k á r ty á t k é t o ld a lt, jo b b ra és b alra h á n y ja (.n asi, vasi*, szerb szók : .m ienk, tietek*) és am ely k á r t y a jo b b ra kerül, veszt, a m ely p ed ig b alra kerül, nyer. A b an k o s e z t a k é t k á r ty á t az elő tte le v ő csom óból .lehúzza* ( ,zieht ab*), a ztá n fölfordítja. M ih e ly t .lehúzta*, nem szab ad tö b b é tenni ; ez olyan, m in t a roulettehsxi v a g y a trente-et-quaranteb^xi a rien ne va plus. E n a si-va si-b a n k o k n a k hű, de r e tte g e tt lá to g a tó i v o lta k a m uzsikus c igá n yo k . A m i pén z este a tá n y é r b a g y ű lt, m ind a Hét választóba, v it t e ez az ig a zi hohéme-né.ip ; de a jó b arn a fiúk nem igen k o c k á z ta tta k , m ert kissé m erész, de b izto s játékren dszerök a z v o lt, h o g y az u tolsó p illa n a tb a n , az ,ábziehen, ah zug* e lő tt te tté k hirtelen a b a n k ó t a k á r ty á r a ; s ha v e sz te tte k , villá m g yo rs, ig a zi ö lyvk arm o lással ra g a d tá k vissza az ö rvé n y szélén lebegő p en gőt. E z a kén yelm es szisztém a n em csak a k árva lló b a n k o so k a t b á n to tta , hanem az igaz szán dékú, k o m o ly já té k o s o k a t is. F á j t a leikökn ek, h o g y a szép, rendes és ősi tö rv é n y e k szerint fo lyó nasiv a sit ilye n kapdebó^)-népség h á b o rg a tja . E z é r t v o lt, h o g y ezek a szolid, becsü letes partneré\s. eleve fö llá za d ta k , m ikor e g y -e g y alatto m o s c ig á n y n y ú jt o t ta a m a ga fo r in tjá t a zöld asztalon sorba r a k o tt k á r ty á k felé ; és sü rg e tvé n a .lehúzást*. ') E tisztes örm ény család n e vé t kérte kölcsön a nasi-vasi-terrmnologia, rövi­ den kifejezni ama játékosok m ivoltát, akik a tételt, a veszedelem pillanatában minden teketória nélkül .visszahatják* m aguknak.

Ii8

MAGYAR

TÖRTÉNET.

m ely v é g é t v e ti m in den gy a n ú s tételn ek, e g y h an go n z ú g tá k : ,Ahcúg /' A k ö z v é le m é n y e sp on tán n y ila tk o zá sá tó l aztán m egriad t a b arn a h azárd játé k o s és ,\dsszakapta* p en gő jét, m ielő tt raboln ia k e lle tt voln a. K éső b b , ha m ár csak k ö ze­ le d e tt is az a sztalh o z holm i cigá n y, fe lz ú g o tt a z im p e ra tiv ,ábcúg*, k ife je z v é n a k e vés szim p á tiá t, m e ly ly e l a k orrek t já té k o so k az ily e n m e g b ízh a ta tla n nép irá n t éreznek. A z ellenséges érezés e h a n g ja a ztá n v ilá g g á te r je d t a füstös, zá rt k á rty a sz o b á b ó l, h o vá , sajnos, a z e g y e te m fiatalsága is sűrűn já rt. É s íg y le t t az obskúrus n a si-vasi-m ű szó az u ccai p o litik a i é le t h arsá n y je lsz a v á v á . M a m ár csak kevesen tu d já k ig a zi je le n t é s é t ; és b iz o n y n y a l le g k evé sb b é azok, ak ik n e k szól. E k ö n y v első m egjelenése ó ta so k szó h a lla tsz o tt az ahcúg do lgáb an . M in d en ek elő tt R a d o c z a J á n o s a d a tá t v o n tá k k é tsé gb e tö b b en ; íg y M i l k ó I z id o r , k i a z t írta nekem , h o g y m ik o r ő 18 72-b en az e gyetem re kerü lt, e z t a szó t m ár o tt készen ta lá lta , s az 18 73 -ik i e g y e te m i v á la s z ­ tások on ja v á b a n h a n g z o tt. S. H e n t a e l e r E l m a asszon y is a z t k ö z lö tte ve le m , h o g y ö az CVJ-ot 18 72-ben , a jo g ászo k e ln ö k választásán h a llo tta már. (L. P e s ti H írla p , 1897 április 20.) E g y n évte le n közlő m ár 1869-ből ismeri az egyetem ről a c v ) szót, B e ö d i G y u l a p ed ig i8 6 o-b ól. L . P esti H írla p , 18 97 április 28.) H e r m á n O t t ó a k ö v e tk e z ő soro kat írta n ek em : 4fEnnek a z abcúgnsik. az eredete k iv á lt a Schm erlingk o m a k vé g ső jelen eteib en gyök erezik . A z o sztrák b ü ro kra­ tizm u sn ak és m ilitarizm u sn ak hárm as az 6 cúg] 3,, u. m. E in zu g , A bzug és Rückzug. A m ik o r a Schm erling-korszak m ár h a ld o k lo tt, gondolom E g e r ve rte b e legelsőnek a «comitats-vo rsta n d » úr k ö csö g jét, am i h ih etetlen gyo rsasá ggal országos m ű v e le tté v á l t és végre is ahoz a történ elm ileg n evezetes exod u sh o z v e z e te tt, h o g y t. i. az egész császári h iv a ta ln o k sá g fölszed te a sá to rfá já t és v issz a té r t k i-h o v a — közszólás szerin t «Csaszlauba.» E z t az akkoron igen h atalm a s és e lte rje d t n ém et sa jtó íg y a d o g a tta : D é r A bzug dér kais. B e a m te n aus E rla u ; D é r A b zu g dér kais. B ea m ten aus K a sch a u ; D é r A b zu g stb. stb. K éső b b e n a z «Abzug» m ás téren is sűrűn v ir á g z o tt, u. m. D é r A b zu g dér kais. T ru p p é n v o n M ailan d ; D é r A bzu g dér kais. T ru p p é n vo n V é n ed ig ; v a g y D é r A b zu g dér kais. T ru p p é n v o n N ach o d ; D é r A b zu g des Corps G én. G f. C lam -G alla s, stb. stb. stb. K i te h e t róla, h o g y a m a gy a rsá g n a k ezekben a z a b cú g o k -

MAGYAR

TÖRTÉNET.

II9

bán o ly b olon d n a g y k e d v e te lt s h o g y azért m ind a m ai n ap ig is a régi osztrák ú to n a b cú g o lh a t m in den kit, a k it nem szeret, m é g h a nem is — — ángol.>> N ek em m a ga m n a k e g y furcsa szófejtés ö tlö tt az a g y a m b a , s e ta lá lg a tá s t k ö z lö tte m is a Nyelvőrhen ( X X V I . k. 173. 1.). M ikor 18 77-b en m i d eá k o k d íszk ard ot v ittü n k a török fő ­ vezérnek, T riesztb en a sz lá v o k b a rá ta i leh u rrogtak b e n ­ nünket. V a g y ezeren g y ű lte k össze a k ik ötőb en , h ajó n k m ellett és k ő v e l do b áló d ztak , ord íto zta k. «Nini>>, m o n d ták társaim , «ezek is a z t k iá ltjá k : abcúg />> P e d ig azo k az ola­ szok a z t k ia b á ltá k : abbasso ! T eljes húsz eszten d eig nem ju t o t t eszem be a szak értő m a gy a r fü lek n ek e tévedése. M ost, h o g y rá em lékeztem , azon tűn ődöm : h á th a az osztrá­ k ok lom bardiai és velen cei uralm án ak idejéből ered az abcúg, m ely eszerint a z abbasso n ém et n é p etim ológiája v o ln a ? A z osztrákok, különösen a h a tv a n a s évekb en, igen g y a k ra n h all­ h a ttá k a n ek ik szóló abbasso k iá ltá st, m e lyn ek vé gső o-ja, k iv á lt M ilanóban, igen m ély. E g y érdeklődő t a v a l y arra fig y e lm e z te te tt, h o g y az abcúg k a to n a i m űszó : ^elvonulás.« E z lehetne h á t a n ép etim ológia gyökere. J Ó K A I M ó r erre a P esti H írlap 1897 április 17 -ik i szá ­ m ában a k ö v e tk e z ő leve le t in té zte h ozzám : H onnan jön az abcúg ? N e m onnan szárm azik az, k e d ­ ves öcsém , ahol te keresed ; m ert ez in digen átu si jo g g a l fö lru h á z o tt m a ka ó b eli szó. V o ltá l m ár v a la h a M akaó szige­ tén ? N o h á t a k k o r tudod, h o g y m ikor a b a n k a d ó kezében ta r tja a p a k li k á r ty á t, s e g y e n k in t h ú z o g a tja le róla a blattot, ak k o r n a g y szerepet já tsz ik az ándung, A játé k o s, anélkül, h o g y a k á r t y á t a hátsó lap járól ism erné, az án d u n g által, am i e g y nem e a spiritizm u snak, m egszim atolja, h o g y azzal a felső k á r ty á v a l, am i m ost neki k ö v e tk e z ik , ő csiszta bakala lesz, az aláb b fe k v ő v e l ellenben slágert fo g csinálni. E k k o r te h á t előveszi a z t az a lk o tm án yo s jo g á t, a m it m ár a hetu m ogerek k ik ö tö tte k Pu sztaszeren a fejed elm ü k k el szem ­ ben, m a gu k és u tó d a ik szám ára, h o g y a z t kom m an diro zhassa : «abcúg />> M ire a b an k a d ó a z t kérdi «bi fii b la tt ?» am i a n n y it tesz finn ugor n yelven , h o g y h á n y la p o t k ell lehúzni ? E rre jo g á b a n áll a já tsz ó n a k a z t k íván n i, h o g y «dráje brennen.» S ak k o r a b an k a d ó köteles a három k ö v e t­ kező k á r ty a la p o t lehúzni és félredobni. E z az ig a zi etim oló­ g iá ja az abcúg szónak. M egörökítő e té n y á llá st am a történ elm i adom a, m e ly elm ondja, h o g y a régi rendi országgyű lések a lk a lm á va l

120

MAGYAR

TÖRTÉNET.

egy ik e a n a g y n e v ű liberális k ö ve tek n ek e g y p h ilip p ik á jáb an e lk ö v e te tt n ó ta in fid elitatis k ö v e tk e z té b e n a curia regia elé c itá lta to tt, ahol is szem élyesen m egjelenvén, a ju d e x curiae á ltal e x praesidio e x h o rtá lta to tt, h o g y h a v a n valam i e x c e p tiv á ja az assessorok personalitása ellen, a z t extem p lo p ro d u k álja. M ire a v á d lo tt h azafi három notórius pecsovics assessor felé b ö k v e az u jjá v a l, m ondá : «abcúg! dráje brennen />> Ily e n illusztris, ilye n a v itik u s és m ég is populáris provenienciáj a lévé n az «abcúg» szónak, csak dicsérni tu ­ dom lelkes fia ta lsá g u n k n a k a z t a p ietásá t, h o g y e z t a tech ­ nikus term in u st elveszn i nem h a g y ja , a jö v e n d ő k szám ára fidéliter k o n zervá lja . — S valah á n yszo r e z t a szót im m ed iate hallom (pedig ért m ár h éb ehóba e m e g tisztelteté s), m in d­ annyiszor a z t m ondom : «Derék fiú k v a g y t o k ! L á tsz ik , h o g y a p á ito k n y o m d o k án h a la d to k s ti is já r ta to k m ár M akaó szigetén, ahol az ab cú g o k örökzöld p álm ái v irá g ­ zan ak !» Szám osán fig y e lm e z te tte k engem et arra is, h o g y az CSJ B écsben is jára to s kiáltás, m ind az egyetem en, m ind a p ar­ lamentben.^) M a s z á k H ú g ó a z t írja nekem , h o g y e k iá ltá st 18 73-ban, a W lassics-T im o n -féle e gyete m i v á la sz tá s idején, B écsb öl h aza k e rü lt deáko k h o n o síto ttá k m eg nálunk. A rra is em lékszik, h o g y az id ö tá jt B écsben e g y professzort üld öz­ te k le a k ath ed ráró l az ab^uggal. D in s z tli.

E dmund D ienstl k ö z ö sh a d se re g b e li t is z t ( * 18 5 3 ., f 18 9 7.) n e v é b ő l 18 8 0 -b a n k e le t k e z e tt sz á lló ige. A k o lozsvári Ellenzék cím ű hírlap 1880 novem berében közzé te tte , h o g y k é t közöshadseregbeli tiszt, D ie n stl fő­ h a d n a g y és R is to w h a d n a g y , «m agyar k u ty á k n a k » n eve zte a z e g y éve s ö n k én tesek et a k aszá rn ya u d varán . A tiszte k e lé g té telt k értek az Ellenzék szerkesztőjétől, B a r th a M iklós­ tó l ; B a r th a M iklós azonban a k ih ívó segédek e lő tt b eb izo ­ n y íto tta , h o g y a z e m líte tt állítás igaz, s k ije le n tv e , h o g y a s a jtó t a n y ilvá n o ssá g elé tartozó ü g y e k b e n nem engedi 1) Például a képviselöház 1897 m ájus 7-iki ülésén Schönerer m indim talan a zt k iabálta bele az elnök beszédébe : tWiderruf oder Abzug h A m i a zt teszi ; , von ja vissza a szavait v a g y takarodjék innen.*

M A G Y A R TÖRTÉNET.

I2I

elhallgattatni, a kihívást visszautasította. Később ismét megjelent két katonatiszt, azzal az üzenettel, hogy Ristow hadnagy az Ellenzék szerkesztőjét nem tartja gentlemannek ; mire Bartha Miklós azt felelte, hogy reá nézve közönyös ama hadnagy úr véleménye ; mikor pedig az egyik tiszt figyelmeztette őt, hogy úri embereket üléssel szokás meg­ kínálni, Bartha az inasával nyittatott ajtót. 1880 november 13-án Dienstl és Ristow korbácscsal rohanták meg Bartha Miklóst a szerkesztőségben. Bartha Miklós bottal védte magát, mire a tisztek kirántották élesre fent kardjokat és Bartha Miklós két kezén súlyos sebeket ejtettek. Az eset országszerte felháborodást keltett, a közvélemény a hadsereg ellen fordult, s már november 20-ika felé mind a kolozsvári, mind a budapesti ellenzéki lapok dinszli gyűjtőnéven emle­ gették a magyargyűlölő osztrák tiszteket. A dolog vége az lett, hogy Ristow hadnagyot a becsületügyi bíróság tiszti rangjának elvesztésére ítélte, nem ugyan a Bartha Miklós ellen való támadásért, hanem azért, mert kiderült, hogy a vizsgálat során hazudott. Dienstl főhadnagy szobafogsággal bűnhődött. 1880 nyarán Galíciába helyezték őt át és 1890-ben századosi rangra emelkedett. 1886-ban megháza­ sodott és átlépett az osztrák Landwehrhez. Meghalt 1897 januárius 30-án, Bécsben. Dienstl Stájerországban született. A tyja dragonyos ezredes volt. Anyja magyar nő : Gaádi Pálfíy Ágnes, kinek két testvérbátyja esett el a szabadságharcban, mint honvéd. Seemann.

H e r u n te r m it d e m F e t z e n ! [Le azzal a rongygyal!]

A loys Seemann osztrák-magyar közös hadsereg­ beli alezredes (* 1836.) mondta Egerben, 1881 júniusá­ ban a kaszárnya kapuja fölébe, az osztrák zászló mellé tűzött magyar zászlóra. Em ke.

Az

Erdély részi M agyar

Közm űvelődési

Egyesület-

ből csinált akrostichon, melynek az az eredete, hogy az 1884 december 27-én megindult és 1885 április 12-én

122

M A G Y A R TÖRTÉNET.

megalakult egyesület hosszú címét a nagytér] edelmü levelezésekkel, hírlapközleményekkel terhelt titkári hiva­ tal Emke., E. m. k. e., E M K E ., E. M . K . E. formában rövidítette. Ezt a rövidítést csakhamar egy szónak kezdték olvasni. Majd az egyesülethez is e négy betű címzéssel érkeztek a levelek. A szót nyilvánosan 1887 augusztus 29-én Élőpatakon emlegette S án dor J ózsef titkár egy ebéden, melyen a budapesti írók és Művészek Társaságának kiránduló tagjai is részt vettek. Előfordult az 1888 augusztus 19-én Brassóban tartott közgyűlésen felolvasott titkári jelentésben is. Végre ez igazgató választmány 1889 október 12-iki ülésén hivatalosan is jóvá hagyta a szót, leszavazván egy tagot, aki azzal az indítványnyal állott elő, hogy az OJ-t ne használják többé. A közönség ma már az c\J szón általán kulturegyesületet, magyar nemzetegységre törekvő társadalmi mozgalmat ért, s dunántúli, felvidéki, északmagyarországi, délmagyar­ országi stb. külön ,erdélyi Em két' különböztet meg. Pulszky Ferenc,

A

vén

c s a t a ló .

P u l s z k y F e r e n c (* 1814., f 1^97-) nevezte így magát az elnöklete alatt a Nemzeti Lovardában 1877 április 19-én tartott népgyűlésen, mely a Budapestre érkező török küldöttség fogadása ügyében sereglett össze. Beköszöntő beszédében mondta, hogy ő olyan, mint a CVJ, aki, mihelyt trombitaszót hall, indulni kész kész stb. Germanizmus : harci mén.

Gróf Károlyi Gábor,

das

alté

Schlachtross.

Magyarán :

H e rb erte k .

A nak

hatalm as apjuk révén fölfelé kapaszkodó fiúk­

GRÓF

nevet. A

K á r o l y i G ábor

(* 1841., J 1895.)

ad ta e

dolog eredete az, hogy B ism ar ck hercegnek

M A G Y A R TÖRTÉNET.

123

is, GLADSTONEnak is volt Herbert nevű fia. G r ó f K á r o l y i G áb o r 1889 januárius 25-én a véderőtörvény-j avaslat tárgyalása alkalmával mondotta a képviselőházban ezt az azonnal szálló igévé lett ötletét: «És gondoskodott arról a kormány, hogy e szép mű­ vet betetőzzék ! Gondoskodtak a nagyméltóságú apák, hogy miniszter és kancellárcsemetéket hagyjanak utódaikul, Herherteket. (Derültség.) Tisza Kálmánnak van egy Herbertje, Andrássynak van egy Herbertje, sőt még Széchenyi grófnak is van egy Herbertje. (Zajos helyeslés és tetszés a hal- és szélső haloldalon.) Szerencse az országra, hogy a többi mi­ niszternek is nincs képviselő fia, mert akkor itt egész Herbertpárt volna. É s ha e kormány sokáig fog uralkodni, még megérjük, hogy a jövő választáskor minden kormánypárti tag egy kis Herberttel fog idejönni>>. (Zajos helyeslés, tetszés és éljenzés a szélső haloldalon.) M in d n y á ju n k a t é r h e t b a le s e t,

Strihó Gyula.

A Budapesti önkéntes Mentő Egyesület e jeligéjének szerzője S t r ih ó G y u l a országgyűlési gyorsiró, az egye­ sület egyik alapítója és titkára (* 1843.). Az egyesület igazgatósága e jeligét helyesléssel fogadta, választmánya hallgatagon magáévá tette. Hivatalosan először 1891 februárius havában használták s azóta országszerte közkeletűvé lett. U raságo d, ú g y

lá ts z ik ,

id e g e n . . .

Kossuth Lajos halálakor (1894 március 20.) a Magyar Királyi Opera és a Nemzeti Színház nem szűn­ tette meg előadásait. Ezért március 22-én a Magyar Athletikai Club tagjai elhatározták, hogy a Nemzeti Színházban az országos gyászt sértő előadás megtar­ tását tapintatosan megakadályozzák. A színház csarno­ kába gyűlve, útját állották a nézőtér felé törekvő egy­ néhány embernek és magukat bemutatva, udvariasan

Ashóth Jenő.

1 24

M A GYAR TÖRTÉNET.

kérdezték : « C \ J és nem tudja, hogy hazánk nagy fia ravatalon fekszik. A nemzet gyászol, remélem, ön is csatlakozik gyászához és ma nem néz végig színi elő­ adást.» E felszólítást Asbóth Jenő, Gerlóczy Tamás, Hodossy Gida és Pékár Gyula intézték a bejáratnál az érkezőkhöz. Nem akadt senki, aki a kérdést meg ne értette volna; így történt, hogy aznap egy lélek nem jelent meg a Nemzeti Színház nézőterén s az előadást (Váradi Antal Iskarióth szomorújátéka volt kitűzve) abba kellett volna hagyni akkor is, ha a méltatlankodó sokaság később nem zúdúl be a nézőtérre, mire a szí­ nészek, parókáikat ledobálva, távoztak a színpadról. E rögtön országossá vált szálló ige szerzője A sbóth Jenő (* 1858.). A derék athléták aligha sejtették, hogy beszédjük hasonlatos az evangyéliombeli igéhez (L ukács, 24, 17, 18), mikor a megfeszített Jézus megjelent Emmausban a tanít­ ványoknak és mondá : «Micsoda beszédek ezek, a melyeket szóltok s beszéltek magatok között jártatokon ? és miért vagytok szomorú ábrázattal ? Felelvén pedig az egyik, kinek neve vala Kleofás, mondá n é k i: Csak te vagy-é jöve­ vény Jéruzsálemben, és nem tudod-é, minémű dolgok lettek abban e napokon ?» Gróf Tisza István.

K ö zga zd a sá g i te v é k e n y sé g n e k

nevezik 1898 óta gúnyosan az országgyűlési képviselő­ séggel összeférhetetlen jövedelmes állásokat: a kor­ mánytól függő részvénytársaságok igazgatóságát stb. A gúnyolódás arra a beszédre céloz, melyet gróf T isza István (* 1861.) mondott a képviselőházban, 1898. november 15-én. És pedig a beszédnek következő részére : Ivánka Oszkár t. képviselő úr tegnapi felszólalásában azt mondotta nekem, hogy politikai és társadalmi állásomat és nagy fizetéssel dotált állásaimat nem anynyira egyéni tulajdonságaimnak, hanem annak köszönhetem, — itt már szószerint olvasom beszédét — (olvassa) : diogy édes atyja, Tisza Kálmán képviselő úr jónak látta azért, hogy a hatalondioz juthasson, szegre akasztani a bihari pontokat és megtagadni politikai m últját; a hatalmat azután kezelve, kezelte azt oly irányban.

M A G Y A R TÖRTÉNET.

125

hogy minél több haszon háramoljék abból az ö családjára». (Élénk mozgás a jobb-

oldalon.) T. h áz! Én nem szeretek sem magamnak, sem családomnak privát dolgai­ val a ház elé lépni, de ezután a provokálás után tartozom az igazságnak azzal, hogy konstatáljam, miszerint Tisza Kálmán a hatalmat nemcsak, hogy nem használta családja érdekében (Derültség balfelöl.), de azon hosszú időn keresztül, a míg egész egyéniségét és tevékenységét a közügyeknek szentelte, oly nagyfokú anyagi bonyo­ dalmakba vitte be magát és családját, hogy az én igénytelen személyemnek évekig kizárólagos feladatát az kellett, hogy képezze, hogy ezen privát ügyekbe némi ren­ det hozzak be. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás halfelől.) Ez az igazság! Talán meglepi a t. képviselő urakat, mert nem szokás ezen dolgokról be­ szélni ; de egyszer már ezek után a személyes támadások után az igazságot meg kellett mondanom. (Élénk kelyeslés jobbról.) És megmondom ezt büszkén, önérzet­ tel, mert örökké büszkén fogok visszagondolni arra, hogy azokkal a nagy érdemek­ kel, a miket Tisza Kálmán az ország érdekében szerzett (Élénk kelyeslés és éljenzés a jobboldalon.) a privát érdekeknek ily messzemenő veszélyeztetése járt. £s, t. ház, ezen körülményekben méltóztassék magyarázatát látni annak is, hogy igyekeztem személyes képességeimet a közgazdasági tevékenység terén is értékesíteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Egyszerűen úgy állott a helyzet előttem, hogy vagy lemondok teljesen a közügyek terén való szereplésről, vagy saját munkám által tisztességes, becsületes úton szerzek magamnak annyit, hogy azzal az évnek egy részét Budapesten töltve, a kiadásokat fedezhetem. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez volt egyszerű célja és oka annak, hogy én bizonyos közgazdasági vállalatoknál állásokat foglaltam el. És apellálok ezen ország egész munkás társadalmára; én azt hiszem, hogy ebben az országban nagyon kevesen fogják azt mondani, hogy ez megszégyenít. (Élénk ke­

lyeslés a jobboldalon.)

Gfóf

T

isZd

István,

II. VILÁGTÖRTÉNET. GÖRÖGÖK. Krézus >) Lydia királyának neve; HERODOTOsból (i, 50) eredő tudomásunk révén, a dúsgazdag emberek jelzőjévé lett. Mi magyarok azonban inkább Dárius (gör. Actpeío;) perzsa királylyal (521— 485), Hystaspes fiával szeretjük összekötni a gazdagság fogalmát. (,Dárius kincsed)

Xanthippe a b ö lc s S o k r a te s felesége, k i ö rö k k é a v e s z e k e d ő , n y e lv e s a s s z o n y p é ld a k é p e m a ra d . M in t C icero ír ja

(Tűse,

3, 1 5 , 31) ez a X a n th ippe s z o k ta m o n d a n i S o k ra te srő l, h o g y a r c á n a k k ife je zé s e

(vultus)

,m in d ig u g y a n a z ^

semper idem

Xanthippe.

P lutarchos ír ja T h e m is to k le s é le tr a jz á b a n (9. fe je ­ ze t), h o g y X e r x e s b e tö ré se k o r v i t a t á m a d t E u r ib ia d e s s p á r ta i

te n g e r n a g y

és

T h e m is to k le s

Gör. KpoToo;, lat. Croes^s.

a th e n e i

hadvezér

127

G Ö R Ö G TÖRTÉNET. k ö z ö tt:

mi

tévő k

le g y e n e k

az

e lle n s é g g e l

sze m b e n .

E u r ib ia d e s a m e lle tt v o l t , h o g y a g ö r ö g ö k v o n u lja n a k v is s z a a z is th m u s r a , T h e m is t o k le s e lle n b e n te n g e r i ü t k ö ­ z e te t

s ü r g e t e tt .

A

v ita

hevében

E u r ib ia d e s

fö le m e lte

b o t já t , h o g y m e g ü s s e T h e m i s t o k l e s t ; m ire e z a z t m o n d ta :

Themisto­ kles.

üss, de hallgass meg.

ndxa^ov jiév, axoüaov Se. B á X a x ta, & áXaxxa! [Thalatta, th a la tta ! Tenger, tenger !]

(Anabasis,

X enoph on s z e r in t a z if ja b b

C yrus

(j- K r .

e. 4 0 1.)

m ik o r a k u n a x a i c s a t a u t á n sá go s, h o s s z ú ú t j á b a n ,

4, 7) í g y k i á l t o t t fö l

1 1 ,5 0 0 g ö r ö g z so ld o s a ,

v i s s z a v o n u lv a ,

v is z o n ta g ­

v é g r e m e g p i lla n t o t t a

a F e k e te -

T e n g e rt.

Damokles kardja. C icero j e g y e z t e fö l D io n y s io s ,

Syracu sae

(Tűse.

zsarn ok a

5, 2 1), h o g y (405— 367)

a z id ő s b b

ló s z ő rs z á lo n

éles k a r d o t a k a s z t a t o t t D a m o k le s n e v ű t á n y é m y a l ó j á n a k fe je fö lé b e , m ik o r e b é d h e z ü lt e t t e , í g y a k a r v a ő t m e g ­ o k t a t n i, g e tő

hogy

a

v e s z e d e le m

fe je d e lm i

f é n y n y e l s z ü n te le n ü l

fe n y e ­

is já r .

Diogenes.

Embert keresek, s in o p e i D io g e n es , a

m o n d ta m ik o r

A th e n a e

u c c á in

c in ik u s

fé n y e s

b ö lc s

nappal

égő

(4 12 — 32 3 ), lá m p á s s a l

já r t. í g y

ír j a e z t D iogenes L a e r t iu s (6, 2), P h aedrus

azonban

(3, 19) A e s o p u s n a k t u l a jd o n í t ja e m o n d á s t.

Hogy Diogenes hordóban lakott, nem való. Csak az atheneiek csúfolták hordónak (irí^o;) sárból csinált kalyi­ báját.

GÖRÖG TÖRTÉNET.

128

Ugyancsak D. Laertius (6, 2) közli, hogy mikor kérdezték: hova való, azt felelte, hogy ő

D iO G E N E S t

Diogenes.

xoa[i.oTroXÍT7](;

(kozmopolita, világpolgár). A rany János 1877-ben írta Kozmopolita költészet versét, melynek címe szálló igévé lett.

Demosthenes (385— 322) nevezte a pénzt íg y :

xd veupa xcbv ‘jcpajii.dxcov

Dem0‘ sthenes.

(nervus rerum) m in t e z t

e lle n s é g e A e sc h in e s , K le s ip h o n elle n m o n d o tt

beszéd ében

(52)

szem reh án yásk ép p

e m líti; a

CNJ t. i.

ú j és s z o k a t la n s zó lá s m ó d v o lt.

Ebből keletkezett a nervus rerum agendarum (geren­ darum) V. Henrik német király és római császár (f 1125.) mondása.

Audiatur et altéra pars [meg kell hallgatni a másik felet is].

E

s zá lló ig e e r e d e té t a z a th e n e i b ír á k e s k ü fo r m á ­

já b a n k e resik . A z e s k ü b e n a k ö v e t k e z ő rész fo r d u lt elő : ,m e g h a llg a to m

a

v á d ló t

és a v á d l o t t a t

e g y a r á n t.*

Herostratos v o l t a z a h iú g ö r ö g , a k i, h o g y n e v é t m e g ö r ö k íts e , A r te m is (D ian a) K r.

e.

e p h e su si 3 5 6 -b a n

t e m p lo m á t, f e lg y ú j t o t t a .

a

v i lá g c s o d á k

(É p p

azon

az

e g y ik é t , é js z a k á n ,

m e ly e n N a g y S á n d o r s z ü le te tt.) A g ö r ö g ö k h a lá lo s b ü n ­ te té s

te r h e

a la tt

tilto ttá k

m eg

H e r o s tr a to s

n evének

129

G Ö R Ö G TÖRTÉNET. e m líté s é t; de

T heopompos (1. Strabo, 14, 640)

m e g ő r iz te , s m a n a p ig

c \J -n a k

m é g is

h í v j u k a z o ly a n e m b e r t,

a k i g y a lá z a t o s s á g r é v é n v e r g ő d ik h ír n é v r e .

Nag y

Sándor

( u r a lk o d o t t

336— ^323)

m o n d á sá t:

Ha Sándor nem volnék, Diogenes szeretnék lenni,

Sándor.

Diogenes Laertius (6, 2) és Plutarchos jegyezte föl. ‘ Akkor

m o n d ta ,

m ik o r

a

s in o p e i b ö lc s

fe je d e h n i

a já n ­

d é k g y a n á n t a z t k é r te tő le , h o g y n e v e g y e el, a m it n e m a d h a t : á lljo n

e l a n a p elől.

U gyan csak N agy

S án d orn ak

m in d ig

azt

P lutarchos je g y e z t e fö l, h o g y e g y Medius n e v ű t á n y é m y a l ó j a ,

h ir d e tte ,

hogy

r á g a lo m m a l, m e r t h a b e

,m e r é s ze n

is g y ó g y ú l

a

v o lt aki

k e ll

harapn i

se b ,

a r á g a lo m

a

fo r r a d á s a o t t m a r a d .' N y i l v á n e b b ő l k e l e t k e z e t t a d e á k közm on dás:

calumniare audacter, semper aliquid haeret.

Medius ?

[Merészen kell rágalmazni, valami mindig o tt tapad.]

A z id ő s b b P i J N i u s ír j a

(Nat. kist.,

3 5 , 36 , 12 ) A

pel-

LE sről, N a g y S á n d o r u d v a r i k é p ír ó já r ó l ( f K r . u . 308), h o g y a z t s z o k ta m o n d a n i:

nulla dics sine linea.

Apelles.

[Egy nap se múljék el vonás nélkül.]

U g y a n itt

je g y z i

r e te s

a n e k d o tá t

k o tt

r e jt ő z n i

m e g je g y z é s e i t egy seb b

új

képei

h a llja .

fe s tm é n y r e , van

fö l

P l in iu s ApELLEsről a z is m e ­

a v a r g á v a l.

hogy

k e lle té n é l.

A

m ű vész

m ö g ö t t,

E gyszer a

c ip ő n

hogy

egy egy

m in d ig a

varga

el szo ­

n ézők azt

b ír á ló

m o n d ta

fű z ő ly u k k a l

A pelles m e g ig a z íto tta

e

keve­ h ib á t;

d e m ik o r m á s n a p a s ik e ré re b ü s z k e v a r g a a z a l a k c o m b Tóth Béla : Szájrul szájra.

9

GÖ R Ö G TÖRTÉNET.

130

já t is gáncsolni kezdte, a bosszús m űvész kikiáltott) a kép m ö g ü l: Ne

s u to r u ltr a

( h e ly e s e b b e n :

su p ra)

c r e p id a m .

[Ne feljebb varga a kaptánál. BA RON YAI D EC SI JÁN O S fordítása.^]

ViTRUVIUS táján)

jegyzi

(9)

a következő

föl

ARCHIMEDESrŐl

a n e k d o tá t : I I .

Hiero

(*

287

syracusaei

király ARCHiMEDESre bizott egy istenség számára készült k o ro n á t: vizsgálná meg, színaranyból van-e ; de a remek m üvet ne sértse meg. A r c h im e d e s e kérdéssel foglal­ kozva,

fürdésközben

észrevette,

hógy

épp

annyi

víz

folyik ki a kádból, a m ennyit teste k isz o r íto tt; e jelen­ ség révén fölfedezte a faj súly törvényét, és örömében így kiáltozva szaladt h a z a :

EüpYjxa!

A r c h im e des.

[Heuréka ! Megtaláltam !]

A r c h im e d e s i

a z , h o g y A r c h im e d e s a z t m o n d t a v o l n a ;

E r e d e te «Ao

RÓMAIAK. Brennus kardja. L i v i u s (5, 48) és m á s tö r té n e tír ó k s z e r in t B r en n u s g a llu s

h advezér,

m id ő n

K r.

e.

3 9 0 -b e n

le g y ő z t e

a

r ó m a ia k a t, eze r fo n t a r a n y s a r c o t r ó t t r á ju k . M ik o r a z aran yat

m é r té k ,

a

r ó m a ia k

s ze m é re v e t e t t é k

a

g a llu -

s o k n a k , h o g y h a m is m é r t é k e t h a s z n á ln a k ; m ire B r e n n u s b e d o b ta n e h é z k a r d j á t a fo n t n e h e z é k e s s e r p e n y ő jé b e , hogy

m ég

s ú ly o s a b b

le g y e n

és í g y

Vae victis ! (Jaj a legyözötteknek.)

s z ó lt:

Brennus,

152

RÓMAI

TÖRTÉNET.

H i h e t ő n e k t a r t o m , h o g y e n n e k s z á r m a z é k a a f r a n c ia

C ’e st

la

gu erre!

[Ilyen a háború, ez m ár a háborúval já r.]

Az C a to a

id ő s b b

M a io r

*

R óm ával

Ca t o

(M a rcu s

P o r c iu s

C a to

C e n s o r iu s ,

1 4 9 .) , m i n t P l u t a r c h o s f ö l j e g y z i ,

2 3 4 ., | v e té lk e d ő

K a r th á g ó n a k

esküdt

e lle n s é g e

lé v é n , a s z e n á tu s b a n m in d e n b e s z é d é t e z z e l v é g e z t e :

Cato.

C e te r u m

cen seo

C a r th a g in e m

esse

d e le n d a m .

[Továbbá azt javallom , hogy Karthágót el kell törülni a föld színéről.]

A görög történetíró szerint így mondta : «Boxsí Sá jjloi xai Kapyy]Bdva jírj elvai>> [egyébiránt azt vélem, hogy Kart­ hágó ne legyen.] A CNJ későbbi ; több római szerző összekeveréséből lett. U gyan csak

divinatione, m ik o r

C a t o m o n d o t t a , m i n t C ic e r o í r j a

(De

2 , 24) : « C s o d a , h o g y a h a r u s p e x n e m n e v e t ,

h aru sp exet

lá t .»

A

h aru spex

az

á lla to k

b e l e ib ő l

jó s l ó p a p v o l t . M i C a t o m o n d á s á t a z a u g u r o k r a (a m a d a ­ r a k r ö p té b ő l jó s ló r ó m a i p a p o k r a ) f o r g a t ju k és v a g y e g y ­ szerű en au gu rokat e m le g e tü n k ,

m ik o r

n agyképüsködők

k e r ü ln e k

ö ssze,

v a g y d e á k u l m o n d ju k :

Si

augur

au gu rem

v id e t . . .

(Ha az augur augurt lát . . .) J u L iu s

C a e s a r (* 1 0 0 ., f 4 4 .), m i k o r K r . e. 4 9 - b e n

s e r e g é v e l á t l é p t e a R u b i c o n ( m a R u g o n e ) f o l y ó t , Me n a n der

görög

ír ó t

(*

3 4 2 .,

|

290)

id é z v e

«’Av£ppícpö-ü> x 6 p o í !» [ E s s é k a k o c k a ! ]

ezt

m o n d ta :

M in t a z t P lu ta r -

RÓMAI

CHOS

(Pompeius, 60)

dását

S u E T O N iu s n y o m á n

e g é s z h e ly e s e n

fö lj e g y e z t e .

1 33

Ca e s a r

Mi

(Caesar,

32)

la t i n u l

e

m on­

és n em

s z o k tu k id é z n i: A le a (A

U gyané

TÖRTÉNET.

ia c ta

kocka

el

Julius Caesar.

e s t.

van

v e tv e .)

tö r té n e ti e s e m é n y b ő l ered a R u b ik o n

és a

R u b ik o n t

á tlé p n i

k ife je z é s . CSATÁR ZSIGM OND orsz. képviselő (♦ 1836., f 1893.) a Borsszem Jankó ellen 1879 nyarán indított sajtópörének végtárgyalásán mondotta vádbeszédében az igen sokak emlékébe ragadt furcsaságot; tA hírlapíró maradjon meg a Rubikon keretén

helül.>

J u l i u s C a e s a r leghíresebb mondása, a szám talan­ szor idézett és variált v e n i,

v id i,

v ic i

(Jöttem, láttam, győztem)

(P l u t a r c h o s ,

szám os

ír ó

Se n e c a

s tb .)

h ite le s n e k R óm ában z e lm e t

te k in th e tő . le v ő

(K r.

D ió

fö l je g y z é s e i b e n

e.

K evésbbé

E

b a r á tjá n a k ,

Ca s s i u s ,

m arad t

h árom

Polyaenu s,

rán k

szóval

A m in tiu s n a k ,

és a d ta a

t e lje s e n tu d tu l

z e la i

győ­

4 7 .). h ite le s e k

a k ö z tu d a tb a n

m á r k iir th a ta t-

la n u l é lő u t o l s ó s z a v a i , m e l y e k e t a g y i l k o s o k t ő r e i a l a t t le r o g y v a

m o n d o tt Et (T e

SuETONius

v o ln a : tu , is ,

mi

fili,

B r u te ?

fia m , B r u tu s ? )

(Julius Caesar, 82) szerint a g5Űlkos-

ság pillanatában C a e s a r nem szólt, csak felsóhajtott.

RÓMAI

134 De

m e g je g y z i ,

hogy

TÖRTÉNET.

n é m e ly e k

s z e r in t

a

s z in té n

reá

r o h a n ó B r u t u s n a k e z t m o n d ta g ö r ö g ü l : «xai 06, iéxvov;» [T e

is,

gyerm ekem ?]

Cassiüs

D io

(44,

19)

u n y a n íg y

a d j a elő a d o lg o t.

Augustus.

A ugustus c s á s z á r n a k ( * 6 3 ., u r a lk o d n i t 14O SuETONius s ze r in t (Augustus, 87)

3 1 .,

k e zd e tt k e d v e lt

s z a v a já r á s a v o l t a ad c a le n d a s am i a n n y it

graecas,

te sz , m in t ,s o h a n a p já n ', m e r t a g ö r ö g n a p ­

t á r n a k n e m v o l t a k k a le n d á i. T ö b b n y ir e a ro ssz fiz e tő k r e a lk a lm a z ta ,

a

cálendae

a

róm ai

id ő s z á m ítá s

s ze r in t

a

h ó n a p elseje, a fiz e tő n a p lé v é n . U gyan csak

A ugustus

e m le g e tte s o k s z o r :

fe s tin a

le n te .

(L a ssa n já r j,

to v á b b

S o k a t id é z ik , és p e d ig la tin u l, e se tt

k i á lt á s á t ,

m e ly r e

a

é r s z .)

Augustus

t e u to b u r g i

k é ts é g b e ­

vereség

h íré n e k

h a llá s a k o r h a j á t t é p v e f a k a d t : V aré,

redde

le g io n e s

m eas!

[Vanis, add vissza légióimat!)

(Augustus, 23) íg y jegyzi föl e mon­ «Quinctili Varé, legiones redde.^

SuETONius dást :

A u g u st u s utolsó szava

(Valete et)

p la u d ite !

[(Éljetek egészséggel és) tapsoljatok !J

R a n k e szerint

(Weltgeschichte,

I I I . k. 332.

1.)

nem

állja meg a történeti kritikát.

, Valete et plaudite' a róm ai színi elő a dá so k h a g y o m á ­ nyom befejező s z a v a v o lt,

RÓMAI C la u d iu s

császár

(*

135

TÖRTÉNET. K r . e.

10 .,

u r a lk o d n i k e z d e t t

5 4 -) ^ F u c i n u s - t ó c s a t o r n á já n a k b e fe je z é s e k o r v é r e s v i a d a l t r e n d e z e t t. (Suetonius : Claudius, 2 1.) A z 4 1 .,

t

á ld o z a tn a k

szánt

b a jv ív ó k

a

c ir k u s z b a

v o n u lv a ,

ezt

k i á l t o t t á k a c s á s z á r fe lé : A ve,

im p e r a to r ,

m o r itu r i

te

s a lu ta n t!

[Üdvözlégy, császár, a halálba menők köszöntenek tég ed !]

V espasianus c s á s z á r ( * 9 ., u r a lk o d n i k e z d e t t 6 9 ., •(• 79.)

adót

v e te tt

sze m é re h á n y t a

ezt

az a

árn yékszékekre. k a p z s is á g o t.

F ia ,

T it u s ,

a

V espasianus a z t á n

a fin n y á s fiú o rra a lá t a r t o t t a a z ú j a d ó b ó l k e r ü lt első a r a n y a t és a z t k é r d e z te tő le : b ü d ö s -e . M ik o r T i t u s a z t fe le lte ,

hogy

h . . yból

nem ,

a

csá szár

íg y

s z ó lt:

« P e d ig

Vespasianus,

(Suetonius :

v a n .»

23 ;

lá m D io

Cassius , 66, 14 .) I n n e n a non

Vespasi-

ö le t

üflUS.

[nem büdös]

k ife je z é s ,

m e ly

a z t je le n t i,

hogy

a

pénz

e r e d e té t

nem

k e ll k u t a t n i .

E z anekdotából ered a közárny ékszékek francia vespasienne neve. Először azokat a kocsi-alakú water-closeteket nevezték így, amelyeket egy vállalkozó 1830-ban Páris uccáin járatott.

T itus c s á s z á r ( * 4 1 ., u r a lk o d n i k e z d e t t 7 9 ., | 8 1.) S uetonius f ö lje g y z é s e s z e r in t (Titus, 8.) e g y s z e r e b é d fö lö t t , m ik o r e s z é b e j u t o t t , h o g y a z n a p m é g n e m t e t t s e m m i jó t , í g y k i á l t o t t f ö l :

(Am id,)

d ie m

p e r d id i!

Titus,

[(Barátim,) egy napot elveszítettem !]

M ik o r d e tt

30 6,,

N agy K onstantin ( * 2 7 4 ., u r a lk o d n i k e z ­ f

3 3 7 .)

3 1 2 -b e n

M a x e n tiu s

e lle n

hadba

in -

I 3>

(Saturare, Nazarene!)

OLASZOK. Aut Caesar, aut nihil.

Borgia Caesar.

[Vagy Caesar, vagy semmi.]

Cesare Borgia kardinális {* 1478., f 1507.) jel­ mondata volt. Halála után ezt az epigrammát csinálta rá

F

a u sto

M adda len a : Borgia Caesar erőt, facHs et notnine Caesar, Aut nihil, aut Caesar, dixit: utrumque fűit. Valószínűnek tartom, hogy a jelmondat keletkezésére hatott PLUTARCHOS ama följegyzése (Caesar élete, i i ) , hogy Julius Caesar egy nyomorult havasi városka láttára így sz ó lt: > Ezt az anek­ dotát néha X IV . Lajosra és Letellier jezsuitára is forgatják (Illustration, 1853 nov. 26.) és a páter panasza ez v o lt : ((Toujours des bécasses />> Letellier azonban La Chaise halála után, 1709-ben került az udvarhoz, mikor a gyóntató, igazi királyné híján, csak a Mme Maintenonhoz való hű­ ségre inthette volna a hetvenegyéves Lajost. A franciák C\J-t nem emlegetik, náluk csak a La reine . . . toujours reine ! ismeretes és inkább anekdota, mint szálló ige. A c\J német réven került hozzánk. B ü c h m a n n Geflügelte Worte\d^ (20. kiadás, 498. 1.) idéz egy spanyol kávéházi éneket, mely szerint ,közmondás tartja, hogy beléun az ember a fogoly­ evésbe.* («. . . como dice el adagio, que cansa de comer perdices.») E mondás eszünkbe juttatja a görögbül lett régi deák szólást: ,Crambe repetita mors est.* [A káposzta kétszer egymás után halál.] V. ö. J u v e n a l i s 7, 154. IV. HENRiKről mi magyarok is tudunk nem egy anek­ dotát. A híres «Je veux que le dimanche chaque paysan ait sa poule au pot» [Azt akarom, hogy vasárnap minden pa­ rasztnak meglehessen a maga tyúkja a fazékban] hitelesnek látszik; följ egy zi H a r d o u i n d e P é r e f i x e párizsi érsek a király 1681-ben megjelent életrajzában, de ott a vasárnap-

t'RANCIA TÖRTÉNET.

145

ról nincsen szó. A z is igaz, hogy IV. H en r ik az arquesi csata után (1589) ezt írta kedves hadvezérének, Crillonnak : , kérdé azután Baudessontól, ifvotre mére est-elle donc alléé dans le Béarn ?» (A király szülőföldje.) — «Non, Síre, Pest mon pére qui y demeura,» _ «Venire-saint-gris 1 (ez volt IV. H enr ik sajátos káromködásmódja) je suvs payé H E z anekdota m ásat azonban már Augustus császárról mondja el M a c r o b i u s . (Satum. 2, 8.)

XIV. L a jo s (* 1638., trónra lépett 1643., t I 7 i 5 -) híres mondása, melyet 1655 áprilisában a parlament előtt hangoztatott volna, vadászruhában és ostort suhogtatva : X IV . Lajos.

l ’É ta t c ’e s t m o i [az állam én vagyok]

számtalanszor megcáfolt dolog. E g y szemtanú, C h éruel szerint, azt írja naplójában, hogy a király egy szót sem intézett a parlamenthez. E. F ournier (Uesprit dans Vhistoire, 3. kiad., 271. 1.) igen meggyőzően fejti ki, hogy a tizenheteves király akkor még a Mazarin kardinális engedelmes tanítványa volt s a par­ lament előtt nem mert volna ily merész önálló nyilatkozatot megkockáztatni ; az óvatos öreg diplomata viszont nem sugallhatott beléje ilyen veszedelmes dolgot. D ulaur e sze­ rint (Histoire de Paris, 1853 ; 387. 1.) X I V . L ajos egy bírót szakított félbe a CXJ)-val, mikor ,a királyt és az álla­ mot* emlegette. A z angolok olykor E rzsébet brit király­ nőnek (* 1533., trónra lépett 1558., *j* 1603.) tulajdonítják az igét. Tóth Béla : Sxájrul szájra.

10

FRANCIA TÖRTÉNET.

146

Hogy a francia a gloire (dicsőség)

népe s hogy főleg a C\J-ért szeret hadakozni, nem tudjuk, ki mondta először. Semmi eestre sem francia, mert a C\J emlegetése gúnyos. E szálló ige eredete azon­ ban kétség nélkül XIV. Lajósban keresendő. Ö emlegeti mindig, hogy az uralkodó első kötelessége említődik a hadviselés okául.

Des Barreatix.

Tant de bruit pour une omelette (au lard)l (Mennyi hű-hó egy kis [szalonnás] rán to ttáért! Arany János fordítása.)

Ezt a mondást Voltaire egy Des Barreaux nevű francia költőnek {* 1602., f 1673.) tulajdonítja. D e s B a r r e a u x pénteki napon egy falusi korcsmában szalonnás rántottát rendelt. Az ájtatos korcsmáros szörnyűködött a böjtszegésen ; és mikor asztalra akarta tenni a bűnös eledelt, a közelben iszonyú csattanással lecsapott a mennykő. (TsJ kiáltott erre a költő boszúsan, és hogy az ijedtében térdre esett korcsmárost megnyugtassa, az egész rántottát kihajította az ablakon.

XV.

Lajos uralkodása alatt (1723— 1774) gróf volt egy ideig a könyvkereskedelem fel­ ügyelője. Henault szerint (Mémoires, 4. 1.) egyszer maga elé idézte Desfontaines abbét, a kritikust, hogy megdorgálja írásaiért. «Monseigneur, il faut hien que je vive!» (De nékem elvégre is élnem kell, kegyelmes

d 'Argental

FRANCIA TÖRTÉNET.

147

uram!) mentegetőzött az író; mire d'Argental mondta: ( M a is ) j e

a zt

n ’ en v o i s p á s l a n é c e s s ité .

D*Ar gén­ iül.

[Annak én nem látom át a szükségességét.]

Említi e dolgot D e s f o n t a i n e s ellenfele, V o l t a i r e is, 1760 december 23-án Albergati Capacelli marchesenek Bo­ lognába írt levelében; de csak «egy miniszterről szól. Mások S a r t i n e párizsi rendőrtisztnek, némelyek d 'A r g e n s o n párizsi rendőrfőnek'tulajdonítják ez igét. Pompadour.

A p r é s n o u s le d é lu g e . [Utámmk (ám következzék) a vízözön.]

Marquise de PoMPADOURnak (* 1721., f 1764.). Lajos kedvesének tulajdonított mondás, melyet a nagy courtisane életírói is hitelesnek ismernek el.

XV.

C i c e r o (De fin, 3 , 1 9 , 6 4 ) , S e n e c a (De elem, 2 , 2 , 2 ) idézi egy ismeretlen görög költő mondását: «’E|jloD ^avov-ot; ]aia |jLi)r^rjxoj 7üüpí» [Halálom után a világot ám emészsze meg a tűz]. Dio C a s s i u s szerint (48, 2 3 ) T i b e r i u s igen szerette emlegetni e görög igét, N e r o pedig ( S u e t o n i u s , Nero 38 és Z o n a r a s i i , 3) mikor jelenlétében idézték, azt m ondta: «Sőt már életemben» és felgyujtatta Rómát. ( T a c i t u s évkönyvei fölmentik N e r o í e vád a ló l; s ugyan­ csak T a c i t u s cáfolja meg azt, hogy N e r o a tűzvészben gyö­ nyörködve, színpadi öltözetben Trója veszedelmét énekelte. P i l o t y nagy képe, mely Nemzeti Múzeumunk tulajdona, ezt a soha meg nem történt jelenetet ábrázolja.)

C sak

a szuronyoknak

Mirabeau.

engedünk.

Midőn X V I. Lajos 1789 junius 23-án az alkotmány­ szerző nemzetgyűlést feloszlatta, a papság és a nemesség nagy része távozott a teremből; a képviselők többsége azon­ ban ott maradt s tárgyalta a történteket. «Uraim», szólt ekkor Dreux-Brezé főszertartásmester, «önök hallották, mit kíván a király.» Ekkor válaszolta neki M i r a b e a u (♦ 1749., lo*

148

FRANCIA TÖRTÉNET.

f 1791.) : «Ha önt azzal bízták meg, hogy bennünket innen eltávolítson, kérjen karhatalm at; mert mi csak a szuronyok erejének engedve távozunk innen. («. . . cár nous ne quitterons nos places que pár la puissance des balonnettes.) Más változat szerint úgy mondta : «csak az erőszak távo­ líthat el bennünket^ (mous ne sortirons que pár la force). V. ö. C. R ó z á n , Petites ignorances historiques. Paris, 1888 ! 378. 1.

A nagy francia forradalom egyik híres szálló igéje, a Maury ?

s a n s -c u lo t t e

állítólag Mau r y abbétól (* 1746., f 1817.) a Constituante tagjától származik, ki mikor egy ülésen beszédét a lármás karzati csőcselék félbeszakította, így szólt az elnökhöz: «Monsieur le Président, faites taire ces sansculottes.^ JuLES S im o n a Temps 1891-iki folyamában a C\J-ot az ucca csinálmányának mondotta. A szó azokra a külvárosi szegény emberekre vonatkozik, akiknek a forradalom elején már nem volt pénzük harisnyára ; tehát az addigi térdig érő nadrág (culotte) helyett hosszú bugyogót viseltek. E z a ruházat ellentéte lévén a régies arisztokrata öltözetnek, a CVJ politikai jelszóvá lett.

A nagy francia forradalom világhírű jelszava: a Momoro.

L ib e r t é , É g a l i t é , F r a t e r n it é S z a b a d sá g , E g y e n lő s é g , T e s tv é r is é g

attól a spanyol eredetű, pRANgois-ANTOiNE Momoro nevű könyvnyomtatótól (f 1794., a vérpadon) származik, aki a Cordelierk körének rajongó tagja volt, s arról ismeretes, hogy feleségét a Notre-Dame-székesegyház főoltárára ültette az Ész istennője gyanánt. L. : Journal de Paris, 1793 ; 182. szám : «Le 30 juin 1793, le Directoire du département de Paris, sur la proposition du citoyen Momoro, Vun de ses membres, arréte que

FRANCIA TÖRTÉNET^

149

les propriétaires seront invités, au nőm du pairiotisme, de Momoro. fairé peindre sur la fagade de leurs maisons, en gros carac^ térés, ces mots : Unité, indivisihilité de la République, Libertéf Égalité, Fraternité ou la mort,^ J. J. R ousseau a Contrat socialbdm (II. könyv, X I. fejezet) ezt írja : «Si Von recherche en quoi consiste précisément le plus grand hien de tous . . . on trouvera quHl se réduit á ces deux ohjets principaux, la liberté, et Végalité,> Amint tehát az egész nagy francia forradalom a Rousseauféle doktrínák megvalósítására törekvés, az a hármas jelszó is csak R ousseau gondolatának ekhója, megtoldva a fraternitéYQl.

Sans phrases. [Frázisok nélkül.]

Mikor a francia konvent 1793 januárius 17-én szavazással döntötte el, hogy miként büntessék meg XVI. Lajost, és minden képviselő megokolta a maga szavazatát, S i e y é s abbé (* 1748., f 1836.) állítólag azt mondta: «La mórt sans phrases.» Ez azonban nem való; mint az egykorú tudósításokból kiderül, S i e y é s csak így szavazott: «La mort.» (Halál.) Jeunesse dorée. (Arany

ifjúság.)

Állítólag így nevezték Robespierre bukása (1794 julius 27-ike) után a párizsi gazdag fiatalságot, mely az ellenforradalom élén állt. E név azonban kétségte­ lenül későbbi eredetű. Egyszer ugyan előfordul P a g é s regén5dró 1797-ben megjelent forradalomtörténetében ; de közkeletűvé csak 1824-ben lett, mikor M i g n e t , T h i e r s stb. kezdték így hívni a forradalom korabeli párizsi ifjúságot. Ma a könnyen és vígan élő fiatalságot értjük rajta.

FRANCIA TÖRTÉNET.

150

I. N apoléon (* 1768., első konzul 1799., császár 1804., trónvesztes 1815., f 1821.) 1797-ben az olaszok­ hoz intézett kiáltványában nevezte a franciákat í g y :

la grande nation (a nagy nemzet.) L a s C a s e s emlékiratai szerint még Szent-Ilona szige­ tén is mondogatta, hogy ez ige tőle ered. G o e t h e azonban már 1793-ban írta a franciákról: «die grosse Nation. (Unterhaltungen deutscher Ausgewanderter von 179S und 1795.)

sublime au ridicule il n’y a qu’un pás.

Marmon-

[A fönségestől a nevetségesig csak egy lépés.)

E zt

I.

a nálunk

NAPOLÉONnak

is mindig

franciául

tulajdonítják.

idézett

igét

Oroszországból

való

visszavonulásakor (1812 decemberében) valóban több­ ször mondta varsói követének, D e PRADxnak, ki i8 i6 -b an Berlinben megjelent Histoire de Vamhassade dans le Grandduché de Varsovie című művében ezt följegyzi. E z a mondás különben kedvelt szava járása lehetett

I. NAPOLÉONnak. Benne van a Mémoires de Madame de Rémusat 1802— 1808, (puhUées far són petit-fils P a u l DE R é m u s a t , Paris, 1880. III. k. 55* 56. 1.) könyvben is,

hogy

«Bonaparte

gyakran

emlegette,

hogy

C\J.»

A mondás azonban MARMONXELtől (* 1723., f 1799.) ered, ki először í r t a : «En generál, le ridicule touche au sublime.» [A nevetséges többn5Űre határos a fönségessel.] (Oeuvres, V. k. 188. 1.) B. Eötvös Bennünket e mondás főképpen ama geniális szójáték József, révén érdekel, melyet b á r ó E ö t v ö s J ó z s e f csinált belőle 1836— 37-iki külföldi utazásában. B á r ó E ö t v ö s J ó z s e f elő­ ször Franciaországot, aztán Angliát látogatta meg. Lelkének inkább volt rokona a francia, mint az an gol; s mikor visz-

FRANCIA TÖRTÉNET.

I51

szatért a kontinensre, a Dover és Calais között a Manchecsatornán (Pas-de-Calais) járó gőzhajón egy angol utas előtt lé ik é in magasztalta Franciaországot. — «La Francé est sublime^ [Franciaország fönséges], mondotta. — aBu suhlime au ridicule il n'y a qu*un pas>>, vágott vissza a hiúságában sértett angol élesen. — «LéJ Pas-de-Calais, monsieur>>, szólt nyomban E Ö T V Ö S , magyar létére a legkitűnőbb szójátékok egyikét csinálván meg a pás (lépés) s a Pas-de-Calais (a Franciaországot és Angolországot elválasztó Manche-csatorna) szókból. A z angol erre, a hagyomány szerint, tüstént párbajra hívta E ö t v ö s t, ki meg is verekedett vele. Ez azonban mende­ monda. Csak az az igaz, hogy E ö t v ö s valóban megcsinálta e szójátékot és pedig a mondott körülmények között. Ennek bizonysága b á r ó E ö t v ö s LoRÁNDnak, a Magyar Tudo­ mányos Akadémia elnökének, 1892 március 2-án kelt, hozzám, kérdésemre válaszúi intézett levele, melyben ez van : «A szóban forgó bon mot csakugyan atyámtól szár­ mazik. Atyám azt többször elbeszélte anyámnak, ki arra élénken emlékszik. > > JÓKAI MÓR akadémiai székfoglalójában: A magyar néphúmortól (olvasta 1860 jan. 30-án) ezt Írja: « . . . a legjobb francia bonmot-k egjőke tudtomra magyartól eredett; egy francia diplomata ugyanis azt veté fel, hogy Franciaországnak Angliába lépni: ni n'y a gu’un pás*, a magyar erre azt felelte : *oui, le pás de Calais.* Hogy a két anekdota rokon, igen valószínű, és pedig a Jókaitól közlött alkalmasint csak a báró Eötvös-félének kopása.

A szociális kérdés

7. Napo­ léon.

k ife je z é s T s z e r in t,

r e it s c h k e

s z in té n

I.

egy

1879

m á r c iu s

5-iki

fe lo lv a s á s a

N A P O L É O N tó l e r e d .

Ezeken kívül I. N a p o l é o n számos mondását emle­ getjük, annélkül azonban, hogy igazi szálló igék volnának. Ilyen az egyiptomi pirámisoknál 1798 július 6-ikán vívott ütközetkor mondott «Négyezer év tekint le reátok.^ (Du haut de ces pyramides quarante siécles vous contemplent.) Az 1812. szeptember 7-én Moszkva előtt mondott «Ime az austerlitzi nap !» (Voilá le soileil d*Austerlitz !) Többnyire I. NAPOLÉONnak tulajdonítjuk mi magyarok az alkalmasint

FRANCIA TÖRTÉNET.

152

régi német eredetű mondást: Jn pace ars mihi le x ; in hello le'x mihi Mars' [Békében művészet a törvényem; háborúban a törvényem Márs]. Á g a i A d o l f szerint az 1809-iki francia benyomuláskor keletkezett, Győröt't. Foiiché?

Ez több a véteknél, ez hiba. (Cest plus qu'un crime, c'est une faute.) Némelyek szerint F o u c h é , I. Napoléon rendőr­ minisztere (* 1763., f 1820.), mások szerint T a l l e y r a n d (* 1754., t 1835.) mondotta Enghien herceg kivégzé­ séről (1804.). F o u c h é erősen magának követeli Mémoites]khdjí. T alleyran d

Talleyrand ?

ro vására

r ó tt

ig e

az, h o g y

a beszéd a gondolatok eltitkolására való. (La páröle a été donnée d Vhőmmé pour déguiser sa pensée és les paroles sont faites pour cacher nos pensées.) Sokan FoucnÉnak tulajdonítják ; de már V oltaire , és még régebben az angol Y oung is írt ilyesmit. A gondolat eredete PLUTARCHOsban keresendő, ki a szofistákról azt mondja, hogy beszédük a gondolatok takargatása.

Ugyancsak

T alleyrand

mondta volna először:

Surtout pás de zéle. [Fökép semmi (fölösleges) buzgóság,]

Mameluk. Az arab m a ia k : ,bírni* igéből eredő m arniuk: ,bir­ tok, rabszolga* szó európaias CX) alakjának a nyugat legtöbb nyelvében megvan ez a gúnyos értelme: ,a kormány föltétien híve*. E csúfolódás minden bizony­ nyal I. Napoléon idejéből ered. Bonaparte tábornok a gúláknál vívott ütközetben (1798.) állítólag megmen­ tette egy Rusztán (Rusztem) nevű fiatal mameluk atyjá-

FRANCIA TÖRTÉNET.

153

nak életét, s attól fogva ez a mameluk nem tágított mellőlfe, hűséges testőrzője lett és mindig a küszöbén hált. A császár aztán igen kitüntette e ragaszkodó emberét és mindig bízott benne ; noha Rusztán Napoléon szerencsecsillagának hanyatlásával nem igen mutatkozott hálásnak, s urát nem követte már Elba szigetére sem. A császárság napjaiban a franciák sokat mosolyogtak a Napoléont mindig árnyékként kisérő mamelukon, s még mulatságosabb volt a császár 1804-ben alakított egész mameluk-testőrsége. Kétségtelen, hogy ekkor kezdték a hatalmat vakon és alázatosan követő embe­ reket cvJ-oknak nevezni. N á lu n k m ár 1849-ben is já rta . B á r ó E ö t v ö s J ó z s e f e z t írta gróf S zé ch en yi Istv á n n a k , 1848 februárius 9-én k e lt levelében : «H a arra, h o g y v a la k i N ap oléon szerepét játszh assa, m am elu k ok ra vo ln a szükség, K o ssu th im peratorságra szá m o lh a tn a .>> — «Ez a tréfás, de ta lá ló je lző k is z iv á r g o tt a n yilvá n o sságra , d iv a tb a j ö t t D ebrecenben ( i 849.)», írja Z i c h y A n t a l (gróf Széchenyi István életrajza, I I . k. 99. 1.7 je g y z e t). K ö t v e hiszem , h o g y n á lu n k a CV) szálló ig é t az a m a gá n levél t e tte vo ln a k ö zk ele tű vé . 1848-ban a fran ciák m ár sűrűn h a szn á ltá k a CV) sz ó t ,partisan fanatique du pouvoir* értelm ében. A mameluk szó azonban , m ár é v sz á z a d o k k a l e zelő tt is csúfolódás voJt E u róp aszerte, h a nem is épp m ai je le n ­ tésében. K e h r e i n e ty m o lo g ia i szótára szerint a n ém etek m ár a X V I . szá za d b a n ,Glaubensabtrünniger, Schandbube, Treuloser, Heuchler" érte lm e t tu la jd o n íto tta k a mameluk szónak, arra célo zva , h o g y az e g y ip to m i fejed elm ek rend­ szerint rab szo lga ság b a k e rü lt k eresztyén gy e rm e k b ő l n e ve l­ té k m am elu k testőreik et. A m a g y a rsá g e csúfolódással, am en n yire én tud om , n e m 'é lt ; de an n ál in k á b b é lte k v e le a h a z á n k b a n lak ó ném etek. — I. L ip ó t a tö rö k kiűzése u tá n a k a m a ra -ig a z­ ga tó ság alá rendelte B u d á t és P e s te t ; s ez az á lla p o t 170 5 -ig ta rto tt, m ikor a k ir á ly a k é t v á ro st ism é t szab ad k irá lyi v á ro so k k á em elte. E z átm e n eti k orszak b an fo lyto n o s v o lt a súrlódás a k a m a ra -ig a z g a tó sá g és a városi k özön ség k ö z ö tt. P é ld áu l 17 0 1-b e n a k am a ra -ig a zga tó , a p olgárság ellenére, k é t g y ű lö lt em b ert n e v e z e tt k i p esti tan á cso sn a k : b izon yos

154

FRANCIA TÖRTÉNET.

Leistnert és K o ffert; s az előbbit fel is eskette. A polgárság a tanács elé deputációt küldött, tiltakozni az eljárás ellen ; a küldöttség egyik tagja, Eyserich, kijelentette, bogy Leistner ^mameluk^, Hojffert pedig azzal vádolták, hogy titkot tartani nem tudó, a feleségének mindent elfecsegő ember. ScHMALL L ajos, ki Adalékok Budapest történetéhez (Buda­ pest, 1898. 41. 1.) című könyvében ez adatot közli, azt hiszi, hogy Eyserich a mameluk szóval azt akarta mondani Leistnerről, hogy «a felsőbbek irányában rabszolgai hunyászkodással lealázkodó ember.» Ha ez a magyarázat helyes, akkor a pesti polgárság már ezelőtt kétszáz esztendővel is a mai szálló igével é l t ; s a magyarázat helyességét bizo­ nyítani látszik az a tény, hogy a kamaraigazgató ezt a -emlegető deputációt börtönbe záratta. De az sem lehetetlen, hogy a mameluk szó értelme akkor csak ,hite­ hagyott, aljas, hűtelen, képmutató* volt, mint a németség­ ben általán. E sejtésemet megerősíti H eydendorff M. K onrád (* 1730., f 1821.) önéletrajza, mely 1764-ből följegyzi, hogy az erdélyi szászok a pápista hitre tért lutherá­ nusokat nevezték mamelukoknak.

I. N a p ó l e o n mondotta J. G ö r k e s német publicista (* 1776., f 1848.) Dér Rheinische Merkúr című, 1814-ben megindított lapjára, hogy méltó társa a franciák ellen szövetkezett négy nagyhatalmasságnak, mert ez az ötödik nagyhatalmasság.

/. Napoléon.

(la cinquüme puissance.) Ezóta nevezik a sajtót hatodik, hetedik, nyolcadik, kilencedik nagyba tál másságnak, a szerint t. i., a mint a nagyhatalmasságok száma változik. Ma például Európában 5— 8 között ingadozik a nagyhatalmasságok száma, a szerint, hogy közéjük számítják-e Olasz-, Spanyol- és Törökországot is, vagy sem.

Ligne ? Grattez

le Russe et vous trouverez le Tartare, (néha : le Cosaque). [Vakard le a muszkát és ott a tatár (kozák).]

Sokan I. N a p o l é o n igéjének tartják. H e r t s l e t (Treppenwitz dér Weltgeschichte, Berlin, 1886 ; 270. 1.) szerint L i g n e herceg (* 1735., f 1S14.) mondotta.

FRANCIA TÖRTÉNET. A

fr a n c ia g á r d a m e g h a l, h a n e m

155

m a g á t m e g n t m Rouge-

a d j a .i )

( L a garde meurt et ne se rend pás.) E híres szálló igét C am bronn e francia hadvezérnek (*

17 7 0 .,

1 1842.)

szokás tulajdonítani. A Waterlooi csa­

tában (18 15 junius 18.) m ondotta volna az angoloknak, kik megadásra szólították föl. C am bronn e m indig tilta­ kozott az anekdota ellen és haragudott érte, m ert hiszen a Waterlooi csatában nem h alt meg, hanem m egadta

magát. E lfogatása pillanatában nem m ondott egyebet, mint h o g y hozzanak felcsert, a sebeit bekötözni. A c \J kitalálója egy R o u g e m o n t nevű újságíró, ki ez igét az ütközet után való nap az C am bronn e

nantesi

Indépendanthdcn kinyom tatta.

szobrán

m indazáltal

ez

a

felirat

ragyog. Hasonlóképpen koholmány, hogy Halkett angol tábor­ noknak, ki megadásra hívta föl, a ,m . . de V szóval felelt, mely szót a francia nyelv ma, ha körülírással él, ,le mot de Cambronne'-nsik hívja. E z t a szálló igét C ambronne tábornok V iktor Huoónak köszöni, ki Les Misérahles (A nyomorúltak) című regényében (1862.) egy ragyogó feje­ zet csattanójául használja ama szót. V. ö. Mendemondák könyvemmel. A

p o n to s s á g a k ir á ly o k

u d v a r ia s s á g a .

( L ’exactiíude est la politesse des rois.) X V I I I . L a jo s (* 1755-. trónra lépett 18 14 ., t i 824-) szokta mondani, mikor valahol m eg kellett jelennie. ») Majdnem mindig így

idézzük,

TÓTH

KÁLM ÁN

költeményének első sorai szerint: Mások szerint RoyerCollard a ,Fréres de la doctrine chrétienne* nevű papok inté­ zetében nevelkedett; e papokat röviden ,doctrinaire*-eknák is szokták hívni. A CVJ szó előfordul már a X V I. századbeli francia íróknál is, de mai értelmében talán N e c k e r használta először, midőn 1791-ben egy beszédében a Constituante tör­ vényhozóit összehasonlította a physiokratákkal. Ugyanez évben pedig ezt írta : «Les legislateurs de 1791 ont heaucoup de rapports avec les doctrinaires économistes>> (művei VI. k. 260. 1.) A CVJ szó később a tudományos elméleteket minden gyakorlatiság nélkül védő politikusokra ragadt. L a r o u s s e

FRANCIA TÖRTÉNET.

15;

így határozza meg a fogalm at: ^Partisan de théories politiques qu'on a appelées systéme du juste milieu.^ A magyar ,doctrinaire*~ék (M a r c z a l i H e n r i k szerint) azok a férfiak voltak, kik az 1840— 48-iki korszakban egyéb korszerű reformok mellett, különösen a parlamentáris kor­ mányformának s a központosításnak voltak szószólói. Ideál­ juk az angol és még inkább a Thiers-Guizot-féle parlamen­ tarizmus volt. Népszerűségre nem tehettek szert, mert abban a korban a megye az alkotmányosság és nemzetiség bástyája volt Ferenc császár abszolutizmusával szemben. Ellenfeleik félig gúnyosan CVJ-eknek, az elmélet embereinek nevezték őket. Közéjük tartozott báró Eötvös József, báró Kemény Zsigmond, Pulszky Ferenc ; később Szalay László és Csengery Antal. V. ö. B e k s i c s G u s z t á v : A magyar doctrinairek (Budapest, 1882.)

Vulkánon táncolunk.

Salvandy.

(N ous dansons sur un volcan.) E szavakkal jósolta meg A c h i l l e d e S a l v a n d y gróf történetíró (* 1796., f 1856.) nápolyi francia követ a Boijrbonok bukását azon a bálon, melyet 1830 június 5-én az orléansi herceg (Lajos Fülöp) a Palays Royalban rendezett sógora, a nápolyi király tiszteletére. Mint maga írja a Livre des Cent-et-un című munkában, azt mondta a hercegnek : «Fenség, ez igazi nápolyi mulatság; c\j.»> T a i n e említi a francia forradalomról írott művében, hogy R o b e s p i e r r e már 1794-ben mondta : «Nous marchons sur des volcans.>>

Varsóban rend uralkodik. (U ordre régne á Varsovie.) E szavakkal jelentette S e b a s t i a n i francia miniszter 1831 szeptember i6-án a francia képviselőknek, hogy Varsót szeptember 7-én az orosz véres küzdelemmel megvette.

SébasHani.

FRANCIA TÖRTÉNET.

158

LedruRollin,

T rop

tá rd !

[késó!]

m o n d o tta L ed r u -R o llin , L a jo s F ü lö p 18 4 8 -ik i m in is z ­ tere

(*

18 0 7 .,

t

18 7 4 .),

m id ő n

1848

fe b r u á r iu s

2 2 -é n

a k ir á ly n é , M á ria A m á lia , a fo rr a d a lm a s je le k lá tt á r a az u r a lk o d ó le m o n d á s á t ta n á c s o lta .

J ’y

Mac Mahon.

s u is (et) j ' y

r e s te .

(Itt vagyok, itt maradok.)

Mac Mahon fra n c ia t á b o r n a g y ( * k ö z tá r s a s á g e ln ö k e sze p te m b e r

9 -én

1 8 7 3 — 1 8 7 9 .;

a

k rim i

|

1808., a fra n cia

1892.) m id ő n

h áborúb an

azt

az

18 5 5

ü z e n e te t

k a p t a fő v e z é r é tő l, h o g y a z oro szo k a M a la k o v -t o r n y o t le v e g ő b e k é s z ü ln e k r ö p íten i, ó n n al e z t a v á la s z t ír ta e g y p a p iro sszeletre a fő v e z é r n e k : c v ) .

íg y közlik ezt BücHMANNék (az id. mű 20. kiad. 5 19 . 1.), M. A. B i d d u l p h angol tábornok azonban a párizsi Figaro 1896 április 28-iki számában máskép adja elő a dolgot. M a c M a h o n e szavakat hozzá, Biddulphhoz, intézte 1855 szeptember 8-án, midőn az angol tiszt arra kérte, hogy tudatná Simpson tábornokkal: milyen a Malakov helyzete s vajon meg bírja-e ott állani a helyét. A francia vezér ekkor, a csata zajában, nyugodtan ezt mondotta : aTout va hien ; vous pouvez fairé savoir que f y suis et que f y reste.^ III. 1 8 5 1 .,

N apoléon

tr ó n v e s z te s

fra n cia 18 70 .,

f

c sá szár 18 73.)

b e szé d é b e n e m le g e tte a

I I L Napo­ léon.

sötét pontokat. (Points noirs.)

(*

1808 .,

1 8 6 7 -b e n

csá szá r

egy

h llei

A N G O L TÖRTÉNET.

15 9

ANGOLOK. Hőnyi) sóit qui mai y pense. (Átkozott legyen, aki rosszat gondol erről.)

Kevés hitelű hagyomány szerint, ez a híres szálló ige az angol térdszalagrend (order of the garter) alapításával egy. A szép Salísbury hercegnő 1349-ben egy udvari bálon III. E duárd királylyal (* 1312., uraik. 1330., t 1377.) táncolva, elveszítette az egyik harisnyakötöjét. A király fölvette a harisnyakötőt és átnyújtotta a hercegnőnek, még pedig látva, hogy az udvarbeliek mosolyognak, e francia szavakkal : « CV), aki ma nevet rajta, holnap nagy tisztessé'^ek tekinti, ha viselheti.» És legott megalapította a térdszalagrendet, melynek (TVJ feliratú kék jelvényét a vitézek a bal térdük alatt viselik. (A királynék a bal karjukon.) Más, épp ily ingatag hagyomány szerint, III. E duárd a crécyi csatában (1346 augusztus 26) mondotta e szavakat, midőn saját harisnyakötőjét tűzette rúdra zászló gyanánt. Az az egy bizonyos, hogy a CNJ régi francia közmondás, mely már III. E duárd előtt ismeretes volt.

Szárazon tartani a puskaport. Cromwell Olivér m o n d a n i k a to n á in a k :

your 4>owder dry». ta r ts á to k

szárazon

(*

1 5 9 9 ., t

Cvomvell.

s z o k t a á l lít ó la g

«Put your trust in God and keep

[ V e s s é t e k b i z o d a lm á t o k a t is t e n b e és a

p u s k a p o r o to k a t.]

H it e le s

b iz o n y ­

s á g a a z o n b a n n in c s e m o n d á s e r e d e té n e k .

Tory és whig. E két angol politikai elnevezés eredetéről Macaulay Anglia történetein. Jakab trónralépte óta című munká­ jában (I. k., 2. f.) ezt írja: «Skóciában többen a «convenant» üldözött párthívei közöl, dühbe jővén az elnyomás miatt, közelebb megölték Mai helyesírás szerint honni.

j6o

ANGOL

történet.

a prímást, fegyvert fogtak a király ellen s hadai fölött némi előnyöket nyertek s nem törhették meg, míg Monmouth, némi angol seregek élén, Bothwell Brídgenél meg nem verte őket. Ilyes hitbuzgók legszámosabban voltak a nyugoti al­ föld földmívelői közt, a kiket közönségesen «whig»-eknek hívtak. íg y ragadt a «whig» nevezet a skót presbyteri rendszer mellett buzgólkodókra, s majd átment azon angol politikusokra, akik az udvar iránti ellenzésre s a «nem conformista» protestánsokkal kedvező bánásra hajlamot mutattak. Ugyanez időben az írföldi mocsárok menhelyűl szolgáltak a pápista számüzötteknek, a kik sokat hason­ lítottak azokhoz, a kiket később «fejér legény»-eknek (whiteboys) neveztek. E z embereket akkor «tory>>-knak hívták. «Tory»-nak nevezték aztán mindazon angolt, ki nem akart hozzájárulni, hogy a római kath. fejedelem a trónról kirekesztessék.>> C sengeri A n tal fordítása.)

Nelson, Anglia megvárja, hogy mindenki megteszi köte­ lességét. (England expects that every mán will do his duty.) Nelson tengernagy (* 1758., t 1805.) napi parancsa a trafalgari csatában 1805 október 21-én. Mi magyarok gyakran emlegetünk NELSONról egy anekdotát, melynek hitele megerősítésre vár. A tengernagy egyszer épp borotválkozott, mikor berohan hozzá egy barátja : «Hallotta már, mit mondanak önről ? H ogy ön gyáva, hitvány doveri patkány !>> N elson dühösen csapta le b o ro tv á já t: «Ki meri azt mondani ? Hadd ölöm meg ! K i az a vakmerő ?>> — — «Hát csak nyom tatott betű? A z más !» szólt a tengernagy és nyugodtan borotválkozott tovább. — Valóságos szálló ige számba megy nálunk az is, hogy N elson a trafalgari csatá­ ban, melyben hős halált halt, tengeri-beteg volt. E z tör­ téneti valóság. De az már nem igaz, hogy fölöltötte dísz­ egyenruháját és felrakta csillogó érdemjeleit s ezzel vonta magára az ellenség figyelmét. (A jelen volt D r . S cott , N elson papjának följegyzése.)

ANGOL TÖRTÉNET.

l6 l

Atrocitások.

Gladstone.

(Ang. airocüics, kegyetlenségek.)

E s z ó v a l a c é lz a to s a n n a g y í t o t t h ír ű v is s z a é lé s e k e t, k e g y e t le n s é g e k e t s z o k tu k g ú n y o ln i. tá s o k ',

,a r e n d ő r sé g a tr o c itá s a i'.)

atrocities a n g o l a Daily News,

(,V á la s z t á s i a tr o c i­

E r e d e te

s z á lló ig e , m e ly ly e l G

a

Bulgárián

ladston e

és la p ja ,

1 8 7 6 -b a n a b o lg á r lá z a d á s t le v e r ő tö r ö ­

k ö k e t b é l y e g e z t é k m e g . A m a g y a r k ö z v é le m é n y a z id ő ­ b e n a t ö r ö k ö k b a r á t j a v o l t , és t ú lz á s n a k , p o litik a i cé lú k o h o lm á n y n a k ít é lt e a z t a z á llítá s t, h o g y B u lg á r iá b a n tiz e n k é te z e r k e r e s z ty é n t ö lt e k m e g a lá z a d á s e ln y o m á s a u tá n . A k k o r k e z d t ü k a t ó d í t o t t h e ly te le n s é g e k e t, v i s s z a ­ é lé s e k e t a z a n g o lb ó l v i s s z a la t ín o s ít o tt CXJ s z ó v a l c s ú fo ln i. G ladstone egy Bulgárián horrors (Bolgár szörnyű­ ségek) című füzetet is írt 1876-ban ; de elébb mondta és írta a Bulgárián atrocities kifejezést.

Hands off! (Ne nyúlj hozzá v. el onnan a kezedet!)

♦ W. m e ly e t m o n d o tt

E.

G

az

angol

az

lad ston e

(*

a lsó h á z

18 0 9., 188 0

o s z t r á k -m a g y a r

f

1898.)

m á r c iu s

m o n a r c h ia

s zá lló ig é je , 1 7 -ik i

ü lésén

b o s z n ia i

p o li­

tik á já r a .

Boyeottozni, boyeottozás. E nemzetközi kifejezések eredete az, hogy 1880-ban gróf Érne írországi, Mayo grófságbeli uradalmának igazga­ tója, J a m e s B o y c o t t angol kapitány, annyira sanyargatta a bérlőket, hogy a nép végre fellázadt: megtagadott tőle minden munkát és sem nem adott el neki többé semmit, sem nem vett tőle semmit. A pék nem adott neki kenyeret semmi áron, s még a fehérruháját sem akarták kimosni. A népet csak fegyveres erővel lehetett megakadályozni, hogy a termést ne pusztítsa el. B o y c o t t kapitány novemberben Tóth Béla : Sitájrul szájra.

11

N É M E T ÉS OSZTRÁK TÖRTÉNET.

IÓ2

erős katonai fedezet alatt volt kénytelen más helyre távozni. A hoycotting szót először állítólag egy dublini lap használta, 1880 november 13-án. B o y c o t t kapitány 1897 május 19-én halt meg Flexton írországi városban.

NÉM ETEK

Math

ia s

B

ÉS

o r b o n iu s

OSZTRÁKOK.

Deliciae Poétarum Germanorum

1

m ű v é b e n ( F r a n k fu r t , 1 6 1 2 ; I . k. 6 8 5 . .) v a n e d is tic h o n :

L otharii I. Omnia mutantur, nos et mutamur in illis. Illa vices quaedam rés habét illa vices. K é ts é g te le n , h o g y

Lothár

?

T em póra

e b b ő l l e t t a h íre s s z á lló i g e :

m u ta n tu r ,

nos

et m u ta m u r

in

illis .i)

[Változnak az idők és mi változunk bennök.]

D e nem t

^

55*)

tu d ju k ,

c s in á lta -e

I. L

ez

oth ár

ró m ai császár

e p ig r a m m o t ,

vagy

B

(* 7 9 5 .,

o r b o n iu s

és

c s a k ú g y a d t a a s z e r z e te s s é l e t t s z e r e n c s é tle n u r a lk o d ó s z á já b a . B á r a z u t ó b b i h i h e t ő b b , e h e x a m e t e r t m é g v á l ­ t o z o t t a l a k j á b a n is t ö b b n y ir e I. L

oth ár

csá szá rn a k tu la j­

d o n í t já k .

A Gesta Romanorum bru cki

k é z ir a tá b a n

a

le g r é g ib b , 1 3 4 2 -b ő l v a l ó in n s ­

1 4 3 -i k

tö rté n e t

(F o cu s

kovács

^Tempóra mutantur, komines deteriorantur, qui voluerit veritatem dicere, caput fractum hahebit,» h is tó r iá ja )

íg y

v é g z ő d ik :

Először alkalmasint OW EN másította így meg L. EpigramnuUa Joan.

Oweni Cambro-Britanni (Amsterdam, 1647 ; 172. 1.) : O Tempóra! Tempóra mutantur, nos et mutamur in illis, Quomodo ? fit semper tempore pejor homo.

^

I>; «In meinem Staate kann jeder nach seiner Fagon selig werden»; «Ich hin es müde über Sklaven zu herrschen^ stb. n álu n k csak o ly ritk án em lege­ t e t t idézetek, h o g y szálló igékn ek nem tek in th ető k . V ir t u t e

II.

JÓ Z SE F

l l . József,

e t e x e m p lo

[Erénynyel és i)éldával.]

je lm o n d a ta

_

v o lt.

T em pi p a s s a ti! (Elmúlt idők!)

Midőn II. JÓ Z S E F császár megnézte a velencei doge-palota nevezetességeit, a nagy tanácsteremben nem akarták neki mutatni Federigo Zuccaro XVI. század­ beli festő ama képét, mely azt a jelenetet ábrázolja, mikor I. Frigyes császár 1172-ben a velencei SzentMárk templom küszöbére borúivá fogadta Sándor pápá­ tól az egyházi átok alól való feloldozást. A császár azon­ ban észrevette a képet és mosolyogva mondta rá : csJM e in e lib e K á m e t e r , M a c h ’ s ie lie b e r H e m e te r . [Kedves Kametemé, csináljon maga inkább ingeket.]

Minálunk is gyakorta emlegetett bécsi anekdota, hogy II. JÓ Z SE F ezt írta bizonyos K a m e t e r n é nevű rossz alkalmi verseket csináló asszony firkájára, melyet elébe terjesztettek a szerző részéről. Alkalmazása egy a ,ne sutor supra crepidam^-éwdl. R u h e i s t d ie e r s te B ü r g e r p flic h t. [Nyugalom az első polgári kötelesség.]

Parlamentünkben nem egyszer idézték, de ismere­ tesebb. az alkalmasint belőle származó ,ruhig, bürger I*

SchulenburgKehnert.

I/O

N É M E T ÉS OSZTRÁK TÖRTÉNET.

mely mint csitító ige járja még olyan magyar vidékeken is, amilyen a Bácska. Eredete abban a kiáltványban keresendő, melyet gróf von dér S chulenburg -K ehnert miniszter ragasztatott ki Berlin falaira a jénai csata után 1806 október 17-én : nDer König hat eine Bataille verlohren. Jetzt ist Ruhe die erste Bürgerpflicht. Ich fórdere die Einwohner Berlins dazu auf. Dér König und seine Brúder lebeny sth.

Ferenc császár a napoléoni háborúkban elszedett francia ágyúkból 1815-ben a katonák számára emlék­ pénzt veretett e fölirattal : Ferenc . császár.

E u r ó p a lib e r ta ti a s s e r ta . [Európát (immár) a szabadság boldogítja.]

F eren c császár (f 1835 március 2.) tének e mondata : N épem re h a g yo m

végrendele­

s z e r e te te m e t

mindmáig száj m l szájra jár és pedig gúnyos értelemben. A bécsi burg udvarában álló szobrának is ez a felirata : «A morém populis meis. Testament. Cap. I4.» H erceg Me tter n ic h K elem en L othár osztrák kan­ cellár (* 1773.,t Metternich.

1

^5 9 *) mondotta :

P o z s o n y n á l k e z d ő d ik Á z s ia .

A berlini Zeitschrift fúr vergleichende Litteraturgeschichte 1894 áprilisi füzetében K o c h M i k s a boroszlói egyetemi professzor szerint így mondta : «A Kelet Pozsonynál kez­ dődik.» ScH Ö FFEL képviselő az alsóausztriai tartománygyűlést 1892 április 8-iki ülésén mondott beszédében azt állította, hogy M e t t e r n i c h ez igéje így szó l: ^Hinter dér Landstrasse fángt Asien an.>> A Geflügelte Worte aus und über österreich (Bécs, 1896 ; 7. 1.) szerint a kancellár így mondta : «For dér St.-Marxer-Linie fángt Asien an,^

N É M E T ÉS OSZTRÁK TÖRTÉNET.

'Ugyancsak

M E X T E R N iC H tő l

171

ered a

f ö ld r a jz i fo g a lo m .

(Un nőm géographique,) Prokesch Osten grófhoz 1849 november 19-én intézett levelében maga írja erről: [«Lord Palmerstonnal az olasz kérdést illető viszályomban mondtam 1847 nyarán, hogy az ,Olaszország' nemzeti fogalom csupán földrajzi; és kijelen­ tésem, mely szerint VItalie est un nőm géographique, s mely Palmerstont mérges haragra indította, közkeletűvé lett. Többé-kevésbbé — mint az már a hasonlatokkal jár — e fogalom illik Németországra is stb.»] V. ö. Aus dem Nachlasse des Gráfén Prokesch-Osten, Wien, 1881 ; II. k. 343. 1. K A R L HILLEBRAND Franciaország újabb történetét tárgyaló köny­ vében (id, BÜCHMANN 558. 1.) azt állítja, hogy e kifejezés benne van már abban a memorandumban is, melyet METTERNICH 1814 augusztus 2-án nagy­ hatalmakhoz intézett. — Magyarországra is számtalanszor mondják ellensé­ geink, hogy /V.

Metternich HERCEG mondotta GRÓF Széchenyi I st­ Hitel könyvére (v. ö. gróf Széchenyi István hírlapi cikkei, összeállította Zichy Antal, Budapest, 1893 ; I. k. 180. 1. és Zichy Antal, Eszmék, adatok, adomák gróf Széchenyi István naplóiból, Budapest, 1880; 15. 1.) :

ván

R ien n e b le s s e a u ta n t q u e la v é r it é . [Semmi sem sebez jobban az igazságnál.]

Metternich herceg Windisch-Gratz ALFRÉüdel vív a babérért, hogy melyiköktől ered ez a jeles mondás: a z e m b e r a b á r ó n á l k e z d ő d ik .

(Dér Mensch fángt erst beim Báron an), Walter Rogg Eszerint (Oesterreich von Világos bis zűr Gegenwart, Leipzig und Wien, 1872— 73 ; I. k,. 6. 1.) >

I. Ferenc József osztrák császár (trónra lépett 1848.) jelmondata, a v ir ib u s u n itis , (egyesült erőkkel)

Bergmann József lovagtól, az uralkodó egykori neve­ lőjétől ered. Ferenc József 1849 februárius 12-iki «legfelsőbb elhatározásával)) választotta jelmondatává. (V. ö. B üchmann, id. m. 559. 1.) Ezzel végződik az 1849 niácrius 4-iki olmützi manifesztum is : «Nagy

Bergmann.

174

N É M E T ÉS OSZTRÁK TÖRTÉNET.

munka, de sikerülend egyesült erőknek.» (Az egykorú hivatalos fordítás. V. ö. e mű 95. 1.) A z időben kisütötték, hogy a CXJ chronistichon, s a fiatal császár korára céloz, mert V IrIbV s V n ltis = 19. W er

Ferenc József.

z a h l t d ie K o h l é n ? (Ki fizeti a szenet?)

Egy igen ismeretes anekdota szerint (v. ö. Ü j Id ő k , I., 35. .) Ferenc József császár ezt írta gróf Zichy

1

Ferenc konstantinápolyi nagykövet egy jelentésére, mely azt adta elő, hogyan lakmározott a nagykövet orosz kóllegájával és hogyan haj ókázott vele a Boszporuson az A u str ia nevű állami gőzösön. E szálló igét, eredeti németségében, akkor szokták emlegetni, mikor hivatalos személyek az ország pénzén dinomdánomoznak. F r. J. Stahl (* 1802., f 1861.) mondotta az erfurti parlament 1850 április 15-iki ülésén azt a beszédet, melyből az ismert A u to r itá t, n ic h t M áj ő ri tá t

Stahl.

keletkezett. Mi magyarok , autoritás, nem m ajoritás' formában emlegetjük. V. ö. vota non num erantur, séd ponderantur.

Gróf gyulay F erenc osztrák táborszernagynak (* 1798.,! 1870.) tulajdonítják a QySf Gyulay Ferenc,

R ü c k w á r ts k o n c e n tr ie r u n g

katonai műszót, mely a megfutamodást szépen kifejező szavak között a leghíresebb. (V. ö. retirálni és F iá n genhewegung.) Gróf Gyulay 1859 június elsején, palestroi veresíge után, látta, hogy egyetlen mentsége

N É M E T ÉS OSZTRÁK TÖRTÉNET.

175

hirtelen átkelni a Ticinon ; ezért azt a parancsot adta k i : «sicli rückwarts zu koncentrieren,» A C V ) különben régi katonai kifejezés. már 1813-ból idézi. P o litik

d é r fr e ie n

B üch m ann

H and.

Schleinitz.

A. G. Schleinitz porosz miniszter (* i8o7.,fi885.) használta e kifejezést 1859-ben a francia-osztrák háborúra vonatkozólag. (V. ö. Politik dér gebundenen Marschroute,) A

c h lu m i k ö d .

Gróf Clam-

A königgrátzi csata (1866 július 3.) egyik döntő Ga//as. eseménye volt, hogy Frigyes porosz trónörökös Chlum falut hirtelen elfoglalta az osztrákoktól. A falut g r ó f Clam-Gallas E duárd lovassági tábornok (* 1805., I 1891.) védte, s a csúfos vereség után azzal mente­ getőzött, hogy a nagy ködben nem vehették észre a poroszok közeledtét. Clam-Gallas e védekezéssel élt a hadi törvényszék előtt is, mely aztán fölmentette. A cv) azonnal szálló igévé lett, s az osztrák katonai gyámol­ talanság emléke marad. Már Benedek fővezér is említi a császárhoz Hohenmautból július 4-én hajnali három órakor küldött jelenté­ sében, hogy az ellenség azért fészkelhette magát Chlumba észrevétlenül, mert az esős idő a puskaporfüstöt lenyomva tartotta, s e miatt nem lehetett tisztán látni. 1866-ban, Bécsben egy Dér Nebel von Chlum című füzet is jelent meg, mely C l a m - G a l l a s tábornokot katonai szempontból védi. A

k ö n i g g r á t z i c s a t á t a p o r o s z is k o l a m e s t e r e k n y e r té k m eg.

O. Peschel Hpcsei földrajztudós (* 1826.,f 1875.) írta Ausland című lapjának 1866 július 17-iki számába.

Peschel.

1/6

NÉMET ÉS OSZTRÁK TÖRTÉNET.

hogy a háborúk eldöntője a népoktatás; tehát a cseh­ országi hadjárat első felében a porosz iskolamesterek legyőzték az osztrák iskolamestereket. Ebből kelet­ kezett a CX). Bismarck herceg (* 1815., 1898.) számos szálló igéje közül nálunk is járatos egynéhány. Ilyen [B ism a Y ck .

az ú js á g ír ó p á ly a t é v e s z t e t t em ber.

1862 november lo-én mondotta Rügen sziget kül­ döttsége előtt, de nem egészen így, hanem : [«Az ellenzéki sajtó . . . többnyire zsidók és elégületlenek, hivatásukat ( L eb en sb eru f) tévesztett emberek kezében van.»] L ü g t w ie te le g ra fiert. [úgy hazudik, mintha csak telegraiálna.]

E célzást a sajtóra 1869 februárius 13-án tette Bismarck az urak házában. Híres szálló igéje, a C a n o s s á b a n em m e g y ü n k

(nach Canossa gehen wir nicht.)

1872 május 13-án a német birodalmi gyűlésben mondott beszédéből való. Arra vonatkozik, hogy IV. Henrik német császár 1077 januárius 25-től 28-ig Canossa modenai várban vé­ gezte el a VII. Gergely pápától reá mért vezeklést.

I. Vilmos,

I. Vilmos német császár (* 1797., porosz király 1861., német császár 1871., f 1888.) írta feleségének, Augusztának, a sedani győzelem napján (1871 szép-

N É M E T ÉS OSZTRÁK TÖRTÉNET.

177

tember 2.) « W elcH f ein e W e n d u n g d u rch G otfes F ü h ru n g » ; mi magyarok azonban mindig így idézzük ; W e lc h e W e n d u n g

du rch

G o tte s F ü g u n g !

[Mily fordulat, isten rendelkezéséből!]

I g n o r a b im u s . [Soha sem fogjuk tudni.]

Du BoisReymond.

E. Du. Bois-R eymond, a híres német physiologus (» 1818., I 1896.) a Természet megismerésének határai­ ról című, 1872-ben, Lipcsében tartott előadásának utolsó szava. Mint tudományos lemondás kifejezése, járja ,ignoramus‘ (nem tudjuk) alakban is. R. WiRCHOW, a híres német anthropologus és poli­ tikus (* 1821.) szálló igéjének tartják a k u lt ú r h a r c

Wirchow.

(Kulturkampf) kifejezést. Először a haladópárt 1873-iki választási programmjában használta és később (1876.) magáénak is vallotta. De L assalle, a német szociáldemokrataság megalapítója (* 1825.,f 1864.) már 1858-ban írta Gottholi Ephraim Lessing című kritikai értekezésének végén. (V. ö. B üchmann, 581. 1.) A lle s is t g e r e t t e t ! (Mindent megmentettek!)

mondta Ferenc József császárnak Landsteiner bécsi rendőrtanácsos i88i december 8-án este, mikor a bécsi körúti szinház leégett és vagy négyszáz ember veszett a tűzbe, de a szerencsétlenség nagyságát a hivatalosok nem is gyanították.

Land­ steiner.

LENGYEL ÉS OROSZ TÖRTÉNET.

178

LENGYELEK

R endesen nek (*

ÉS

OROSZOK.

fr a n c iá ú l id é z z ü k

és

Adolphe T hiers-

1 7 9 7 ., t 1 8 7 7 .) t u l a jd o n ít ju k e z t a k ö z jo g i ig a z ­

ságot :

Zamoiski,

Le roi régne et ne gouverne pás. [A király uralkodik, de nem kormányoz.]

B üchmann Geflügelte Worte\di szerint (20-ik ki­ adás, 493. 1.) azonban Jan Zamoiski (f 1605.) mondta . először a lengyel országgyűlésen, deákul : «Rex regnál séd non gubernaL» T hiers valóban sokszor írta franciául a harmincas években, a N ational című francia lapban. Wegier Polaki) dwa bratanki Tak do szabii, tak do szklanki. SzÁDECZKY Lajos szíves közlése szerint, a régi magyar-lengyel barátságnak népies eredetű históriás éneke ez a nálunk is gyakran idézett két sor. Mikor 1880 október 17-én Marosvásárhelytt leleplezték Bem szobrát, jelen volt a lengyel ifjúság küldöttsége is ; s ez alkalommal sokat énekelték a c\J következő, S zádeczky LAjostól eredő fordítását: Magyar és lengyel jó barát Karddal s pohár közt egyaránt Vitéz, bátor mind a kettő Áldd meg őket, óh teremtő I A ,Kossuth Lajos azt üzente' nótájára énekelték rögtönözve. Saját meló­ diáját már nem ismerik a lengyelek sem.

*) Csak mi magyarok idézzük így, mert a lengyeleknél Polák Wegier a sorrend, ■ ) Az eredetiben : ,két (azaz magyarosan; egy) testvér*.

L E N G Y E L ÉS OROSZ TÖRTÉNET.

N ie

i;9

Sicinski,

p o z w o la m

(nem egyezem belé)

volt a lengyel országgyűlésnek ,veto'‘ ]2i, melylyel min­ den tagnak jogában állt a határozatot megakadályozni. SzÁDECZKY L ajos Báthory István lengyel királylyá választása című munkájában (Budapest, 1887 ; 15. .)

1

e szálló ige eredetéről a következőket írja: »A hír­ hedtté vált nie pozwolamot (nem egyezem belé) 1652-ben használta először egy htván követ (Sicinski nevű) , a lengyel országgyűlésen és pedig Sándor lengyel király 1505-iki törvényére hivatkozva, melyben minden új törvény hozatala a tanácsurak (főrendek) és az országgyűlési követek közös megegyezésének van fentartva. E szó ( com m unis consensus) hamis értelmezéséből támadt a lengyel történelem lidérce: a liherum vető. -A lengyeleknél a betű megölte a szellemet, a rossz példa ragadt s 1662-től 1762-ig, éppen egy század folyamán, 19 országgyűlést akasztott meg egy-egy ember tiltakozása.» P o te m k in fa lv a i.

A pohtikai szemfényvesztést szokták így nevezni ama koholt anekdota révén, hogy midőn II. Katalin cámő 1787-ben meglátogatta a nem rég meghódított krimi félszigetet, P otemkin herceg (* 1736., j* I 79^*) ^ kietlen sivatagban vászonra és deszkára festett falva­ kat, kastélyokat, tornyokat állított fel, hogy a felséges asszony mindenütt életet és jóllétet lásson. V. ö. M en d e­ mondák könyvemmel. F i n i s P o lo n i a e ! [Vége Lengyelországnak!]

K o s c z iu s K O n a k , a le n g y e l s z a b a d s á g h ő s n e k

t 1817.)

tu la jd o n íto tt m o n d á s.

1794

(* 1746.,

o k tó b e r lo - é n s z ó lt

12*

LENGYEL ÉS OROSZ TÖRTÉNET.

i8o

volna így a maciejowicei ütközet után, mikor megsebe­ sült és orosz fogságba jutott. K oscziusko 1803 októ­ ber 31-én Párisban Louis Philippe Ségur grófhoz írott levelében indulatosan tiltakozik az ellen, hogy ő a c\J-t valaha mondta volna. [«Csak a tudatlanság vagy a rosszakarat foghatta ezt rám» úgymond. És tovább : «... mi a haza hű harcosai halandók vagyunk, de Len­ gyelország halhatatlan. Senkinek sem szabad tehát a gyalázatos Finis Poloniaet emlegetni.» J e s z c z e P o ls k a n ie z g in e la (Nincs még oda Lengyelország

a Dombrowski-induló első sora. Mintegy válasz a ,finis Poloniae'-Tdi, Szerzője ismeretlen. Először az a lengyel légió énekelte, melyet Dombrowski János Henrik tábor­ nok Bonaparte alatt 1796-ban Olaszországban gyűjtött. Radeckij,

A

S ib k a -s z o r o s b a n m in d e n csen d e s.

V aszilij V erescságin (* 1842.) az orosz képíró e címet adta a Sibka-szorosbeli téli harcok (1877— 78) egy epizódját ábrázoló hármas képének. A képeken egy őrtálló orosz katonát látni, amint a hó egyre jobban belepi, s végül már csak a szuronyának a hegye látszik ki a fehér szemfödél alól. E képsorozat Budapesten is látható volt a nyolcvanas évek végén; de a Vasár­ napi Újság már 1879-ben közölte mását s címe azonnal szálló ige lett nálunk. Más nemzet nem emlegeti. Mi többnyire akkor használjuk, mikor valamely mozgal­ mat erőszakkal elfojtottak és a zajra hirtelen némaság következett. Hamiincasévekbeli fordítás. THALY K.AJLMAN fordítása szerint (i86r): •Nincs még veszve Lengyelország.*

LENGYEL

ÉS OROSZ

TÖRTÉNET.

l8 l

V e r e s c s á g in — m in t m a ga írja nekem M o szk vá b an , 1897. m árcius 6-án k e lt levelében — R a d e ck ij orosz tá b o r­ nokra, a sibkaszorosbeli h ad állások kom an d án sára c é lo z o tt e k e g ye tle n g ú n y ú igével. «R adeckij táb o rn o k sz o k ta íg y végezn i a hadsereg fővezéréhez in té z e tt je le n té s e it : «A S ib k a szorosban m inden csen des.>> — A k a to n á k szá zá va l, ezrével fa g y ta k m eg, de a derék táb orn ok, k i külön ben m in dig k á r ty á z o tt, ú g y vé le k e d e tt, h o g y a Sibka-szorosban m inden csendes.» — A szálló ige szerzője te h á t R a d e c k i j táb orn ok .

III. M AG YAR

IR O D A L O M .

Kevés nemzetnek van módjában saját nyelvén írott oly régi szálló igéket emlegetni, mint a magyarnak. ^Legrégibb és legnevezetesebb nyelvemlékünk, a X III. századbeli (1228 előtt írott) H alotti Beszéd és K ön y ör­ gés több töredéke és kifejezése szájrul szájra jár. Igen gyakran emlegetett szálló ige első két mondata : L a tia tu c

fe le y m

z u m tu c h e l es

chom uv

m ic

vogm u c,

y sa

pur

vogm u c.

(S Z IN N Y E I J Ó Z S E F o lv asása s z e r in t: L á tjá to k , feleim , szöm tö k k el, m ik v a g y m o k ! Is á por és h am u v v ag ym o k !)

A ,por és ham u" (Móz. I , 18. 27.)

b ib lia i k ifejezés: ,pulvis

et cin is*

Szálló ige a 7-ik sorban levő h a la ln e c

h a la lá á l

h o lz

( S Z IN N Y E I J Ó Z S E F o lv asása s z e r in t: H á lá ln ék h a lá lá a l holsz.)

B ib lia i k ife je zé s: /morte m orieris/

(Móz.

i,

2, 17.}

és a 27-ik sorból a halotti könyörgés kezdete : S c e r e lm e s

b r a tjy m

(S Z IN N Y E I J Ó Z S E F o lv asása s z e r in t: Szerelm es b rá tim .)

Mindez idézeteket soha sem öltöztetjük át a mai nyelvre, sőt ügyekszünk mentői jobban ragaszkodni a

MAGYAR IRODALOM.

183

kézirat betűjéhez, mert az ódonságban bizonyos húmoros zamatot keresünk. (V. ö. ,fnagnum aldumas*.) Nem törődünk azzal sem, mikor mulató cimborákat ,szerel­ mes brdtim"-nak szólítunk, hogy a szláv ,bratym" értelme itt még nem ,amiéig hanem Jratres^: ,testvéreim, atyám­ fia, feleim.* Csáti Demeter,

E m lé k e z z ü n k r é g ie k r ő l.

Legrégibb históriás verseink egyikének, az Ének Pannónia megvételéről néven ismert nyelvemléknek első sora. Ezt már nem idézzük betű szerint: E m iék ezzen h rég iekrel. A o o az 1867 május 15-én ala­ kult Magyar Történelmi Társulat jelmondata. Az Ének Pannónia megvételéről nyilván a X V I. szá­ zad első felében készült, s ha csakugyan hozzá tartozik egy külön felmaradt verstöredék, akkor C sáti D emeter volt a szerzője, ki a Szilágyságban írta, «mikor nagy bú vala Magyarországban.» (Talán a mohácsi vész után.) CsÁTiról tudjuk, hogy 1502/3-ban a krakói egyetem hallgatója volt. A versnek némely részleteit (alliterációs sorok : Kelem föl­ dén a Dunán elkelének, Az Csekén ők csekének. A z Tetem­ ben el-feltétetének. Érden ők sokat értének) A r a n y János szerint (A magyar nemzeti versidomról) régibb szöveg marad­ ványai. Eredeti kézirata lappang. A múlt század vége felé másolta le Subich Ítélőtáblái bíró s e másolatból ismerte meg a verset P r a y G y ö r g y , ki 1774-ben említi először. R évai M iklós tette közzé az Elegyes Versek mellé adott Régiségek között 1787-ben. K á lv in is ta R óm a. D eb recen n ek e nem rég m ég g ú n yo s, m a m á r pro­ te s tá n s ré szrő l is k o m o ly a n h a s z n á lt e ln e v e z é s é t K ardos

A lb ert ö s s z e fü g g ő n e k v é l i M eH us (H o r h i J u h á s z ) P é t e r r e fo r m á to r ( *

1 5 1 5 .,

t I5 7 2 -)

c s ú fn e v é v e l,

m e ly m a is él m i n t

k á lv in is ta p áp a.

Dávid Ferenc ?

i 84

MAGYAR

«K étségtelen,» írja

IRODALOTM.

nekem

E Ia r e k d s

A lb er t,

«hogy a

.Péter pápa' g ú n y o s elnevezés a z u n itáriu so k tó l ered, talán m a gá tó l D á v id F eren ctől, ak i a n n y i h a rc o t á llo tt M elius Péterrel. A Disputatio Debrecinensis. comoedia válaszutina illustrata, ez a drám ai form áb a fo g la lt v it a v a g y g ú n yira t, m e ly e t J a k a b E le k t e t t k özzé e g y X V I I I . század b eli k é z ­ iratb ól a P e tő fi-T á rsa sá g Aos-^orújának 1879. é vfo lya m á b a n , fo ly to n Péter pápának em líti M eliust, ső t a k ö rü lö tte levő k á lv in ista p a p o k a t is r. k a th . e g y h á z i cím ek kel csúfolja, n e ve zvé n az e g y ik e t Cardinal G y ö rg y n e k , a m á sik a t Vicarius P á ln a k , s ő t m ég sz o lg á já t is a k a th o lik u s diaconus\>6\ k é szü lt Dékány n éven szerepelteti. — A z u n itáriu so k n ak általán leg h aszn á ltab b fe g y v e rü k v o lt a k ö z p o n to síto tta b b e gyh ázszervezetb en élő e v. reform átu sok ellen az, h o g y p á p istá k n a k tü n te tté k fel ők et. í g y szin tén p á p á n a k tü n ­ te tté k fel a X V I . század v é g e felé a d u n á n tú li terje szk ed é ­ sükn ek ellentálló W e re sm arth y Illy é s szup erintend en st, ak i u ra lo m vá gyra és szervezötehetségre n é zve c sa k u g y a n h ason­ líto tt is M elius P éterh ez. A kálvinista Róma szoros k a p cso ­ la tb a n nincs a Péter pápáwoX. m ert a v á la sz ú ti k o m éd ia a X V I . század b an k e le tk e z h e te tt u gya n , de rejtő kb en m a ra d t és az erdélyi u n itáriu so k körén tú l a lig v o lt ism eretes. — M indenesetre figy e le m b e veen d ő a d rá m á n ak a k ö v e tk e z ő h elye : «Én k i v a g y o k P é te r p áp a, az róm ai D a m á su s p a p ­ n a k fő p ap ja, a z S zen th áro m ságn ak a lá z a to s szo lgá ja . F e l­ földi és A lfö ld i p a p o k n a k k egyelm es ura és P ü sp ö k je , i t t D eb retzen b en a római széknek H e ly ta rtó j a .» A n n y i b iz o ­ nyos, h o g y a kálvinista Rómát k e zd e tb e n g ú n y b ó l k a p tá k fel és h o g y nem k á lv in is tá k k ö zzü l in d u lt v ilá g g á . Géresi K á lm á n szerint m é g az ő gy erm ek k o ráb an is gú n yo s m ellék ­ íze v o lt a k ifejezésn ek ; a z öreg L u g o ssy Jó zsef soha sem h a llh a tta b osszú ság nélkül. Géresi K á lm á n a k orra n ézve a z t v é li és e vé lem én yéb en o szto zik B a lo g h F eren c th eo lo giai tanár, a k o llé g yio m tö rtén etíró ja is, h o g y m inden v a ló szín ű ­ ség szerint a m ú lt század b an k e le tk e z h e te tt a CXJ, m ikor D ebrecen ig a zá n m in den v o l t a m a g y a r p ro testan tizm u sn a k , m ikor a váro s a híres D om on ko s főbírósága a la t t egyszerre k ü z d ö tt a n a g y v á r a d i püspökség, a h e ly ta rtó ta n á c s, a R a tio E d u c a tio n is stb. ellen, h o g y k o llé g y io m á t sértetlen a u to n ó m iájá b an m egta rth a ssa . T ö b b értekezésem ben én k ap cso lta m össze a P é ter p áp a, ille tv e M elius P é te r n e v é t a C \ J - v a l ; s m eggyő ződ ésem m o st is az, h o g y h a a CXJ talán k é tsz á z é v v e l k éső b b is k e rü lt forgalom ba, m égis

MAGYAR IRODALOM.

185

neki tulajdonítható, hogy ez a szálló ige támadhatott Debrecenről.»

I losvai Selymes Péter 1574-ben megjelent Az hÍYCs neves Tholdi Miklósnak jeles tselekedeteiröl és baj­ nokságáról való histÓYÍá]khó\ idézzük néha. Arany JÁNOS kölcsönzése révén (Toldi estéje), a fenyegetést, melyet az öreg Toldi Nagy Lajoshoz intézett, minekutánna az apródok megcsúfolták : Ilosvai.

( K ir á ly !) h a nem nézném v ité z i v o lto m a t, M ajd fejed h ez v e rn é m h é tto lú b o to m a t: Máskor megfeddenéd apró kölkeidet, Meg ne csúfolnájak vitéz vén fejemet.

Rendszerint tréfás fenyegetés gyanánt emlegetjük. A ,héttollú bot* mint azt Ponori T hewrewk E mil az Irodalomtörténeti Közleményekhoxí (I. k. 41. 1.) kétségtele­ nül bebizonyította, hétfokú, hétgerezdű buzogány; vag)ds itt a ,toll‘ az olasz penna mesterszó egyszerű fordítása. T s a k nem m e ’n y i M a g y a r v a g y o n , m eg a ’n y i

Katona.

m ó d o n ír.

Geleji Katona István (* 1589., f 1649.) mondja ezt a Gyulafehérvárit 1645-ben nyomtatott Titkok Titka után függesztett Magyar Gr^ammatikácska elöljáró beszé­ dében «a kegyes olvasóhoz». Gyöngyösi I stván (* 1620. f 1704.) egykor oly kedvelt verseiből nem maradt meg szálló ige gyanánt egyéb az először 1664-ben Kassán megjelent Marsai társalkodó Murányi Venus csonka m u rán yi V é n u s

címénél; rajta Széchy Máriát (* 1611 körül, f 1679.) értjük.

Gyöngyösi István.

i86

MAGYAR IRODALOM.

Ismerertes a régi anekdota, mely szerint Széchy Mária egyszer így szólította meg az öregedő G yöngyösit: «Kend már nem Gyöngyösi, hanem Göröngyös!.» — «Nagyságod sem ám a murányi Vénus már, hanem a murányi vén hús.» Hol van ennek régi nyoma ?

Czeglédi István.

F ű z f a p o é ta .

Ezt akifejezéstCzeglédi I stván prédikátor (* 1620., t 1671.) Redivivus Japhetke című, Kassán, 1669jDen megjelent vitatkozó iratában (13. 1.) találjuk elsőben : «A jesuitáknac proprium-joc efféle embertelenkedés, hogy tüloc fuz-fa poéta modgyára ki-gondolt versek bizonyságok.» — De nem bizonyos : C zeglédi házasította-é össze elsőben a fűzfát meg a poétát. A fűzfának nyelvünkben mindig megvolt, haszontalan, hitvány, alávaló, erőtlen, lágy mellékjelentése. Van fűzfa katona, fűzfa diák, fűzfa alma (silány fajtájú, ízetlen alma) és már D ecsi is említ adagiumaiban (1598) «fűzfából faragott verset.» Ugyancsak régi közmondás : ,Fűzfa hegedűhöz nád vonó illendö^ A X V II. század vitázó irataiban gyakori kifejezés a ,fűzfa logikus, fűzfa distinctio* stb. E kicsinylő jelző eredetét nem tudjuk ; csak találgatás, hogy a fűzfának kevéshasznú fája adta ezt a mellékértelmet.

Karancsi György,

K a r a n c s i b e tű k .

A könyvnyomtató műhelyekben nevezik így az igen kopott betűket. De nem azért, mert volna valami «karancs (kar-am-cs) elavult szó, egy a karamzsál, karamzsol szók karamzs törzsökével, s jelent dörzsölés, körmölés által meg­ kopott testet», mint C zuczor-F ogarasi akadémiai szótára állítja. Olyan magyar szó nincs. De volt Debrecen városának 1662-től 1675-ig egy K arancsi G yörgy nevű könyvnyom­ tatója, kiről B őd P éter az Erdélyi FéniksbQn azt írja : «Ennek nyomtatása elsőben igen szép vo lt; de a' Betűk el-kopván 's meg nem ujjíttatván, azután igen dísztelen lett. Melyre nézve közbeszéddé v á l t : K arantsi B e t ű , azaz kopott, rút.»

MAGYAR

IRODALOM.

187

Nyilván X V II. századbeli a következő bőrének, melynek egyes sorai ma is közkeletű szálló igék : K . . . az an n y a rossz em bern ek. E g y szó úgy m in t száz ! A k i m in k e t h á tu n k m eg ett. N em szem ben gyaláz ! O ly b á ta rto m rósz em bernek R e á m szóllását. M in t szem eten gubás ebnek A z u g a tá sá t. H á t k o p tassák a n y elv ek et H aszon talan ú l, E n g em sem h ág y én Isten em G yám o lta lan ú l l ö k ö r iszik k elv e, em ber b a rá tsá g é rt. J ó bo r e ' gazda, jó szóló h o zta. A z Ú r Is te n áld g y a m eg, A ’ k i ezt k a p á lta , A ' k i e z t h o z a tta , A , k i e z t m egissza ! Is z s z a m á r ! Is z s z a m á r ! K e n d is z s z a m á r ! 0 E z a * p o h á r b u jd o s i k , H ly e n a b a r á t s á g ! K é z rü l k é z re a d a tik , H ly e n a ’ b a r á t s á g ! N osza p a jt á s ! tö lts innom . H lyen a b a rá tsá g ! F e lly e b b tö ltsed poharam , Hlyen a b ará tsá g ! H lyen, illy en , illyen az. H lyen .a* b a rá tsá g ! *) E d g y e t to jik a* F ü rje ts k e , R íro m , rárom , rárom ! R e tty e , ru tty a , szénám ren d em . R en d em , ren dem , rárom ! S á rg a rigó, ta r k a tú ró R e z es k a la p á tso t, B ü k ía n ad rág, tü dős k orka, M ám oros k o v átso t. K o m ám asszony férc tsa p ta P aszam án to s k o n ty á t, ö lb e h orgya C zigány aszszony S ik é ttó p o ro n ty át. F ü röd g y ü n k m eg . K o m ám asszony I E lé g n ag y a ' k á d ja ! H ag y m a, rap é, répa, re te k L eg yen k a m a rá b a . J a j ! b e bolond én ek . P a jtá s ! S e füle se fa rk a .

régi

1 ) S z ó já t é k : ,k en d is szam ár.* *) M a, rosszul é rtv e és m eg v á lto z ta tv a a b e tű t, tö bbn y ire ,éljen *-n ek m o n d já k , énekük az ,illy en t*-t.

i8 8

MAGYAR

IRODALOM^

K i n e k k in e k t e le lé g y e n Jó b o rra l a m a rk a . S záz esztendős k an V erébn ek, Száz esztendős kan Verébnek,

H á tú i v an a * fark a. H á tu l v an a* fa rk a ! V eszszen el a ' v ilág, M aradgyon a* szöllö, M elly k ap álás nélkül L ég y en m indég te r m ő ! T o rk a in k a t ned vesí tse. A z elm én k et élesí tse ! H a jt s ! h a jt s ! h a jt s ! E g y i t a l l a l f e l- is h a jt s ! N oszsza p a jtá s ! T e -is h a jts ! V a g y o n eg y fő v á ro s , M e lly n e k n e v e B u d a , B u d a m e l l e t t e g y v íz , M e lly n e k n e v e D u n a , A* D u n á b a n e g y h a l, M e lly n e k n e v e H a r t s a ! E g y m á s s z e r e t ő k e t •) Az Ú r Is te n ta r ts a I É lly e n e k azok, a* k ik igazok, A ' k ik n em azok, legyenek g azok ! A d g y o n Is te n m in d e n jó t . T e l e lé g y e n m in t a ’ p in t z e , m in t* a b ó t . N e légyen a* ru h án k o n senuni n ém ü fő it, S z o lg á lly o n a M a g y a rn a k O lá h é s a ’ T ó t ! A d jo n Is te n m inden jó t . B o r t , p e tsen y ét, ó tső sót, A ' L en gy eln ek sok bo rsó t. E llen ség n ek k o p o rs ó t! A d jo n I s t e n e g é s s é g e t . M a g y a ro k k ö z tt e g y g y e s s é g e t. B o r t , p e t s e n y é t , •) b é k e s s é g e t . S z é p , é s jó fe le s é g e t.

E régi b orén ek et S z i r m a i A n t a l H ungária in Parabolisáhól ad om b e tű szerint. Szórni szóra íg y v a n m eg T h a l y K á l m á n Vitézi énekek g y ű jte m é n y é b e n (II. k . 125. 1.) és új helyesírással va ló átírás e g y , a N e m z e ti M ú zeu m b an ő rzö tt k ézira th o z (oct. 74. L X I I .) k ö t ö t t p o n y v a n y o m ta t­ v á n y b ó l. T h a l y közlése íg y k ezd őd ik : ,A régi m a g y a ro k n a k b ortk öszön tő szólások ily sz a v a k k a l végző d ö tt* : a zu tá n m o tto g y a n á n t. ,Vivat sincera sincerorum sinceritas/ S z i r ­ m a Ynál : « . . . propinandi formuláé . . . pro varietate tem-

porum erant diversae : Vivant H u n n i cum Croatis, arma Suae Majestatis, Vivat sincera sincerorum sinceritas /» E rre aztá n k ö v e tk e z ik , fo lyó sorokba írva, a vers. A z t hiszem . 1 ) E h e ly e tt a n n a k a n e v é t is sz o k tá k m on d ani, ak in ek az egészségére iszn ak. •) M a tö b b n y ir e ; ,b ú z á t*.

MAGYAR

IR O D A L O M .

189

ez a k é t d eák áld o m ástöred ék nem ta rto z ik együvé. Szer­ zőikről fog alm u nk sincs. S zilád y Á ron fig y e lm e z te te tt en gem et, hogy a ,V ivan t H u n n i cum Croatis, s tb . verses köszön tőhöz haso n ló a Rhythmus die divi M a rtin i pronuntiatus cím ű k özép k ori b o rd al k öv etk ező (i6 -ik ) sz a k a : lo lo Vos Germánt, vos Hispani, Vos Insubres, vos Britanni, Bibite pro viribus

m eg az ily k ezd etű dal : A , a, a, vivőt Saxonia ! Vivőt et Augustus, Semper serenissimus, A , a, a, vivőt Soxonia /

H o g y a m a g y a r bo rd al, m in t n ek em S z il á d y Á ron ír ja , «habarék és épen úgy v a n sok m ind enféléből ö sszetim p orálv a , m in t a g y erm ek ek verses m ond ókái és d a la i» az k é t­ ségtelen ; b iz o n y ítja az is, hogy szám os tö red ék e b en n e v an a SzERENcsEY G y ö r g y 1704-ig te rje d ő dalos k ö n y v éb en levő b o rén ek ek b en . (K ö z li T h a l y az id. m ű 130— 136. 1.) E z a b o rd a l m ég az ú ja b b id őben is b ő v ü lt to ld a lé k k a l ; a ,Tele légyen m ind a pince, m ind a holt, sor u tá n b e sz o k tá k to ld an i a ,Legyen úgy, m int régen volV k ezd etű d alt, m ely a T e r h e s SÁMUEL rim aszo m b ati refo rm átu s le lk ip ászto rn ak tu la jd o ­ n íto tt, e század elejé rő l v aló ,N em úgy van most, m int volt régen, ism eretes v ersn ek to ld alék a. M a ró th i

s z e r in t.

Mikor a magyar ember valamely kétségtelen mathematekai igazságot akar bizonyítani, MARÓTHira hivat­ kozik, ilyenformán beszélvén ; ,Harminc meg tíz, Maróthi szerint, negyven.' E z a sokszor emlegetett tekintély Maróthi G yö r g y (* 1714., f ^745 ) debreceni profeszszor, kinek A rithm etica vagy számvetésnek mestersége című munkája valamikor nagyon elterjedt volt a pro­ testáns iskolákban. Először Debrecenben, 1743-ban jelent meg és számos kiadást ért.

190

MAGYAR IRODALOM.

,Maróthi"-ja a németeknek is van : Adam Ryse annabergi bánya-tisztviseló (f i559-)» kinek arithmetikája 1523-ban, Erfurtban jelent meg. (Büchmann .) A németek is épp úgy hivatkoznak reá, mint mi Maróthira : ,nach Adam Ryse/ Gondoskodásunk, nyelvünk elnémetesedésének szomorú jele, hogy a derék magyar Maróthi helyett íróink olykor már Adam Ryset is emlegetik. (Lásd az Or­ szág-Világ 1892 februárius 6-iki számában ; szerencse, hogy az illető ma^ar-német még Ryse nevét sem tud ta; így írja : «Ries Adám.»)

Nyilván a XVIII. század első feléből való az a felemás magyar és deák, melyet anthologiákból, de főkép S z i g l i g e t i e d é Liliomfi]éh6\ (I. felv.) mindnyájan ismerünk és olykor idézünk is : M e g h a lt fe le s é g e m , S a t is ta r d e q u id em , [bizony elég későn]

O da rem én y ség em D e b u is s e t p rid e m [előbb kellett volna neki.]

SziRMAY A ntal

(Hungária in Paraholis) szintén közöl

belőle egynéhány strófát: Az 6 szép szemei, Velüti bubonis.

Jó gazdasszony vala,

MuUa dissipavU. Be kár, hogy meghala I

Kegyes teikintéssi,

Plura perpotavit.'

Sicut Pharaonis. Szomszédim sírjatok,

Omnes coUaetentur, Velem zokogjatok,

Miki gratulentur.

Mikes ZÁGONi Mikes K elemen (* 1690., f 1762.) TörökKelemen. országi Leveleinek. LX-ikában van a gyakorta emlegetett én v a g y o k , a k i v o l t a m , é s l e s z e k , a k i v a g y o k .

Faludi Ferenc.

F o rtu n a sz e k e r é n

o k o s a n ü lj.

F aludi F erenc (* 1704., f i779-) A forgandó sze­ rencse című verse első szakának első sora és refrainje.

MAGYAR

I RODALOM.

I9I

V alószín ű, h o g y 1750 elöttről való, m ert W agner F e r e n c Phraseologiá]áxíSi^ 1750 -iki, n a gy szo m b a ti k iad ásá­ b an a ,Fortunae ne nim ium * /íí?as'-nak k ö v e tk e z ő egyérté k ű jé t ta lá lju k : ,A* szerentse kerekén okossan ű lly .‘ E z a O O -b ő l eredőnek látszik . F altjd i Költeményes M arad­ ványai csak h alála u tán , 178 6-b an je le n te k m eg ; a verset a k ö ltő je zsu ita rendtársai k é ziratb an ism erhették. N y e lv é b e n

él

a

n e m ze t.

Kétségtelen, hogy e gondolatot az a hatalmas visszahatás keltette a magyarságban, mely II. J ó z s e f császárnak 1784-iki, a német nyelvet hivatalossá tevő ren­ deletére támadt. E gondolat azonnal és erősen fejező­ dött ki a vármegyék tiltakozó felirataiban, különösen a trencséniben, mely azt hangoztatta, hogy «a magyar nyelv eltörlésével a nemzetnek is el fog veszni emléke ; megszűnik külön nemzet lenni.» (Lásd M a r c z a l i H e n r i k : Magyarország története I I . József korában; Budapest, 1885 ; II. k. 393. 1.) Hogy azonban ki adta először a, gondolatnak ezt a tökéletes alakot : eddig nem sikerült kiderítenem. L egk ö zeleb b v a n a CNJ-hez a francia L a langue, c*est la nation, m ely so k a k szerin t MoNXESQUiEutöl (♦ 1689., t 1755-) ered. Ö sszefü ggést azonban alig v a n jo g u n k keresni a k é t m ondás k ö z ö tt. A k ö zve tle n forrását tö b b n yire B e s s e n y e i G y ö r g y és K ö l c s e y F e r e n c m ü veib en szo k tá k keresni. V a ló b an m in d a k e tte n nem egyszer fe je z té k k i a go n d olatot, de csak a gond olatot. P é ld áu l B e s s e n y e i a Magyarság fü zetkéb en (név és h e ly nélkül, 1778 ; 7. 1.) «Minden n em zet a m a ga n ye lvé rü l ism e rtetik m eg legin ­ k á b b ; — h o g y n evezn ék az o llyan N e m ze te t, m elyn ek a n y a n y e lv e nem v ó ln a ? Se h o g y , m itsod a szom orú el v e t ­ te te tt és g y a lá z a to s sorsa lenne az egész N e m ze tn ek a n y a n y e lv nélkül» stb. K ö l c s e y F e r e n c a M agyar Játékszínben (1827.) : «N em zeti é le te t nem zeti n y e lv n élkül gondolni nem le h e t.» K is f a l u d y S ándor a H im fy szerelmei elősza­ v á b a n (4. kiad ., I. k. 9. 1.) e z t írta : «A n y e lv lelke a nem ­ zetn ek. >> K is f a l u d y K á r o l y A kérők v íg já té k á b a n (I. felv.

192

M A G Y A R IRODALOM.

8. szín) : «Nyelv teszi a nemzetet.» Gróf S zéchenyi I stván a Hitel (1830.) Bevezetésében ezt ír t a : «Az egészséges nemzetiségnek pedig egy főkísérője a nemzeti nyelv, mert míg ez fenmarad, a nemzet is él.» Arany J ános Egressy Gábornak című költeményében (1850.) így énekel: Félre, kis hitűek, félre! nem veszett el — Élni fog nyelvében, élni művészettel Még soká e nemzet* 1

Kocsi

A k i nem

tu d

a r a b u s u l, n e b e s z é lje n a r a b u s u l.

sokat emlegetett szálló igénket, melyet s v a n . ^ külföld is kölcsön vett tőlünk, olykor Mik es K elemen nek, sőt néha még B rassai SÁMUELnek is tulajdonítják, persze alaptalanéi. S zilády Áron, magánközlése szerint, egy régi debreceni professzor mondásának hallotta ezt a népszerű igét, mielőtt B rassai használta volna. K ardos Albert szintén azt hiszi, hogy ez a szálló ige a debreceni kollégyiomból kelhetett szárnyra. B alogh ferenc theológiai professzor, a kollégyiom történetírója, a következő való­ színű magyarázatot adta róla KARDOsnak : «Az arab nyelv 1792— 1803 között fordul elő először a tárgyak k ö z ö tt; tanította Kocsi S ebestyén I stván (* 1761., J 1841.) pro­ fesszor. A vizsgálatokra abban az időben a városi tanács el szokott küldeni két-két megbízottját, akik mintegy ellen­ őrzést gyakoroltak és tapasztalataikkal aztán be is számol­ tak a városi tanácsnak, a kollégyiom legfőbb patronusának. Ilyen alkalommal szólhatott bele valamelyik tanácsbeli az arab nyelvbe és erre tehette aztán a professzor azt a meg­ jegyzést : CV). (K ardos A lbert közlése.)

S e h e s p fé n

Révai Miklós.

N a g y s á g o s e lm e .

Gúnyos értelemben alkalmazzuk dilettánskodó nagy­ urakra ezt a kifejezést, mely R é v a i M ik l ó s t ó l (* 1750., f 1807.) ^red. Költeményes holmi egy nagyságos elmetöl cím alatt adta ki ugyanis R é v a y 1787-ben B áró O r c zy L örincz (* 1718., f 1789.) verseit és Két nagy1) JANCSÓ B E N E D E K töl tudom, hogy bukaresti oláh írók használják, de az ,arabus* h ely ett,törököt* említenek. Ez az adat szeget üt a fejembe. Hátha nem is tólünk vették, hanem a hódoltság idejéből való török eredetű dolog ez ?

MAGVAfe ÍRÖDALOM.

Í9^

scígos elmének költeményes szüleményei cím alatt 1789-ben (* 1742., t 1806.) és báró O r czy L őrinc verseit. B arccsay A brahám

A CV) azért tűnik föl furcsának, mert immár feledtük a nagyságos régi ,gloriosus excellens* értelmét s csak a ma már fűnek-fának adott ,nagyságos* címre gondolunk. Győngyössi János.

A z u n s z o ló jó b a r á t o k ,

akik annyi rossz verseskönyv előszavában szolgálnak a szerző mentségéül, hogy a poémáit közre bocsátotta, minálunk először alkalmasint G y ö g y ö ssi JÁNOSt, a múlt

(* 1741., t 1818.) indították Magyar verseinek, kiadására. (1790.) Az elöljáró beszédben említi G y ö n g y ö ssi , hogy a versek kinyomtatására jóakarói, barátai őt «hol írással, hol szájjal régtőlfogva unszolni» meg nem szűntek. Ez csakugyan igaz; nyoma van az 1781-iki Po­ zsonyi Magyar HirmondóhQ.n. Ma azonban c\J több­ nyire képzelt alakok, akiket a rossz poéták rossz lelki­ ismerete alkot meg és ízléstelensége emleget. század végén oly népszerű leoninus-gyártót

S ziR M A Y A n ta l szerint (Hungária in Parabolis, 20. 1.) E r dödy L ajos Szabolcs vármegye verselgető fő­ bírája szerzője a híres T^Z^^t-szójátékos versnek, mely arra vonatkozik, hogy gróf Teleki Sámuel főispánt 1790-ben, II. József halála után a bihariak rejiciálták, II. Lipót uralkodása alatt azonban közörvendezéssel fogadták :

Erdödy Lajos.

T a v a ly a z t k i á l t á k : S á m u e l 1 Te ! L e ! K i ! N em le h e t F ő Is p á n y , H in tsen ek telekiI M ár m o st e d o lo g b ó l, n ézd e l, m i tele-ki ! Tele ki d e rü lv é n , F ő Is p á n y *) Teleky, J Ó K A I Mór Teleki Lászlóra alkalmazta ezt a szójátékot. (Forradalom alatt irt müvei» 193. 1.) Hiba vicispány helyett, mert a főispánt nem választják. Tóth Béla: Sxájrul szájra.

IJ

M A G Y A R IRODALOM.

19 4

U rak

Édes Gergely.

a papok.

E z a mondás a béka brekegését másoló tréfás hang­

Hungária in Parabolis első kiadásának kéziratában (N. Múzeum) idézi

utánzások közűi való. SziRMAY A n t a l a

a [mocsarakban m agyarul kuru ttyoló b ékákat ékesen im itáló hazai költőt] É d e s GERGELYt ( * 1763-> t ^^4 7 *) • «Tölletek én tartok, — de ti tóba lakók mit akartok S mért rekeg a' vizeken népetek ollyan igen ? Erre a' nagy gondom, szavokat magyarázva kimondom ; Mégyek azért közelébb rusnya tavokhoz elébb. Halgatom én őket, külön is lesem a' rekegöket S a' mikor így fülelék, egy nagy öregre leiék. Ez, ki közel maga vólt. Urak a* Papok, a* Papok ! úgy szólt Más felel : Oh rak rak ! rakd ki, Papok az Urak h A cenzca: e leoninusok kinyomatását nem engedte meg. A töredékes idézet ÉD E S G E R G E L Y 1793-ban megjelent Enyelgések avagy időt töUő Tréfás Versek könyvéből való. A vers cím e: A‘ rekegő békákhoz: ntidánn Martonosonn laklomhan

magános kertembe miat ok nem alhattam-vólna. jy 88 . Szűz Hav. a’ tó mellett. SZIRM AY megmásította az utolsó sort, mely így szól: «Más felel: Oh rak ! rak ! rakd-ki; beh korhely U rak !» É D E S G E R G E L Y könyve második (1803-iki) kiadásában maga is akként változtatta m e g: «Oh rak I r a k ! rakd ki, derék Papp U ra k !»

Kónyi János.

Aszalay János.

E lm e fu tta tá s .

K ó n y i J án os strázsamester, «a nemes magyar ha­ zának együgyű hadi szolgája», a Demokritus szerzője, 1792-ben Budán Elmefuttatások címmel két tündér­ mesét adott ki. Innen az cvJ kifejezés, melyet húmoros elmélkedések, tréfás fejtegetések megjelölésére haszná­ lunk. (V. ö. B e ö t h y z s o lt : A szépprózai elbeszélés története, Budapest, 1887 ; II. k. 118. 1.) M in d e n

lé p é s

egy

b o t lá s .

E címen fordította le A s z a l a y J án os F r . L. S ch r ö Irrthum auf allén Ecken G o l d sm ith angol erede­ tije után átdolgozott vígjátékát, mely 1795-ben került először színre Budán, s még azután is kedvelt darab volt Bohó M isi de Hájas cím alatt.

DER

M A G Y A R IRODALOM.

19 5

,Bohó Misi* aztán a ponyvairodalomban a német Till Eulenspiegelnek megfelelő alakká vált. ( K ó n y i J á n o s Demokrituskhdin [1785— 86.] ,Tillinkó* néven szerepelteti Till Eulerispiegelt.) A ,Misi* a ,deutscher MicheV mása. Magyar Miska is. A magyar néphúmor alakjai közűi, tud­ tommal, egy sem visel ,Mihály‘-ból eredt nevet. Alkalmasint a ,Bolond Istók' és a ,Magyar Miska' szándékos vagy aka­ ratlan összeelegyítéséböl alkotta meg F r a n k e n b u r g A d o l f (* 1811., 1 1884.) a Bolond Miskát, melyet először 1858-ban használt a Bolond Miska Naptáráb^xí. Az igen népszerűvé vált ,Bolond Miska' nevet T ó t h K á l m á n 1860 junius 4-én megindított humorisztikus hetilapjának címéül választotta.

Uraim, nem tudunk magyarul! Állítólag ezt mondotta R évai

M ik ló s

Révai Miklós, 1802-ben,

mikor elfoglalta a m agyar nyelv tanítószékét a pesti egyetem en ;

és

pedig

deákul

m o n d o tta :

és Carm. 3, 2, 21 : >K ossu th felvilágosította öt, hogy ez a mondat Berzsenyiből való idézet. Ekkor Havas ráírta a cenzurális ívre : «Mivel Ber­ zsenyi mondta, megmaradhat az isten.> >(Szellemesség kincs­ tára, összeállították többen, Budapest, 1893 ; 139. 1.) C s o k o n a i V i t é z M i h á l y (* 1773., f ^^05.) szálló igéi: A reményhez (Lilla, III., 48.) vers első szakának két első sora :

Csokonai Vitéz Mihály,

F ö ld ie k k e l já ts z ó É g i tü n em é n y.

Épp ily népszerű a Szerelemdal a csikóbőrös kulacs­ hoz (ódák, L, 16.) D r á g a k in c s e m C s ik ó b ő r ö s

g a la m b o c s k á m ,

k u la c s o c s k á m .

És a nép ajkán is örökké él a Szegény Zsuzsi a tábo­ rozáskor (II., 18.) : E s t v e j ö t t a p a r a n c s o la t V io la s z ín

p e c s é t a la t t .

A Dorottya I. könyvének. (A hamut mawwnak, a szöszt pösznék ejti)

sorából eredt az immár közmondásnak vélt szólás : O ly

vén,

hogy

a h a m u t is m a m u n a k

m o n d ja .

198 Pálóczi

M A G Y A R IRODALOM.

M á r s ie s s h a z á d b a v i s s z a , v e r t s e r e g e m !

Horváth Ádám,

N ekem

ez a m u s z k a k lím a n e m , n e m

egem .

így, meghamisítva, szoktuk idézni az I. Napoléon korabeli ismeretes magyar induló kezdetét. A második sor arra vall, hogy ez a csúfolódó vers Napoléon oroszországi szerencsétlen hadjáratára (1812.) vonatkozik; holott ezt a gúnyos éneket (nótájával együtt) a bécsi békekötés után (1809 október 14.) írta P á l ó c z i H o r v á t h Á d á m (* 1760., f 1819.) és az insurrectio dolgaira meg a manifestumra célozgat benne. A vers első szaka így szól: M a rs! siess hazádba vissza, kis seregem ! E z a magyar kiima nekem nem, nem egem ! Ritka volt talán keményebb fergetegem, Nincsen annyi fegyveresem, mint betegem. Java, java táborom elvesztegetém. Egynéhány jó vezéremet eltemetém. Ha vém egy-két nyert, de véres ütközetem. Mi nyereség, drága vérem ? nem szeretem.

Lásd P. H o r v á t h Á d á m Ó és új mintegy ötödfélszáz énekek gyűjteményében, melyet a Mag^’^ar Tudományos Akadémia könyvtárában őriznek. (M. írod. 46. sz.)

Ugyané gyűjteményben van P á l ó c z i H o r v á t h egykor igen kedvelt De mit töröm fejemet ? kez­ detű nótája, melynek címe és refrainje a szótáraink­ ban helytelenül közmondás gyanánt emlegetett

Á

dám

B ú s u ljo n

a ló , e lé g n a g y a fe je .

Kisfaludy

K IS F A L U D Y

Sándor,

sének két első sora :

SÁN D O R

Ü lj m e llé m F el va n

{* 1772.,

f

1844.) Csobánc ver-

a k a n d a lló h o z !

s z í t v a m e le g e .

A Tátika (I., 28) töredéke: A d j a I s te n , h o g y a m a g y a r t A

fé l v i l á g u r a lja .

M A G Y A R IRODALOM.

19 9

A Dobozi Mihály és hilvese kezdő s o r a i: G y e r m e k -k ir á ly t s K i e r e jé n Ád A

o ly h a d v e zé r t.

f e lü l m e r ,

a z Is te n

h a r a g já b a n

n e m ze tn e k , k it m e g v e r .

V. ö. Salamon préd., 10, 13 ; «Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermek.» H a z a fis á g a n e m z e tis é g n e k .

A balatonfüredi régi, 1831 julius 3-án m egn yílt színház K i s f a l u d y SÁNDORtól eredő fölirata. Ez volt olvasható Molnár György budai, 1861 szep­ tember 14-én megnyílt népszínházának homlokán is. R ím k o v á c s .

K ováts J ó zse f

Kováts József,

(* 1780., f 1890.) ev. ref. pap és

pátkai tanító nevéből csinált szójáték. K o v á t s ugyanis híres volt a maga idejében mint ver­ selő, s különösen virtuóz rímeit bámulták. Ilyen rímeket csinált Mivel homlokomra Liza Rózsakoszorút tászliza.

A jóízlésűek aztán e versfaragót CV^-nak nevezték el a hírkovács kaptájára csinált szóval. A CNJ ma is az eről­ tetve rímelók neve. H u n n ia n y ö g l e t i p o r v a . S ír n a k

a bús m agyarok.

Az első magyar operából, R u z s i c s k a J ó z s e f Béla futása című dalművéből való. (Színre került Kolozs­ vá rt 1822.) Szövegét C S E R Y P É T E R ( * I778 ., f 183O.) írta K o t z e b u e után. (Megjelent a Magyar theátrumi Almanákhdin, 1815.)

Csery Péter,

M A G Y A R IRODALOM.

200

T erhes S á m u e l rimaszombati református lelkipásztor {* 1783., -j-1886.) e század elején kedvelt vers­ íróvolt és ő a szerzője két híres versnek, melynek egyike a

Terhes Sámuel,

N em

ú gy van

m o s t, m in t v o l t r é g e n ;

Nem az a nap süt az égen ; Nem úgy illatoz a \irág, Kétszínűvé lett a világ.

E hétszakos vers 4-ik szakának két első sora a sokat emlegetett Á to k

fo g ta 0

m e g a m a g y a r t,

M ert az so h a e g y ü tt n em T

erhes

Sám

uel

ta rt.

másik sokat emlegetett verse a

M e g v ir r a d m é g v a la h a . N em

le s z m in d ig é jts z a k a .

SÁ M U EL c költeményei nincsenek meg az ö több rendbéli verses köteteiben. Nyilván kéziratos dalgyűjtemények révén terjedtek szét elsőben. A Nem úgy van most, mint volt régent először alighanem a Sárospatakon 1826-ban megjelent Régibb és újabb, részint érzékeny, részint víg, többnyire eredeti dalok gyüjtemény&oexL nyomtatták ki. A szerzőséget illetőleg v. ö. a Vasárnapi Újság 1866-üd folyamában T E R H E S SÁM U EL életrajzát. terh es

K ö l c s e y F e r e n c (* 1790., f 1838.) Pécelen, 1814 augusztusában írta A Rákos nymphájához című ver­ sét, melynek vége felé van e szálló ige :

Kölcsey Ferenc,

De

néked

é ln i k e l l , o h

hon

^ örökre, mint tavasz, virúlni.

Csekén 1823 januárius 22-én írta a Hymnust, a cenzúrára való tekintettel ezt tevén címe alá : «a magyar nép zivataros századaiból.» Az Isten áldd meg a magyart nemzeti énekünk, mióta E r k e l F e r e n c (* 1810., f i^93-) zenét 2) szerzett rá. Közös sorsa van legismertebb haza1) Legtöbbször így idézik : verte. *) 1844-ben megnyerte vele a Nemzeti Színház húszaranyos pályázatát. Elő­ ször 1844. jiilius 2-án énekelték a Nemzeti Színházban.

M A G Y A R IRODALOM.

201

fias versein kkel: csakis az első szakát tu d ja

Kölcsey

a többi hét úgyszólván ismeretlen s csak a 6-iknak két sora szálló ige : S z e rte n é z e tt s n em

le ié

H o n já t a h a zá b a n .

1823.

februárius

és

április k ö zö tt

írta

K ölcsey

Vauitatum vanitas versét, m elynek k ét első sora szálló i g e : I t t a z ír á s f o r g a s s á t o k É r e t t é s z s z e l, j ó z a n o n , S benne feltalálhatjátok, Mit tanít bölcs Salamon.

A Vanitatum vanitas (hiúságok hiúsága) bibliai idézet. A Vulgatában Kccl. i, 2 : anitas vanitatum, dixit Ecclesiastes : vanitas vanitatum, ei omnia vanitas.^

A ma is nem egyszer emlegetett m a ga sra v ív ó

az 1830-ban írott

s z e n v e d e le m

Zrínyi dala 2-ik szakának 5-ik sorá­

ból való. K ö l c s e y H u s z t című, Csekén, 1831 december 29-én írott epigrammjának utolsó sora: H a ss, a lk o s s , g y a r a p í t s : s a h a z a fé n y r e

Pozsonyban, 1833 június Emléklapra ezt a distichont:

14-én

d e r ű i.

írta K ö l c s e y

Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe s fiadnak Hagyd örökül, ha kihúnysz : A h aza m in d e n e lő tt.

Az

if jú



én v a lé k .

Ez a többnyire tréfásan használt szálló ige KöLcsEYnek Berzsenyi Dánielről a Magyar Tudós-tár-

MA G Y A R IRODALOM.

SEiság

1836 szeptember ii- ik i ülésén tartott emlék­

beszédének következő részéből e r e d : «Az ifjú, tek. Társaság, az ifjú, a ki a nemzet nagy énekesét megitélni merész volt s a ki e merészséget oly felette drágán. Berzsenyi elhülésével fizette meg, — ez az

ifjú én valék.^ KÖLCSEY bírálata Berzsenyi verseiról a Tudományos Gyűjtemény 1817-Íki kötetében jelent meg. Az elkeseredett Berzsenyi azonnal fehlt rá, de személyeskedő válaszát a szerkesztőség nem adta ki. Berzsenjri 1825-ben átdolgozta ellenbírálatát s ekkor megjelent a folyóiratban.

K

ö lcsey

F

erenc

szokta mondani:

Sujtásos nemzet vagyunk! V. ö . C z u c z o r - F o g a r a s i V. k. 919. 1 K

ölcsey

:

A

magyar nyelv szótára,

adta Kazinczy Ferencnek a szent öreg

nevet. írja Bártfay Lászlóhoz Nagy-Károlyból 1831. szept. 20-án inzéett levelében. 'tv

Kisfaludy Károly,

A K i s í ^ u d y K á r o l y (* 1788., f 1830.) Mohács elégiájából (1824.) járatos sok szálló ige közül a követ­ kezőket említjük : Hősvértől pirosúlt gyásztér! sóhajtva köszöntlek! Dísztelen itt fekszik, deli termete összerutítva. Fénytelen itt szúnyad s kő se mutatja helyét. Szendergő porodat béke lebegje körűi. Él magyar, áll Buda még! a múlt csak példa legyen most.

Ugyanez elégia forrása a szőke Duna kifejezésnek:

5

a Duna s&őke vhén hány rabok úsztak alá!

M A G Y A R IRODALOM,

203

Már G v a d á n y i J ó z s e f írta Nándorfehérvár megvétele Kisfaludy (Pozsony és Komárom, 1790) című, kevéssé ismert művé- Károly ben : «A szőke Duna hadi hajókkal be volt takarva.» (6.) Elnémetesedésünk jele az is, hogy az igaz és magyar szőke Duna helyett immár Budapesten is a hazug és bécsi ^schöne hlaue [?] Donaut^ emlegetik. Ez különben J o h a n n S t r a u s z egy keringöjének a címe és kölcsönzés a bajai születésű német költő : K a r l B e c k (* 1817., f 1879.) egy 1839-ben kiadott verséből. K

is f a l u d y

K

ároly

1828-ban írott dalának első két

sora a

Szülőföldem szép határa, Meglátlak-e valahára? Iskolai könyveink a hangfestés jeles példája gyanánt gyakran idézik K i s f a l u d y K á r o l y 2-ik gnómájának (1822.) e sorát: «Zúg, morog a zivatar, zajog a zord éj szaki szél­ vész.» A magyar nyelv onomatopoetikus ereje valóban öszszehasonlító tanulmányokra volna érdemes. A híres \drgiliusi «Quadrupedante putrem sonitu quatit un gúla cam~ pum>> bizony nem különb V ö r ö s m a r t y «Napkelet ifjainak dobogó paripái tiporták» soránál. H át A r a n y J á n o s mily művészi magasságba emelte a hangfestést! Az ismeretes dolgok helyett itt csak a madáréneket másoló ama distichonokból említek egyet, melyeket S z i r m a y A n t a l idéz É d e s G E R O E L Y b ő l a Hungária in ParaholisbdJi, Nemde nem éneke közt tseng a kis Fülemülének: G yü ji! g y ü ji! gyüji tsak fütyre tanítalak i t t ! N a g y I s t v á n , G o e t h e Fawsíjának első fordítója be­ szélte nekem, hogy külföldi útjában egyszer német írókat dicsekedni h a llo tt: mily csodálatos hangfestés Voss Odysseia fordításának e sora : edeztetik a bért, Sí-rí a klarinét, dobog a dobok apja gorombán.

1) A görög eredeti; CüTi^ i'JüSixa zé^ovBs XüXívSsTO Xa«(; avcziíyjí;.

V.,

598B.)

M A G Y A R IRODALOM.

204

Mire nagyot ámult a németség. E z az igen ismeretes idézet C s o k o n a i A békesség és a hadi érdem című versé­ ből való.

Fazekas Mihály (* 1766., f 1828.) egykor igen népszerű Ludas Matyi tréfás eposzából (1815.) való ez a ma is emlegetett hexameter: Fazekas Mihály.

Háromszor veri ezt kenden Ludas Matyi vissza, melylyel a költemény hőse Döbrögi földesurat fenye­ geti meg. Helmeczy Mihály (* 1792., f 1852.) alkotta, Czutanúsága szerint (V. k. 826. 1.), ezt a ma mindig tréfásan használatos szólást:

czor-Fogarasi

Helmeczy Mihály.

tönkre silányítani (valakit, valamit). Azt akarta kifejezni vele: ,semmivé tenni.* — Mindnyájan tudjuk, hogy a merész nyelvújító Helmeczy Mihályra ezt a kadenciát faragták : «Helmeczy, ki a szókat elmetszi)) ; de mindmáig eldöntetlen, kitől ered ez a csúfolódás. Leghihetőbb, hogy Helmeczy saját dolgozótársától, a tréfás Nagy iGNÁctól. Jakab I stván szerző műve az

Jakab István.

(* 1798.,

f 1876.) író és zene­

Ős Buda gyermeke, föl szaporán! Látod,

a vész zászlója lobog!

a Budai induló című «harci dal», melynek ez első sorát tréfásan alkalmazva gyakran idézik. 1848 második felében írta. (V. ö. K áldy gyula : A szabadságharc dalai és indulói, Budapest. 1895.)

M A G Y A R IRODALOM.

205

V örösmarty Mihály (* 1800., f 1855.) a követ- Vöröskező szálló igéket adta nekünk : marty

Mihály.

Kezdj buzgón s már sokra ménéi; halad, aki megindult: Míg porban fetreng a henye, gyáva erő. E gnómát, mely a horatiusi ^dimidium facti, qui coepit, hábeti> (Epist. i, 2) átírása, G y u la i P á l az ifjúkori kísér­ letek között adja.

Eljátszottad már kis játékidat. A* K is gyermek halálára (1824) elégia első sora, melyet gyakran ízetlenül alkalmaznak. V örösmarty ez elégiában Perczel Sándor egyik korán elhalt gyermekét, növendékeinek testvérét siratta el.

Ugyané költeményből való az Alunni fogsz, s nem lesznek álmaid, Alunni fogsz, s nem lesz többé reggeled. A Zalán futása (1825.) első sora ; Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? A magyar költő (1827.)

sora :

Jár számkiüzötten az árva fiú. A rany János paródiája (1859.) : «Jár számkiüzötten az árva kölök.» (A z új magyar költő.)

Az Eger eposz (1828.) Megnehezült az idők viharos járása fölötted, Oh haza !

kezdetéből lett a szálló ige : Megnehezült az idők viharos járása fölöttünk.

M A G Y A R IRODALOM.

2o 6

Vörös­ marty Mihály,

A régi magyar anekdota szegény tatár !-j át 1830-ban használta föl V örösmarty ama Szép asszony című versében, melyet K isfaludy KÁROLYlyal művészi vetélkedésre kelve írt. K isfa lu d y férjet irta.

K ároly

ez

alkalommal

a

Bánkódó

Az ősz bajnok (1830) utolsó versszakából alakult e szálló ige : Másszor, úgy mond e szent H a erőtök nem felel meg.

jelnek,

Békét hagyjatok. S z é p iL O N K Á b ó l

(1833.)

s z á lló

igék!

Éljen hát a hős vezér magzatja.

Addig éljen, míg a honnak é l ! H orváth M ih á ly szerint f Huszonöt év, III. köt. 270. 1.) ezt József nádor is mondta magára. István főherceg 1847-ben egy pohárköszöntőben idézte és leírhatatlan lelkesedést keltett. Érdekes ezzel összevetni Sárosi G y u l a Arany tromhitá\éihnn az ide vonatkozókat.

Vajh ki ő, és merre van hazája? Fény nevére, áldás életére! A hontalan (1835.) kezdete: Járatlan utakon ki jársz S keblet viharra, vészre társz.

Örömtől idegen. Ki vagy te bánat embere? ÁG AI A D O L F a Borsszem /awArfban, mikor a hetvenes években Temesvár képviselőjévé a kevéssé ismert nevű Missichet választották, így travesetálta az utóbbi sort: aK í vagy te Bdndt embere Ez a tréfa helyi vonatkozásokban máig járja.

207

M A G Y A R IRODALOM.

V örösmarty a Szózatot 1836-ban írta és először VörösBajza ^wrorajában adta ki, 1837-ben. E nemzeti éne- marty künk is részese a KöLCSEY-himnusz sorsának, szerint csakis az énekelt két szaka általánosan ismere­ tes. Szálló ige lett belőle a 6-ik szak két sora : M e g fo g y v a bár,

de tö r v e

nem

É l nem zet e h azám

És a lo-ik szak : M é g j ő n i k e ll , m é g j ő n i f o g E g y jo b b B uzgó

k o r , m e ly u tá n

im á d s á g

Százezrek

epedez

a ja k á n .

A költő a szabadságharc leverése után döbbenve látta, mily hamar teljesedik a Szózat ii-ik és 12-ik szakának borús jóslata : Vagy jóni fog, ha jöni kell A nagyszerű halál, Hol a temetkezés fölött E g y ország vérben áll. S a sírt, hol nemzet sülyed el. Népek veszik körül, S az ember millióinak Szemében gyászköny ül.

És nem engedte, hogy gyermekei ezt a két szakot szavalják. A Szózat zenéjét E g r e s s y B é n i ( * 1814., f 1851.) szerzetté és megnyerte vele a Nemzeti Színház 1843-iki pályázatát. Először a Nemzeti Színházban adták elő, 1843-ban.

A z úri hölgyhöz (1841.) első szakának minden sora szálló ige : F ü r t id b e n

te n g e r v é s z e s

é j,

S z e m e k k e l , m in t a c s i l l a g t ű z ; H ol an nyi g ő g Ki vagy

és

a n n y i k é j.

te m á r v á n y k e b l ü

szűz?

M A G Y A R IRODALOM.

2o 8

Vörös­ marty Mihály.

És a 3-ik szak első sora: N in c s h á t r e m é n y ?

n in c s s e m m i k e g y e l e m ?

A Fóti dal (1842.) számos szálló ige forrása : F ö lfe lé

m egy

borban

a gyöngy Jól

B orban

t e s z i.

a bú, m in t a g y e r m e k . A lu s z ik .

B o rt m e g is z s z a

m agyar

em ber,

J ó l te s z i. A

le g e ls ő

m agyar

em ber A

Egy

k ir á ly .

p oh ár bor a h azáért M eg nem

M e g fiz e tő k

á rt.

m in d , m i v e l c s a k T a rto z á n k !

iki szüretje alatt», írja G Y U L A I P Á L Vörösmarty összes munkáiban, a jegyzetek között. «A dolog nem épen úgy áll. A dal már készen volt, midőn Vörösmarty a szüretre kiment, hanem annyi igaz, hogy ott olvasta fel először barátjainak, kik nagy lelke­ süléssel fogadták s «fóti dah-nak keresztelték, mibe Vörösmarty szívesen bele­ egyezett. Póton magának Vörösmartynak is volt egy darab szőleje, melyet ugyanakkor vett gr. Károlyi Istvántól, midőn Páy András és Perenczy, a szobrász, a magokét. A Vörösmarty, valamint a Perenczy szőlejét is később Páy András váltotta magához. A Páy fóti szűre tjei híresek voltak. A szíves házi gazda majdnem egész 1848-ig mindig megtartotta a szüreti lakomát. Számos író. művész, publicista rándult ki ide Pestről, Páynak részint barátjai, részint tisztelői. Ha Pesten volt. Deák Perenc is megjelent e szüreteken; 1842-ben épen Vörösmartyval ment ki. Vörösmarty legrégibb vendége volt a fóti szüretnek s alig volt valahol jobb kedve, mint itt. Ebéd alatt és után egymást érte a szellemes toaszt, tréfa és adoma. Néha a költők közül valamelyik még eddig meg nem jelent művét szavalta el. Este felé a lobogó tüzek mellett foglalt helyet a társaság. A dal, leg­ inkább népdalok éneklése, ritkán hiányzott. Vörösmarty ilyenkor el-eldalolta a Bort ittam én, boros vagyok kezdetű népdalt. Barátjai gyakran mondották, ideje volna már, hogy ő írjon egy szép bordalt s azt énekelje. Toldy sajnálkozott, hogy a magyar műköltészet lyrájában még mindig hiányzik az úg3mevezett geselliges Lied, a műveltebb víg társaságok dala. Vörösmarty a jövő szüretre Ígért is ily dalt, de egyik év után a másik után múlt s a várt dal még mindig nem készült el. 1842-ben csakugyan beváltotta Ígéretét s a Fóti dal lón a fóti szüretek kedvenc dala, melyhez Them Károly még azon évben dallamot írt.» — [VÖRÖSM ARTY a dalt októba: 5-én olvasta föl.]

20 9

M A G Y A R IRODALOM.

A gróf Dessewffy Aurél halálára (1872. febr. 9.) Vörösírott distichonokból való e kérdés: mariy

Mihály.

N em

v e s z té n k -e

n a g y o t?

A merengohöz (1842.) két szálló ige forrása: H o v á m e r ü lt e l s z é p Á brán d ozás

szem ed v ilá g a ?

a z é le t m e g r o n t ó j a . i )

V ö r ö s m a r t y e költeményét leendő feleségéhez, Csajághy Laurához (* 1816., f 1881.) írta. Esküvőjük 1843 május 9-én volt Pesten.

A Ha férfi lelkedet egy hölgyre föltevéd kezdetű bordal V örösmarty Czilley és a Hunyadiak című szo­ morújátékából való. (Színre került a Nemzeti Színház­ ban 1844 januárius i8-án ; mindössze kétszer adták.) Ez, a versek közé Keserű pohár címen került dal refrainje a G o n d o ld Ö rökké

m eg

és ig y á l:

a v ilá g

sem

á ll,

E lo s z lik , m in t a b u b o r é k S

m a r a d , m in t v o l t , a p u s z t a

lé g .

Ugyané költemény utolsó szakából való e két sor : G o n d o lj

m erészet és n a g y o t

És tedd rá éltedet.

A gyakorta emlegetett A rad

el n em

m arad

kifejezés forrását alkalmasint VöRÖSMARXYban kell keres­ nünk. Jó hor című verse (1845.) 2-ik szakának végén vannak e sorok: «Éljen ! ki hátra nem marad ! Virulj fel, ifjú szép Arad !» 1) «Nem szeretem az ábrándozást*, írja K Ö LC SEY F E R E N C a Parainesishta 1837., Athenaeum.) Tóth B é la : Sxdjriü szájra.

14

M A G Y A R IRODALOM.

210

Vagy a már meglevő csj-va. tett ebben célzást a marpf költő ? Kiderítendő dolog. Mihály, Kevesen tudják, hogy a tréfás beszédben oly gyak­ ran emlegetett Vörös-

n y o m o r fi

VöRÖSMARTYtól ered. ordításában (1850.) ezt adja Shakspere^) ,wYetdV szavának legyértékesei gyanánt (III. felv. 4"ik szín) : Lear. . . . Ó ti meztelenek. Szegény nyomorjiak^ bár merre vagytok. (Poor náked wretches, whereso*er you are.)

A V örösmarty hattyúdalának tartott Vén cigány (1853.) borének szálló igéi : a kezdet: H ú zd r á c ig á n y , m e g itta d

az

á r á t,

a refrain első sora : H ú z d , k i t u d ja , m e d d ig h ú z h a t o d .

A 6-ik szakból: A vak H add

c s i lla g , ez a nyomorú föld. fo r o g jo n

k eserű

le v é b e n .

A 7-ik szakból: L e sz m ég e gy sze r ünnep

Katona József.

a v ilá g o n .

KATONA JÓZSEF (* 1792., f 1^30-) Bánk bán tragédiájából (1814) szálló igék ; Bieberach, egy lé z e n g ő r it t e r

a személyek között. Ez I. szakasz végén «eg3^ udvornilo> jelenti: U to ls ó

tá n c !

E könjrvben minden SH AKSPERE-idézet Rév. Alexander Dyce kiadá­ sából való. A jelenetezés a magyar fordítók szerint.

211

M A G Y A R IRODALOM.

Katona József.

A II. szakaszban Simon bán mondja : Kevély spanyol szív, hol maradsz ? Talán emlékezés S chiller Don Carlosóso, ^Stolz will ich den Spanier:^ (III.> 10.)

(1787) :

A II. szakaszban mondja Petur bán : Üsd az Orrát, magyar, ki bántja a tied’. S ugyanő a szakasz legvégén a hajnalcsillagra: Lopott fény? A IV. szakaszban, Bánk bán, mikor a királynét megöli: Sziszegj — sziszegj, kígyó ! te itt maradtál. És mikor Gertrudis lerogyott: Vége! volt — nincs; de ne tapsolj, hazám, N i ! — reszket a bosszúálló — Az V. szakaszban Bánk bán : Nincs a teremtésben vesztes, csak é n ! És Solom mester : A büntetés már ennek irgalom. K atona J ózsef Bánk hán]kt, mint az 1821-iki, első kiadás Jegyzéséből kitűnik, 1814-ben írta. Kolozsvári pályá­ zatának dolga az irodalomtörténet körébe tartozik. A tragédia (mint G y u l a i P á l Katona József és Bánk bánja könyvében [Budapest, 1883 ; 195. 1.] írja), Vahot szerint (Magyar Thalia, 1853 ; 101. 1.) 1821-ban került volna először színpádra Pécsett, aztán 1828-ban Kassán ; mindkét helyt siker­ rel. Ú g y látszik, se a még élő költő, se az irodalom nem vett tudomást az eseményről. Általában ez adathoz kétség fér. Első biztos adatunk 1834-ről van, midőn Kolozsvártt Egressy Gábor választá jutalom játékául. A z ország főváro-

14*

2Í 2

M A G Y A R ÍRÓDALOM.

sában, Budán, 1835-ben adták először Bánk bánt. A pesti Nemzeti Színházban 1839 március 23-án, ugyancsak Egressy Gábor jutalomjátékául. Századik előadása 1896 május 13-án volt. Báró Jósika Miklós,

Báró Jósika Miki.ós (* 1796., f 1865.) 1864-ben megjelent regényének címe: S z e g é n y e m b e r d o lg a c s u p a k o m é d ia .

Szontagh Gusztáv,

SzONTAGII GUSZTÁV (* 1793-, t 1S58.) BÁRÓ JÓSIKA Miklós első regényéről, az A baíhól 1837-ben e sza­ vakkal kezdődő ismertetést írt (Tornai álnévvel) a F i g y e lm e z ő h e :

U r a im

le a k a l a p o k k a l ! Sasku.

Sasku Károly.

így nevezzük a ,műveit társalkodó'-féle könyvekét, Sasku Károly (* 1800., f 1869.) egy ilyen mű szerzője után. (,Ez sem olvasta Saskut*, ,ezt tiltja Sasku* stb.) E mű címe : Illendőségtan, vagyis a művelt és jó erkölcsű magaviselet szabályai (Pest, 1854) ; második kiadásáé : A mívelt társalkodó, vagyis illendőség és jóerkölcsű maga­ viselet szabályai. Hív útmutatás, miképp kelljen magát a társas élet különféle viszonyaiban viselni (Pest, 1856). A munka megjelenésekor közderültséget keltett nemcsak egy­ ügyű tartalmával, hanem szerzője miatt is. Sasku K ároly ugyanis Budapest egyik legismertebb furcsa alakja volt. Üldözési mániában szenvedett a szegény ; azt hitte, hogy a gáz csövein át az ö beszédeit kihallgatják a «jövevények» (a kémeket nevezte így) s az uccán menve, egyre hadonázott fokosával e láthatatlan ellenségek ellen. A M. X. A ka­ démiát szolgálta mint korrektor. Neve fogalommá lett. — Hasonló a németeknél a Knigge név használata,^) A. F. F. K nigge báró (* 1752., f I 79 i*) F>er Umgang mit Menschen 1) Nálunk is elég gyakori. Persze gondolkodásbeli germanismus. De még Szarvas Gábor is reá vetemedett, ezt írván egy vitatkozónak: ^Egyébként Knigge minden könyvárusnál megszerezhető.* (Nyelvőr, X X . k. 524. 1.)

213

M A G Y A R IRODALOM.

című, 1788-ban megjelent műve révén. E híres m unkát K iss J ános már 1798-ban lefordította magyarra, s 1821-ig . három kiadást ért. Legújabb fordítása. N a g y IsxvÁNtól, 1871-ben jelent meg. A z olaszoknál a .művelt társalkodó' neve Galateo. Szintén személyre vonatkozik. G iovanni D e lla C asa olasz költő és humanista (* 1503., f 1552.) írt egy II Galateo ovvere de* costumi című .illemtant', s a kön yv elején maga mondja el. hogy őt a mű írására egy immár koros, nagy tudományú, ízes beszédű, külsejére nézve is kedves, nagy urak udvarában sokat forgott ember buzdította, akit «messer Galateom.'k hívtak s hívnak talán most is». E z a Galateo, Giberti veronai püspök bizalmasa, némelyek szerint Galeazzo Florimonte sessai püspök volt, mások szerint Antonio Ferrari (vagy de Ferrariis). Amaz Galatinába való vo lt (Léccé vidékén), emez Galatoneba (Gallipoli vidékén) ; e helynevekből lett a görögös adjectivum : il Galateo, B a j z a J ó z s e f (* 1804., f 1858,) egykor igen ked-^«/^^ veit Bor éneke (1825.) 5-ik szakának utolsó sora a József, S ír v a

v ig a d

a m agyar.

Nyomozandó : ez-e a mondás forrása, csak kölcsönözte a nép ajkán is élő igét.

vagy

B ajza

Az 1834-ben Lengyelország szenvedéseiről Írott Apotheosis több szálló ige forrása : N yu go szn ak

ők,

D ú ló

u tá n .

csa tá k

C s a tá jo k N é p jo g Van Á ll a

a v é d e lm e z e tt

c s a tá ja

b ír ó

a h ő s fia k ,

v o lt.

a fe lh ő k

v illá m o s

fö lö tt,

ég.

A Sóhajtáshói (1834.) • M ú lta d b a n Jövődben

n in c s

öröm ,

n in c s r e m é n y !

Ó népek istene K ü ld j

egy

r e m é n y su g á r t!

214

M A G Y A R IRODALOM.

A Védegylet megalakulásakor (1845.) írott Ébresztő két első sora a gyakran tréfásan idézett: Ébredj nagy álmaidból, Ébredj Árpád fia! A Nyugasztaló (1851.) e sorából: Bízzál, elcsüggedt erényhős

ered talán a ma mindig gúnyos értelemben használt erényhős. Báró József.

B ár ó E ö t v ö s J ó z s e f ( * 1813., f 1871.) i)

A nagy költő V ojtin át a fűzfapoéták képviselőjévé tette meg e tanító költeményeiben. (V. ö. V a d n a y K á r o l y emlékezéseit B em át Gazsira, Budapesti Szemle, 1893 márc.)

A walesi hárdokhól S a

Ti

nép,

az

Vadat

és

u rak,

ti

is te n a d ta h a la t,

Tetemre hívás «H át

gyűl

ki?. .

C sak

oda

kap,

D a la

víg:

M in t

m acska

w e ls z

é ji

eb ek!

vad.

fe l

B árczi

nekem ,

hol

«E gyszer úgy

fa la t.

b a lla d á b ó l:

r ia d

gyanús

csak

m i jó

az

( 1 8 7 7 .)

M in d e n k i

Ki

s

nép.

u r a k ! . . . ti

V érszagra A

:

(18 6 4 .)

a

fé szk e l v o lt

já ts z o tt s z o k o tt

a az

ki az

egy

s ö té te n . é l. agy.

le á n y .

le g é n y n y e l, e g é r r e l !»

1) Nem csupán a nagy elmék találkoznak. A franciáknak is van egy hasonló híres furcsasága D E JA U R E X V II I. századbeli szövegíró Le Déserteur című operá­ jában. tMourir West rien, c'est nőire derniére heure.*

234

MAGYAR IRODALOM.

Gyakran emlegetik A r a n y J á n o s egy szójátékát, melyet nagykőrösi professzor korában jegyzett egyik tanítványának a gyakorlatára : Kevésbé — kevés bé. íg y adta a múzsafi tudtára, hogy kevéshhé szót két bével kell írni. B á n ó c z i J ó z s e f közlése szerint ^ t írta A r a n y : «Egy hé — hevés hé.>>

Sárosi

SÁROSi G y u l a (* i8 i6 ., f i8 6 i.) Arany tromhitájából (Ponyvára került arany trombita, az örök igazság parancsolatjára mondva csinálta Sárosi Gyula, Debre­ cen, 1849.) még ma is kölcsönzünk szálló igéket. A szi­ laj versek személyes éle azonban már elveszett, s mikor valami dölyfös emberre ezt mondjuk :

Pedig csak úgy kettő lyuka az orrának, Mint a szegény ember süldő malacának (XI.) alig jut eszünkbe, hogy ez a két sor azok közűi való, amelyekért a költőt halálra Ítélték. Azt is már csak kevesen tudják, hogy a sokat emlegetett S valamint a pisztoly otthon van a tokban, Otthonos ő minden udvari titokban (III.) herceg Esterházy Pál Antal, az 1848-iki magyar kül­ ügyminiszter dicsérete. A csökmei sárkányhan, egy a X V II I . század második felében élt névtelen poéta leoninus versezetében : E z t a csökmeiek tartják régóta titokban, Mint a pisztolyokat szokták elrejteni tokban.

Imádott hazánk. Ezt a frázist közönségesen R u d o l f trónörökösnek (* 1858., 11889.) tulajdonítják. Valóban használta ama beszédében, melylyel az 1885-iki budapesti országos

MAGYAR IRODALOM.

235

kiállítást megnyitotta. Élt vele az Osztrák-magyar Sárost monarchia írásban és képben mű szerkesztőségéhez és íróihoz intézett pohárköszöntőjében is. ( Papirosidő, *) *) Papíron harcolunk és papírral fizetünk. (A szedő észrevétele.) A alkalmasint külföldi eredetű. Némelyek szerint II. JÓ ZSEF császártól származik a ,papierener Staat* kifejezés. M ARCZALI H E N R IK , a legilletékesebb, mint nekem mondja, kételkedik e dologban. Mind erre hathatott Plinius ö tlete: *Papyro constcU immortalitas hominum.* (Hist. nat.)

G reguss Á kos A szép eszet alapvonalai c í m ű müvében (kiadta a Kisfaludy-Társaság, Pest, 1849.) többször fordúl elő a sűrűn emlegetett

szerves egészszé kögiteni kifejezés és innen is ered. 1) *) *) A negyvenes években hol ,Auguszt^-nak, hol ,Akos*-nak írta magát.

M A G Y A R IRODALOM.

S zem

A

ere

m ik l ó s

237

(* 1804., f 1881.) 1848-ban kíd^Szemere

lu k a i pap című verses anekdotáját, melynek hőse'^*^^^^*

Luka bodrogközi község református lelkipásztora, ki II. József császár neve napján kénytelen lévén isteni tiszteletet tartani, ekképen végezte könyörgését: És ki ünnepére itten Összegyűltünk, áldd meg Isten, Áldd meg a magyar k ir á ly t! Ne

n ézd , U ram , h o g y

ő n é m e t,

Ó ne nézd azt, kérünk téged. M e r t ő t is t e

a l k o t á d . (8.)

S zemere M ik lós a maga lukai papját talán az erki papról, B laskovics ANDRÁsról (* 1749., t 1825.) a ,magyar Abraham a Sancta Clararól' másolta. E z az ötletes, kacskaringós beszédeiről soká híres pap negyvenegy évig volt Erk hevesmegyei község plébánosa. Napjainkban is emle­ getik még «Nyúzunk ma !» kezdetű beszédét. Mikor az egri püspök elrendelte, hogy II. József császárért imádságot kell mondania, az erős magyar érzelmű pap — a hagyo­ mány szerint — így végezte s z a v a it: «Ne nézd. Uram, hogy ő német, ő is a te teremtményed.» (V. ö. A rnóthi : A z erki pap, Eger, 1883.)

S fy tó h u b a .

,Ezek már nem is sajtóhibák, hanem valóságos sajtóhubák !' szokták mondani öregebb íróink az igen súlyos erratumokra. — E szálló ige eredete az, hogy Szemere Miklósnak, nehezen olvasható írása miatt, örök baja volt a sajtóhibákkal; s egyszer az is megesett rajta, hogy hibaigazításainak címét így szedték : «Nyom­ tatási hubák.» Erre céloz Arany Jánosnak egy hozzá 1857-ben intézett bohó verses levelében e sor : «De ne legyen benne nyomtatási — huha.i> V. ö. A r a n y J á n o s hátrahagyott iratai és levelezése, II. k., 116. 1. S céloz alkalmasint arra is, hogy a Szemerék őse Huba vezér.

238 Tompa Mihály,

M A G Y A R IRODALOM.

T o m p a M i h á l y (* 1817., f 1868.) A gólyához című verséből (1850.) idézzük :

Mondd meg neki, hogy pusztulunk, veszünk, Mint oldott kéve széthull nemzetünk. És a szintén 1850-ben írott A madár, fiaihoz költe­ mény refrainjét: Fiaim, csak énekeljetek! Gyulai

G



yu la i

l

(* 1826.) Szüreten (1852.)

c ím ű

ver-

s é n e k e ls ő s o r a :

Szüret-e ez vagy talán tor? És Romhányi című verses regényének IV. éne­ kében (22. versszak) emlegeti Görgei Arthurt e néven : tiprott hős. Tóth Kálmán,

T

óth

K

álm án

(* 1831., | 1881.) a következő szálló

igék kútfeje : Fütyül a szél, az idő már őszre jár. Lemondani, lemondani. Könnyű nektek azt mondani! Befútta az utat a hó. Minek is van szív, s a szívben szerelem ! E dalok mind az ötvenes években tennettek. A pontos időrend nem állapít­ ható meg, mert TÓTH K ÁLM ÁN műveinek kritikai kiadása meg nincsen.

T

óth

{1859.)

K

álm án

Egy királyné :

c ím ű

d r á m á já b ó l

v a ló e s z á lló ig e

Igyunk nagyúr, nem boldog a magyar! (III. f., 5. j.)

II. István király mondja ezt János nádornak és pedig háromszor. A z Athenaeum Kézi Lexikonábsin (I. k., 797. 1.) ez van : «Igyunk nagy úr ! voltunk mi már kutyábbal is»,

M A G Y A R IRODALOM.

239

Tóth Kálmán «Egy királyné» c. színművének egyik sora, mely miatt a darab előadását a fővárosban az akkori rend- Kálmán, őrség betiltotta.« E z az adat nem egészen helyes. A z Egy királynábdji az említett mondás elő sem fordúl; hanem összeelegyítése az «Igyunk nagyúr, nem boldog a magyar !» sornak ugyané dráma (II. f., 8. j.) következő részletével : Igyim k! — Kiért — miért ? Nincs a magyarnak Már semmije. Elvették mindenét. De van ! azért is éljen a magyar 1 Voltunk mi már kutyábbul is.

E z a mondás adott alkalmat nagy színházi tünteté­ sekre, s ezt húzatta ki utólag a rendőrség a sugókönyvből. P o litik á b a zuk T

óth

K

e le g y e d ő

h ö lg y e k r e

gyakran

a lk a lm a z ­

álm án

(A )

nők

a z a lk o tm á n y b a n

vígjátékának (1871.) címét. — E vígjáték második fel­ vonásában folyik a következő párbeszéd a léha báró Szlankaményi és a szélhámos Szelei között: Báró Szlankaményi : Egyébirránt á kis Iluska nem is lenne rossz p árrti. . . Mit gondol, bárrátom . . . ázt mondják . . . ván legálább kétszázezerr forrintjá. Szelei : Ne higgye, báró úr, ne higgye. A török vasúti rész­ vényeken kívül a női hozományok azok, melyek irányában a világon legkishitüebbeknek kell lennünk. Amely leányról azt mondják, hogy kétszázezer forintja van, a legjobb eset­ ben hozni fog valami negyven ezeret; akiről azt beszélik, hogy százezer forintja lesz . . . no azt lehet úgy körülbelül tizenötezer forintra becsülni . . . Akiről pedig azt mondják, hogy húsz-harmincezer forintja van, ah, az . . . Báró Szlankaményi : Nos áz ? Szelei : A h , az h o z n i —

fog

k é t szo b á ra v a ló

e g y t i s z t a , lá n g o l ó b ú to r t.

s z ív e t és

M A G Y A R IRODALOM.

240

Negyedik Béla óta nem volt ilyen ínség Magyarországon I T óth K álmán szokta anekdotázni a hetvenes évek­ ben a bajai politikus urakról, hogy mikor végigették a nyolcfogásos ebédet s megittak mindenféle jó borokat meg egy-két palack francia pezsgőt is, drága szivarra gyújtva végigheverednek a dívánon és keserűen sóhajtanak fel : CX). R ákosi V iktor (Sipulusz) tette közkeletűvé, tárcáival. Az anekdotát tőlem hallotta. Vas Gereben.

as G e r e b e n , családi nevén R a d á k o v i c s J ó z s e f 1823., J 1868.) több regényének címe szálló ige lett. Ilyen az 1857-ben megjelent

V

A nemzet napszámosai. Gróf Széchenyi Istvánt V as G ereben ,a nemzet legelső napszámosának* nevezte a Képes Újság 1860 április 15-iki számában. (A nekrológot kisérő arckép fölirata.)

Szálló ige az 1859-ben könyvpiacra került Nagy idők, nagy emberek regény címe, valamint az 1860-ban megjelent Pörös atyafiak. A nemzet csalogánya. E szálló ige története Párizsban kezdődik. Meyer beer , a nagy zeneköltő, 1845 táján rossignol suédoisnd^'k nevezte el Jenny Lindet, az akkor feltűnni kezdő stockholmi énekes­ nőt. Jenny Lind ez elnevezése világszerte elterjed t; nálunk ,svéd csalogány‘-nak fordították, a nyelvújítás rossz szavá­ val, mely a régi fülemilét a negyvenes években már egészen kiszorította. Midőn Hollósy Kornélia 1846 őszén a pesti Nemzeti Színházhoz került, ,magyar csalogány‘-nak kezdték őt nevezni. (Tévedés, hogy e metaphorát elsőben Dérynére vagy Schodelnéra alkalmazták ; Déryné művészete a negy­ venes években már hanyatlott, s az egykor oly ünnepelt

yiAGYAk

241

IRODALOM.

énekesnő a Nemzeti Színháztól távol, vidéki társulatokkal játszott. Schodelnéra pedig nem illett se a ,magyar*, se a ,csalogány*, mert nyelvünket fogyatékosán bírta és német érzelmeivel akárhányszor kérkedett, különben pedig nem coloratura-, hanem drámai énekesnő volt.) A z Életképek 1847-iki folyamában (I. félév, 191. 1.) e sorok olvashatók : «Hollósy Nelli kisasszony, ezen édes-bájos magyar csalogány­ nak budavári tisztelői barátságos estélyt rendeztek» stb. Báró Jósika Miklós azon az emléklapon, melyet Hollósy Kornéliának Brüsszelből 1857 május 14-én küldött, ezt írja : «Te, a művészet nemes leánya, kedves honi csalogányunk> > stb. A nemzet és a csalogány minden bizony nyal az ötvenes évek végén került össze, mikor V as G ereben A nemzet napszámosai regénye címét annyiféleképpen variálták komo­ lyan és tréfásan. Reményi Ede a ,nemzet hegedűje* volt, Bizay Mihály, ez az országos ingyenélő, a ,nemzet bárója*, Sztupa György, a derék patikárius, ki mint a Magyar gazdasszonyok országos egyesületének pénztárnoka buzgólkodott, a ,nemzet gazdasszonya* (ahogy különben, egész komolyan, az egyesület hölgyeit is hívták). Ekkor kezdték Hollósy Kornéliát is a ,nemzet csalogányá,-nak nevezni. Ma e nevet Blaháné viseli. E rger, B erger.

A nyolcvanas évek elején divatossá lett antiszemita Kecskenóta e kezdő szavainak eredetileg semmi köze sincsen méthy Aurél. a zsidógyűlölséghez. K e c s k e m é t h y A u r é l (* 1827.,f 1877.) a Bach-huszárokat csúfolta így a Frankenburgféle Bolond M iska naptárábdia (1859.), összeállítván «X. megye» tisztikarának névtárát: Megyefőnök : Elnök : T örvényszéki tanácsosok :

Aerger. Berger. í Hunger, \Leider.

Kolácsek, Konopácsek, Titkárok: Minek, Zafranek stb.

K ecsk e m éth y A urél maga írja gróf Széchenyi István utolsó évei és halála című könyvében (43. 1.), hogy Széchenyi Döblingben jóízűn nevetett e schematismus hallatára ; úgy hahotázott, hogy könnybe lábbadt a szeme. Tóth Béla ; Sxáirul szájra.

16

242

K ecskem éth y A u r é l.

M A G Y A R IRODALOM.

Kétségtelen, hogy K ecskem éth y A urél révén lett közkeletűvé a s v ih á k . A m i n a g y f é r f i ú i n k , l e g ú ja h h f é n y - é s á r n y k é p e k című, 1874-ben, K á k a y A ranyos név alatt megjelent könyvében írta meg a CVJ természetrajzát, így : »A svihák nem élő egyén, ámbár úton-útfélen találkozni vele. A svihák nem bizonyos személy ; hanem »genus«; egy egész nem. Midőn a svihákot leírom, senki sem áll előttem, hanem igen sokan. Mindnyájan a svihákok többé-kevésbbé sikerült kiadásai. Variatiók, — csakhogy bizonyos jelleg vonásokkal, melyek köz sek. E tymologiai ismere im azt gyaníttatják velem, hogy a svihák szláv és pedig lengyel ere­ detű s megmagyarított szó. Ethnographiai ismereteim szerint pedig, ha a valódi lengyel vér vegyül a magyarral: ezen Kreuzungnak válfajai eredménye adja a svihák ideálját. Amint is a lengyelekkel közelebbi érintkezésben állt Sáros megye, Szepes 9 Zemplén, Nógrád, Hont, Nyitra megyék tótmagyar részei képezik tulajdonkép a svihákok hazáját. De tenyészik e faj a tiszta magyar alföldön is ; csakhogy már bizonyos varietást észlelhetni rajta. Előre kell bocsátani, hogy minden osztálynak vannak svihákjai. Vannak a társas életben szegény és gazdag, polgár és mágnás svihá­ kok. Vannak politikai s államférfiúi, orvosi, mérnöki és más szak-svihákok. Aki föl­ ismerte egyszer a svihákság elméletét: az találkozni fog velők mindenütt. A svihák legmagasabb philosophiai szempontból tekintve tulajdonkép olyan ember, ki se nem jó, se nem rossz : hanem kit nem lehet komolyan venni. A svihák pár excellence a kor embere ! Ezzel nem akarom azt mondani, hogy annyit tesz, mint »schwindler«. E kettő nem synonym. A svihák ismeretlen emberek előtt szereti magát másnak adni, mint aki és természetesen többnek, mint a mi. De — és ez különbözteti meg a szédelgőtől — többet szeret mutatni, nem azért, hogy megcsaljon, hanem csak azért, hogy magát csalja. A svihák nem gonosz: csak hiú. A svihák az élet minden viszonyai közt csak szerepel. Hogy ő maga komolyan érez-e, hisz-e valamit ? és hogy mit érez, mit hisz, miképen vé ekedik ? azt maga sem tudja. Ha két hétig nem látott, csókkal üdvözöl az utcán, mint a lengyelek szokása. Gondosan tudakozódik hogylétedről, feleséged s gyermekeid — kiket sose látott — egészségi állapotáról. Ha el ál tok : nődnek kezét csókoltatja. Szóval a svihák túl áradón szívélyes irántad . . . míg azt hiszi, hogy olyan ember vagy, kit karján hord a szerencse. S amely percben az ellenkezőnek gyanúja veti rád komisz árn yá t: a svihák többé nem ismer. Mint hivatalnok ; alárendeltei iránt leereszkedő ; fölfelé alázatos. Szereti a tündöklést. Utánoz minden úri tempót. Csak sok pénzbe ne kerüljenek. De pazaron nagylelkű : ahol látják. Piszkosságig fuk:^r, ha azt hiszi, hogy senki meg nem tudj 1. Vegyük typus gyanánt a sárosmegyei arisztokratát. Hogyha kétszáz hold földje van, ahhoz o’yan »kasté yt« épít lakéházúl. mintha ne:yvenezer hold földje volna a bánságban. Cse’.édde természetesen nem győzi. Mikor aztán várat anu vendég jő : uccu kikiá t a nagyságos asszony a kocsisnak, ki kertész is, kammerdiener és titkár is egy szemé yben : «szkoro chlapetz do iberia !» — ki is aztán fehér keztyűben szó gá az aszta ná , penetras istá ló-patchouli szagot hor­ dozva maga után. Tömérdek nálunk a politikai svihák és egy párt sem dicsekedhetik kizárólagos birtokukkal. A kormán3rpárti svihák a párt vag3Űs kormány költségén választatja meg m ag át: azaz, hogy kifizetteti magának választási költségeit, de maga adós marad a kocsmákban és a párt eleknél. A baloldali erős svihák hazafi. Tüdeje kitűnő, szónoklata pattogó, hasa na y, mája dagadt. Otthon és privátim nagyságos úr ; de nyüvános szónoklataiban nagy demokrata. A politikai svihák egyébiránt szenvedélyes, akármely párthoz tartozik is, akármely szemponton áll. De szempont­ jait bámulatos könnyűséggel cseréli. Minden kis esemény elég ok neki arra, hogy egy párttól a másikhoz vagy legalább egy árnyalattól más árnyalathoz, egy vezértől

243

M A G Y A R IRODALOM.

más vezé.hez csapjon á t ; vagy egyes kérdésben pártja ellen szavazzon; vagy — ez a legkedvesebb kibúvó — egyáltalán ne szavazzon. A svihák úgy van alkotva az égtől, hogy neki minden téren boldogulnia kell és legalább is mint méltóságos úr hal meg. Hanem néha mégis magasabbra is viszi a dolgát. Excellenciás úrrá lesz, miniszterré, államférfivá, históriai személylyé. A svihák államférfi elve : «l'état c*est moi !> Azaz m agyarul; az ország az én jószágom. Osztogatok belóle amennyit s akinek tetszik. K'^mornyikját kinevezi miniszteri tanácsosnak ; kulcsáméjának férjét osztálytaná­ csosnak. V oili mesdames, messieurs, la physiologie des Chevihaques /» ^ j 3

E z tette országos szálló igévé az addig csak a felvidé­ ken s talán nem is épp a K ecskem éth y A urél írta érte­ lemben használt svihák szót. K ecskem éth y mindnyájunk előtt ismerős élő alakká formálta a CVJ-ot; tehát e szálló ige szerzője ő. M a d á c h I m r e (* 1823., drámai költeménye Az ember tragédiája (megjelent 1862-ben) sok idézet, de kevés szálló ige forrása. Az egyiptomi jelenetben (IV. szín) mondja a rabszolga és később a Fáraó is :

Milljók egy miatt. Lényeg(é)ben semmit sem tudunk. A X. szín (Kepler és a tanítvány) következő részé­ ből ered : Ádám. Mit is mondtál előbb, fiam, nekem ? Tanítvány. H ogy

lényegében semm it sem fogok fe l. Adám (vigyázattal).

No látod, én sem, — s hidd el, senki más. E z a tétel nem egyéb, mint a KANT-féle Ding an sick «,a magában való dolog* vagy rövidebben, régi magyar szóval ,magánvaló‘», (BÁNÓCZI JÓZSEF; mely megismerhetetlen.

A sűrűn emlegetett sok az ember, kevés a fóka 16*

M A G Y A R IRODALOM.

244

a XIV. szín (eszkimó-jelenet) következő részének össze­ vonása : A dánt. Sokan tengődtök még e vidéken ? Eszkimó. Sokan bizony, többen, mint ujjamon Számíthatok. Szomszédimat, igaz, Agyonverém már mind ; de hasztalan. Mindig kerülnek újak s oly kevés A fóka-faj. H a isten vagy, tegyed, Könyörgök, hogy kevesebb ember legyen S több fóka. N é v y L ászló szerint (Nyelvőr, X X . k. 229. 1.) K ároly G y . H ugó (* 1840.) mondta íg y először : «Sok az ember, kevés a fóka.»

Szálló ige a költemény utolsó sora (XV. szín) az Ür szava: M o n d o tta m

Agai Adolf.

em ber, k ü zd j

é s b í z v a b í z z á l.

(* 1836.) követte el fiatal újságíró korászerkesztette Magyar Sajtó 1863 október 13-iki számának tárcarovatában azt a híres fordításbeli botlást, mely a ÁGAI A d o l f

a PÁKH A l b e r t

L e ite r J a k a b

fogalom megalkotója. Ekkoriban szállt föl először Párizsban Nadar az ö Géant nevű, addig hallatlan nagyságú léghajójával, s ezt a vállalkozást az egész világ kiváncsi érdeklődéssel kisérte. Mikor a bécsi lapok a Géant első útjáról részletes tudósítást közlöttek, a Magyar Sajtó is sietett «párizsi levelet» írni itt Pesten, természetesen a német újságokból merítvén értesülését. A fordítást A gai A dolf végezte, alkalmasint a Wandererh6\. És írta a k ővetkezőket:

M A G Y A R IRODALOM.

^45

»Midón a legfelső felbőrétegen is átröpültek, a gömb megrezdült, kissé oldalt hajolt, de — így állítják az utazók — egyikök sem ijedt meg. Előhítták Godardot, a tapasztalt léghajóst.

Budapest ucca-nevei között nem egy hivatalos ,Leiter Jakab' tündöklik. Ilyen a ,Bálvány-ucca', németül GötterGasse, melynek igazi neve Göder Gasse, vagyis ,gödi ucca‘ (mert Göd felé visz). Ilyen a ,Tavaszmező-ucca‘, németül Frühlings-Feld-Gasse, mert valaha, a város alakulása előtt, ott egy Frühling nevű németnek a szántóföldje volt.

Relle Iván.

246

^gai

M A G Y A R IRODALOM. M arad an d ó

k o r tö r té n e ti

becsűek

azok

Adolf, a l a k o k , m e l y e k e t Á gai A d o lf 1 8 6 5 ó t a a

kdbdiXiy

1868

n e v e lt v a g y

ó ta

a

Borsszem Jankóhdni

a

v id á m

Bolond M is-

m e g te re m te tt,

á tfo r m á lt.

E népes család három tagja : Spicig Icig, a jó magyar zsidó ,hozophi és tscholád opo' (kinek fia már Spicényi Árpád), Lengenádfalvi Kotlik Zirzahella, a lelkes, költői honleány és Szent-Léhay Monokies, az elmés mágnás (kinek apja a B é k e s s i M á r k báró Bikfice volt) még a Bolond Miskáhdji született. A Borsszem Jankőbdin látott napvilágot a többi, közel huszonöt. Están és Sanyi ( P a t a y I s t v á n és CsiKY SÁN D OR karikatúrája) soká gúnyolta a parlagi magyar­ ságot ; de a jó öreg P a t a y I s t v á n halála után (1873) nem lehetett többé éltetni ezt a két alakot és ekkor «lípködött ki jaz placra» Mokány Berci, a nemes magyar gavallér. E z alakot G y u l a i P á l a K i s f a l u d y K á r o l y Csalódások (1828) vígjátékában élő Mokány folytatásának tekinti, mint azt egyetemi előadásaiban föl is szokta említeni. (V. ö. a Borsszem Jankó jubiláris számát, 1887 április 10.) Á g a i A d o l f azt mondja, hogy a K i s f a l u d y különben is más természetű Mokánya neki nem is jutott eszébe, mikor meg­ teremtette ez alakot. A mód el ÁGAinak egy nagykőrösi paj­ tása : P i n t é r G y u r k a volt. És nem csupán lélekre, de testre nézve is ; mert Á g a i emlékezetből lerajzolta a parlagi gaval­ lért s e vázlat után alkotta meg J a n k ó J á n o s a pompás képet.^) A r a n y J á n o s , mikor meglátta és olvasta a Borsszem Jankőbdin, így s z ó lt : «Nini, szakasztott a Pintér Gyurka, alakra, arcra és beszédre !» ( Á g a i A d o l f szíves közlése.) A nevezetesebb alakok közé tartozik : Mihaszna András, a fővárosi ,röndér' karikatúrája ( P o k o r n y J e n ő hírlapíró adta első ö tle té t; jelszava, a röndnek muszáj lönnyi ! a berlini policistákra fogott Ordnung muss s in d ! mása), Toly áss Dániel, a hohenheimi tudományú tiszttartó (sokkal járultak hozzá K á r s a i A l b e r t és P é t e r D é n e s [írói nevén K í s é r i ] ) , Veöreöshegyi Dávid, az új földes úr, Tarjagoss Illés, az áldomásozó és minden p otyát kedvelő hazafi ( K o z m a A n d o r alkotása), Bukovai Absentius, az ősjogász ( B á c s k a i A l b e r t 1) De elsőben nem Mokány Bercit ábrázolta vele (aki akkor még meg sem szü­ letett), hanem csak egy Bécsben mulató magyar urat. Megjelent a Borsszem Jankó 1870-iki naptárában (90. 1.). E z a ma annyira ismeretes alak östypusa ; csak az orra más egy kicsit és nincs e képen a hű agár : a Szellő sem.

MAGYAR IRODALOM.

247

és S c H O E N B E R G (Szécsi) F e r e n c kultiválták), Titán Laci, a félreismert poéta, Dicsőffy Lóránt, az örökké szerződéstelen színész, Sanyaró Vendel, a mindig koplaló diurnista, Seiffensteiner Salamon (Spicig Icig származéka ; S z é k e l y F e r e n c írta számos éven át), Kraxelhuher Tóbiás, a pozsonyi német háziúr (ez a T ó t h K á l m á n egykor igen népszerű. Bolond Miskaheh. Kipfelhauser ^ífo//jának mása) sat.

S zigeti J ózsef ( *

tét (A kisértet)

18 2 2 .)

a

n é p sz ín m ű v é b e n

C sizm adia m int kisér- Szigeti (18 5 6 .)

fo r d ú l

elő

a r a n y o s le á n y z ó

F a lu s ia k

k ife je z é s . A

v í g j á t é k á b ó l (18 5 8 .) v a l ó p e d ig a z

öcsém ,

m á z o ló

t r é f á s ( e g y k é p ír ó t ille tő ) m e g s z ó lít á s , m e l y l y e l m a d e r ű r e b o r ú r a é lü n k s m e l y h a n g j á r a n é z v e h a s o n ló a n é m e t e k

ylieher F reu n d und Kupferstecher'-]é\í^z. S zigeti

J ózsef

Csókon szerzett vőlegény

b oh ósá­

g á n a k (18 8 3 .) n é p s z e r ű és k i v á l t s z ín é s z e k k ö z ö t t s z á lló ig é v é l e t t a l a k j a

R ip a c s , az

éh en kórász

v á n d o r -k o m é d iá s .

Berczik Árpád.

F e r tá ly m á g n á s . E zt

a

n ép szerű vé A

s z á lló

k i f e je z é s t

B erczik Á rpád

F ertálym ágn ások

ig e

s z e r z ő je

c ím ű

azon ban

(*

18 4 2 .)

v íg já té k á v a l

nem

ő.

te tte

(18 6 7 .).

M in t m a g a

ír j a

n e k e m : « É n í g y t a l á l t a m k é s z e n , k ö z s z á jo n . O l y a n n é p ­ szerű

v o lt,

m in t m a

a

gentry

e ln e v e z é s .

F ir tli

a la k já ­

b a n m é g m a is ö s m e r ik .»

Eredete minden bizonynyal R ó z s a á g i A n t a l (* 1829., t 1886.) 1862-ben megjelent, Fertály mágnások című regénye. Ez a regény megjelentékor nagy feltűnést keltett, s ifj. K u b i n y i F e r e n c (Tegzes álnéven) azonnal K ik a valódi fertálymágnások ? című füzetet írt ellene.

248

MAGYAR IRODALOM.

B erczik Á rpád Fertdlym ágnások v í g j á t é k á b ó l e r e d e z a z ig e n is m e r e te s s z á lló ig e : h id e g v é r

(vagy

fle g m a )

és

tis z ta

g a llé r .

A z I. felvonás 4-ik jelenetében mondja Borostyán Alfréd : «Csak nyugalom. Vili ! a gavallér legszükségesebb kellékei a tiszta g allér és a flegma.s> Toldy István.

A

szom széd ban

T o l d y I stván ( *

r e jlik

az

e lé g té te l!

1 8 4 4 ,, f 18 7 9 .)

^ h e tv e n e s

évek

e le jé n k é p v is e lő n e k a k a r t C s o n g r á d o n f ö l l é p n i ; d e m ik o r p ro gram m b eszéd ébe a n n y i t s z id o tt )

fo g o tt

a

s z e g é n y j e lö lt b e s z é d é b ő l c s a k « T is z te lt A

p ia c o n ,

u r a im !» A

tö b b it

csak

egy

papok

( k ik e t

a n n y it le h e te tt h a l l a n i :

e ln y e lt e

s o k a s á g k a c a g v a o s z l o t t s z é jje l. A c s i z m a d ia -m e s te r

k ís é r n i m é g

a

m e g h ú z a t t á k fe je f ö l ö t t a h a r a n g o t s a

m arad t

a v a s ú t h o z is. T o l d y

a

c s e n g é s -b o n g á s .

s z e g é n y je lö lt h ö z h ű ; sőt

P is ta

ki

m e rte

j ó l is t a r t o t t a

a d e r é k e m b e r t, a k i e g y c s ö p p e t s e m s z a b ó d o t t és k i v e t t e a m a g a r é s z é t é t e lb ő l - it a lb ó l. M ik o r a v o n a t o t je le z t é k , a p in c é r e ls ő b e n is a b e c s ü le te s c s i z m a d ia e lé á l l t : » P a r a n c s o ljo n f i z e t n i !» A

« n e m z e ti lá b t y ű m ű v é s z »

azon ban

a h ü v e l y u j j á v a l h á t r a b ö k v e m u t a t o t t a z ő g a z d á já r a és

p e d ig

val :

c\J

a

c s i z m a d ia -é k e s s z ó lá s

A m i k ö z n a p i n y e lv e n

e

h a lh a ta tla n

s z a v a i­

a z t je le n t i, h o g y m a jd

a z a z ú r fiz e t.

V. ö. A gai A d o lf , Por és hamu (Budapest, 1892; 235. 1.). E z anekdotát, való történet gyanánt, sokszor mondta el Toldy Pista a kávéházban ; én azonban azt hiszem, hogy maga csinálta, mert épp az időtt (a hetvenes évek elején) a Kávéforrás írói társaságában sokat tréfálództak a kacskaringós csizmadia-nyelvvel. Okot és alkalmat talán az adott rá, hogy Tóth Kálm ánt az időben választotta meg a mis­ kolci csizmadia-céh tiszteletbeli mesterré; Tóth Kálmán pedig megalapitóttá a «bajai csizmadia-dramaturgiát» (ad vocem Lessing Hamhurgische Dramaturgie']3). Berczik Árpád, Rákosi Jenő, Toldy István meg szokták kérni Tóth K ál-

249

MAGYAR IRODALOM.

m á n t: olvassa el új színdarabjaikat, a «bajai csizmadiadramaturgia» szem pontjából; és Tóth Kálmán rendszerint írott véleményt adott, alá ja pingálván a dikicses, mustás csizmadia-pecsétet is. S ha a «bajai csizmadia-dramaturgiam azt mondta valamely darabra, hogy tetszeni fog, az a darab többnyire tetszett is ; mert e tréfának megvolt az a komoly magva, hogy Tóth Kálmán a drámai műveket szerette a nagyközönség módjára, az egyszerű, természetes józan ész szerint szemlélni. A z t mondta : «A jó darabot megismeri a csizmadia is.» Bohó formába burkolt ítéletét az az író­ társaság mindig megbecsülte ; sőt valami babonás jelentő­ séget tulajdonítottak neki, ha Tóth Kálmán egy-egy darab­ ról kiadta a csizmadia-bizonyítványt. Mind e tréfák révén lett a Kávéforrásban divattá csizmadia-nyelven beszélni; Toldy Pista önmagát csúfoló anekdotája is így keletkezett. A z t h is z e m , u g y a n e z id ő b e n a c s iz m a d ia -n y e lv

a lk o tta T

óth

K

álm án

e v ir á g á t:

Tóth Kálmán.

N e m c é lir á n y o s a b e c s ü le te s e m b e r e k e t m e g c á fo ln i.

A ^szegény Beöthy Laci^-roi írott rajzában (1. Irkafirkák, Budapest; 126. 1.) Kiss Ignác csizmadia-mester szá­ jába adta e mondást. T. i. így panaszkodott volna a derék, munkás polgár, mikor Beöthy László egy könyvének cím­ lapjára lerajzoltatta saját tem etését; csibukozva ül a kopor­ sójában, s hitelezői sírnak, jajgatnak utána. T

óth

E

(*

de

A falu rossza K ie s e tt L e in n i

1 8 4 4 ., f 18 7 6 .) 1 8 7 5 - b e n s z ín r e k e r ü lt '^^th

n é p s z ín m ű v é b ő l v a ló s z á lló ig é k : a

v ilá g

m agát

f e n e k e ! (I. f e lv .

egész

a

sárga

6 . je l.)

fö ld ig .

A z I. felv. y-ik jelenetében mondja Gonosz Pista Gön­ dör Sándornak : «Idd le magad egész a sárga földig». — ,Leinni magát a földig' (vagyis úgy, hogy az ember a földre rogyik) régi és közkeletű szólás ; a CXJ e szólás bohó nagyí­ tása, hogy t. i. az ivó olyan részeg, hogy már nem is a földre rogyik, hanem még mélyebbre : a sárga földig. Mindez borsodi észjárásra v a l l ; Borsod fekete humusa alatt ugyanis egynéhány ásónyomra sárga föld (lösz) van.

MAGYAR IRODALOM.

250

K e v é s o k k a l h ír e s G ö n d ö r S á n d o r f e lk i á lt á s a

(III.

fe lv . 5. je l.), m e l y e t a h a r a n g s z ó h a ll a t á r a a h a r a n g o z ó h o z in t é z a m e s s z e s é g b ő l :

K on gasd , vé n

R o b o to s!

Egyike ama szálló igéknek, melyek nem értelmök, hanem egy-egy színész szavalása révén váltak népszerűvé. A CV)-t Tamási József, a népszínműénekes deklamálása tette híressé. A z emberek, az utánzás ösztönénél fogva, szeretik a jeles színészek parádés felkiáltásait próbálgatni. Épp így terjedt el egy időben az I. felvonásbeli «Hej ! Bátki T ercsi! Bátki Tercsi !» kiáltás ; s még azt is elhagyták, ami értel­ met adott volna neki : «mit csinálsz ?» Hevesi Lajos,

M ocsaras

H evesi L ajos ( *

tu rk o n c.

18 4 3 .) n e v e z t e í g y a d is z n ó t S p ic z ig

I c i g 1 8 6 7 - ik i n a jl já r á b a n (10 5 . t e r m in o ló g iá t é v v e l,

m ert

nyakorján Ifh Ábrányi Kornél,

é r e z te

s tb .

a

1.). A B u g á t - f é l e m a g y a r

Nyelvőr k e le tk e z é s e e l ő t t ö t vörös bögönc, fekete utáncs, foltos

c s ú fo lt a ,

a

ö n k é n y t e le n

h á m o rá t.

F iu m e m e l le t t a t e n g e r c s ö n d e s . A

m e t e o r o lo g ia i

fr á z is a k e z d e t b e n

csak

je le n t é s e k

e

sokszor

is m é tlő d ő

h ír la p ír ó k k ö z ö t t já r a t o s

s z á lló

ig e v o l t , d e m a m á r is m e r i és h a s z n á lj a a k ö z ö n s é g is. A l k a l m a t m i n d i g a z á d rá , m ik o r v a l a k i r e n d k ív ü l fo n to s e s e m é n y e k id e jé b e n m e llé k e s , p o t o m , d ib d á b b e s z é l v a g y ír. E s z á lló ig e s z e r z ő je i f j . (*

1 8 4 9 .),

m á r c iu s

ki

e lse i

az

d o lg o k r u l

Á brányi K ornél

á r v íz k o r a K elet N épe M agyarország hivatalos le c k é z t e t t e m e g a B u d a­

1 8 7 6 - ik i n a g y

szám ában

lap ja c ím ű ú jd o n s á g b a n pesti K ö z lö n y t:

egy íg y

»Az árvíz veszélye egy héten át a leglázasabb izgatottságban tartotta az egész fővárost. Rombolt, pusztított az egész Dima mentén végig. Az egész ország szíve remegett és aggódott, a veszély félelme látszott mindenen. Csak a hivatalos lap volt

MAGYAR IRODALOM.

251

vérfagyasztóan nyugodt. «ó t nem ijeszti veszély, baj, nem hat le szívére haláljaj.* A víz dagadt, a hatóságok ijedeztek, de az ország hivatalos lapja nem jö tt ki flegmá­ jából, 6 nem tudott az^ egészről semmit. Hasáb számra közölte napról-napra (még az nap is, mikor az előadásokat beszüntették) a színlapot, közölte a meteOTologiai jegyzeteket Prágából, Bécsból, Bregenzből, Durazzóbói. Ozonmérő Budipesten nap. 7, éjjel o. Fiume mellett a tenger csöndes. Szigorú kormán3rrendelet következtében a hivatalos lapot minden hatóság, még a legutolsó község is, járatni tartozik. Sok helyen ez fölemészt minden hírlapra fordítható pénzt és sok helyre egyéb lap nem is jár a hivataloson kívül. Az árvíz veszélyének híre villámként futott vé;ig az egész orszá­ gon ; a vidéken ragadott gyermek aggódott szüleiért, szülő gyermekéért, rokon roko­ náért, barát barátjáért. Lázasan kereste minden nap az ország hivatalos lapjában a vész fejlődését, a kifejlődött vész stádiumát: de az nyugodt és néma volt. «A Nemzeti Színház zárva van. Fiúménál a tenger csöndes*. . . Magyarország hiva­ talos lapja nem tartja érdemesnek meglátni azt a veszélyt, mely az egész fővárost pusztulással fenyegeti, s mikor a Duna tengerré válik, bömböl, zúg s pokoli sebes­ séggel ir.amlik s a lég haláljajjal van tele, — ő arról referál, hogy Fiume mellett a tenger csöndes, Ozonmérő nnppal 5, éjjel 3. És ha Budapesten kiáradt volna a víz, ha kiöntötte volna a hivatalos lap szerkesztőségét, ha eltemette volna a nyomdát, és a hivatalos lap nem jelenhetett volna meg egy h étig : a nyolcadik napon meg­ jelent volna, régi flegmájával, írván, hogy *Fiume mellett a tenger csöndes,.*

Visi Imre,

T ö b b m in t b iz o n y o s . A

m agyar

a l k o t ó ja

V is i

h ír la p ír á s

e k e d v e lt

k ö z h e ly é n e k

m eg­

I mre ( * 1 8 5 2 ., f 1 8 9 1 .). A ik o n b a n ír ta

először, a h e t v e n e s é v e k b e n , k é p v is e lő v á la s z t á s a lk a lm á ­ v a l. A z ó t a a s a j t ó b ő v e n

él g o n d o la t- és s z ó k in c s é n e k

ez ú j b ő s é g é v e l : ,N . N . m e g v á la s z t á s a ( > j . ‘

A Nyelvőrben (XX II. k. 43. 1.) S za r vas G á bo r logikus­ nak és helyesnek ítéli e kifejezést.

CsiKY Gergely ( * 18 4 2 ., f 1 8 9 1 .) Mukányi c ím ű v íg já t é k á b a n (1880.) fo r d ú l elő Z á p o ly a I g n á c n y e lv é s z , k i m in t

o r th o ló g u s

ü ld ö z i

a

párhaj, párviadal

s z ó k a t,

m e r t cs a k is

Csiky Gergely^

p áro s v ia s k o d á s a

h e ly e s .

N e v e tsé g e s

d u e llu m o k a t

gyakran

nevezün k

C \ j-n a k .

C s i k y G e r g e l y az orthologia e kifigu rá zá sáb a n a szer­ telenségig j u t o t t ; soha senki nem ta g a d ta a párhaj, pár­ viadal szó k h elyességét.

252

MAGYAR IRODALOM.

Királyfogds

A

c ím ű ,

1 8 8 7 -b e n

s zín r e

k e r ü lt

ope­

r e tt jé b e n , m e ly n e k z e n é j é t K o n ti J ó z s e f s z e r z e tt é , e g y c o u p le t v é g s o r a : S U gyan csak a F e lv ir a d t

ezt a

s z e r e le m

té v é .

Mukányi

v í g j á t é k b ó l (I. fe lv .) v a l ó a

végre

d ic s ő

a

nap

h a jn a la .

A régi deákos üdvözlő beszédek hasonló frázisainak mása.

Reviczky R ev iczky G y u l a ( * 1 8 5 5 ., f 18 8 9.) az ő schopenGyula, haueri bölcselkedését fejezte ki Magamról című költe­ ményének utolsó sorában, mely Magány verskötetének (1888)

jeligéje és sírkövén is olvasható: A

v ilá g

csak

h a n g u la t.

A r t h u r S c h o p e n h a u e r (* 1788., f 1860.) bölcseleté­ nek egyik alaptétele: «Die Welt ist meine Vorstellung», (v. ö. Die Welt als Wille und Vorstellung, I. k. 3— 5. 1., II. k. 4.1.) Am it a frankfurti bölcs az értelemre mondott azt a mi költőnk az érzelemre vitte át. Bizonynyal hatottak rá S c h o p e n h a u e r e sorai is : «ihr (t. i. dér Stimmung) Wechsel Idsst uns die Dinge táglich anders erhlicken, wie eine schöne Gegend hei stets sich ándernder Beleuchtung.>> (Parerga und Paralipomena, II. k. 60. 1.)

A

Pán halála

Ki

szo m o rú

c ím ű nem

k ö lte m é n y b ő l v a ló v o lt,

az

m in d

ez

a

sor :

pogány.

E vers tette nálunk ismeretessé a nagy Pán meghalt ! kiáltást. A legenda forrása oly ismeretlen volt nálunk, hogy Reviczky Gyulát egy német versből való kölcsönzéssel vádolták.

R eviczky G y u l a f o g t a P r é m J ó z s e fr e , t r é fá s b a r á t i körben, h o g y v a n e g y íg y k ezd őd ő verse : H ogy

s z e r e tle k ,

az

té n y .

MAGYAR IRODALOM.

253

Hentaller Lajos,

F ra k k o s banda.

H entaller L ajos ( * 18 52 .) n e v e z t e í g y a Függet­

lenség

c ím ű la p 1880 ja n u á r iu s 5. és a k ö v e t k e z ő s z á m a i­

b a n a g y a n ú s b a n k ű z le t e k k e l fo g la lk o z ó e lő k e lő u r a k a t.

Hahits noirs néven ismerte Párizs azokat a csupa díszesen öltözködő gavallérokból álló tolvaj bandákat, me­ lyek 1820-tól 1845-ig fenyegették a francia főváros köz­ bátorságát. Tolnai Lajos,

K ö z li J ó z s e f, a t u d o m á n y o s t e h e t e tle n s é g p é ld a k é p e , k i a fo ly ó ir a t o k a t h o lm i c s e k é ly é r té k ű ó c s k a s á g o k m á s o l a t a iv a l á r a s z t ja el, nem

fe le d v é n

el

N . N .' E z a la k o t

m in d e n k in e k

e g y c \ J c ím ű r a jz b a n , a m á b a n ; d e s z e r e p e lte ti is. A (*

a l á b i g g y e s z t e n i : ,K ö z li

T olnai L ajos ( * 1 8 3 7 .) t e r e m te t t e m e g

Pesti Napló 1 8 8 5 -ik i h ú s v é t i s z á ­ Az új főispán r e g é n y é b e n (18 86.)

s zá lló ig e k ú t f e je a z o n b a n m é g is

1 8 2 1 .)

k i a z ö tv e n e s é v e k d erekán

Hölgyfutárhdcn K o n k o l y Közli D e zső n é v e n .

B erecz K ároly a l a k o t c s in á lt a

D e z s ő s z o r g a lm a s b ö n g é s z ő b ő l.

T o l n a i L a jo s e z t a régi tr é fá t e le v e n íte tte föl a m aga fig u rá já v a l, k ö ztu d o m á s szerin t K on ez J ó z s e f m a ro svá sár­ h e ly i ev. ref. fő gim n áziu m i professzorra (* 1828.) cé lo zva . Hunfalvy Pál,

S z e lle m i b e t y á r s á g . E z t a k ife je z é s t h a s z n á lt a •f 1 8 9 1 .)

H unfalvy Pá l ( * 1 8 1 0 .

18 8 6 m á ju s 2 4 -é n e g y

a k a d é m ia i fe lo lv a s á s á ­

(Észrevétel Vámbéry Árminnak a ,Honfoglaló magyarok jellemzéséhez' című müvére,) c \ J - o n a z t a ban.

t u d o m á n y o s ir á n y t é r te tte , m e ly a fin n -u g o r e lm é le tn e k e llen e m o n d .

A

k u t y a u g a t, a k a r a v á n

h a la d .

PuLSZKY F erenc m o n d o tt a e z t a M a g y a r T u d o ­ m á n y o s A k a d é m i a 188 8 d e c e m b e r 1 7 - i k i ü lé sé n , m id ő n

Pulszky Ferenc,

MAGYAR IRODALOM.

254

N endtvich K ároly s z ó v á t e t t e a z Egyetértés d e c e m b e r 5 -ik i,

az

A k a d é m iá t

m e g tá m a d ó

c ik k é t.

«A sajtószabadságnál fogva a sajtónak jogában áll megtámadni az akadémiát», így beszélt P u l s z k y F e r e n c , »ez ellen fel nem szólalhatunk. Gyakran megtámadja a minisztériumot is ; hanem azért nem buktatja meg a z t ; nem buktatja meg az akadémiát sem. Akinek a nemzetre valami befolyása van, vastag bőrének kell lennie, hogy ki tudja állami a támadásokat. A támadásokkal egyébiránt nem sokat gondolunk. A zt mondja egy arabs közmondás : CXJ, a mi azt jelenti, hogy a karaván mit sem ád a kutya ugatására. (Az újságírókhoz fordulva :) És most arra kérem a jelenlevő hírlapíró urakat, hogy adják vissza minél híveb­ ben azt, ami most történt. Mi megtesszük a magunk köte­ lességét : «A karaván halad.> > A CV) k ü lön b en nem arab , han em tö rö k k ö zm o n d ás : J t havlar, kervan gider*. (V á m b é r y Á rm in közlése.) Mikszáth Ú g y g r u p p ír o z n i a s e m m i t e v é s t , h o g y l á z a s t e v é Kálmán, k e n y s é g n e k lá s s é k .

Mikszáth K álmán ( * 1848.) m a g á é n a k v a l l o t t a a

F esti H írlap

1899

d ecem b er

2 4 -ik i

H o r v á t h G y u l a . . . a k ir ő l m e g ír t a m

szám ában :

«...

egyszer, h o g y ú g y

t u d t a g r u p p ír o z n i a s e m m itt e v é s t , h o g y lá z a s t e v é k e n y ­ s é g n e k lá tszo tt.))

(A z István-szoha.)

Az ut aliquid fecisse videatur mása. Az meg CiCERoból van : «Hoc non fed, ut aliquid fedsse videar>>. (Fám. i, 8.) A

B udapesti H írlap

je le n t m e g

18 9 0

dec.

2 5 -ik i

R ákosi V iktor (S ip u lu sz , *

szá m áb an

1860 .)

rosi regény c ím ű h u m o r e s z k je , m e ly b e n ez v a n : r é n y i Ekesszőlástanáhan o lv a s t a m , h o g y m in d e n m űnek

egy

Rákosi Viktor.

m é la k e ll

v é g z ő d n ie .»

akkorddal

K ü lvá­ «Szvok ö ltő i

MAGYAR IRODALOM.

255

T a lá n m o n d an i se k e ll, h o g y S z v o r é n y i J ó z s e f Ékesszólástanáhdin n y o m a sincs ilyesm in ek . M egrovási

Wewera János.

k a la n d .

Ez a badarság ama W e w e r a J á n o s nevű, szatmárixiegyei szolgalegény fejében termett, aki H a z a f i V e r á i JÁ N O S név alatt, magacsinált versekkel országszerte házal. R igm usait,kalandoknak* nevezi. Ha valahonnan kikergetik, versben ,rója meg* a ház népét s ilyenkor az irka-firka címe ,megrovási kaland*. Ez a kifejezés, kémikus baj értelmében, immár sűrűn használatos. A sajtó terjesztette el. Nem akar­ tam mellőzni ez adatot már csak azért sem, mert bizonyítja, hogy minden kornak megvannak a maga Cserei-berei Farkas Andrásai és Vojtina Mátyásai.

G árdonyi G éza ( * 18 6 3 .) a l k o t t a m e g G ö r e G á b o r , az

együgyű

v o ltá b a n

is

fu r fa n g o s

fa lu s i b ír ó

a la k já t.

E n n e k s z a v a ] á r á sa , le v e le in e k v é g é n , a m e jh ö z to v á b b á u gyan ő

h a s o lló

ly ó k a t

fe je z i k i í g y

k ív á n o k .

az ú js á g b a ik t a t á s t í g y :

k is z ö r k e s z te n i.

Göre Gábor legelsőbb a Magyar Hírlapha,n (1892. március 5-iki szám) bukkant fel következő levelével, melyet — valamint az utána következőket is — sokáig ,valódinak* hitt a közönség. ♦Tekintetes Szerkesztőség Kötelesmester lévén és szavazzópolgár és lyóegészséget kívánva mindnyájokmak, fentisztelt iró urak kérem alázatosan azén nevemet még sohasem szörkesztették ki az újságba pedig egyszer az szegedi árvíz károsultak javára is adtam két váltó forintokat és én tettem fel az toronygombot hát szeretném és az feleségem is azt mondja hogy szeretné ha az fentisztelt újság csináló urak kiszörkesztenék az nevemet mert Göre Gábor az nevem és a Krisztust már harmincz esztendeje én éneklem az paksióban az nagyháten máskülönben bírónak meg nem választanak máskülönben Göre Gábor nevemet tögyék ki hogy bírónak megválaszszanak mejhöz hasolló lyókat kivárna vagyok tisztelettel Göre Gábor köteles.*

«Ezennel kiszerkesztjük Göre Gábor nevét, hogy birónak megválaszszák és sok szerencsét kivánunk a működésé­ hez.» E zt írta a szerkesztőség a levél mellé. G á r d o n y i G é z a azt írja nekem, hogy a kiszörkeszteni a szegedi nép

Gárdonyi Géza.

256

M A G Y A R IRODALOM.

nyelvéből való. «Akinek eljegyzése vagy haláli híre van, bemegy a szerkesztőségbe, és kéri, hogy szörkesszék ki ; vagy pedig ha valami rendőri hírbe keveredett, beállít egy fü ty­ kössel s tudakolja, hogy ki volt az az ilyen-olyan, aki őt ki merte szörkeszteni ? H át én ezt a szót az élőbeszédben hal­ lottam. » V

assk ó

H ír la p h sx i Vasskó Elemér.

E

lem ér

(*

szab ad ságh arc

1868.)

n e v e z te

el

a

B u d a p e sti

h ő s e it

nagy idők tanúinak V. ö. Nagy idők, nagy emberek és Idők tanúja, mely A n t a l (* 1827., | 1888.) 1860-ban alapított és 1870-ben a Magyar Állam újságba olvadt lapjának címe volt.

L onkay

Thallóczy Lajos.

Szálló ige. E mű első kiadásának Bevezetésében ezt írtam : «Igazolnom kell a ,szálló ige" kifejezést is. Tagadha­ tatlan, hogy ezt a fogalmat B ü c h m a n n alkotta' meg és ő keresztelte Európaszerte járatos ,geflügeltes WorP nevére is. A tudós németnek a homéri £tu£0£ TcTepdevxa adta az ötletet. Ma ez a kifejezés már átszármazott a francia nyelvbe is : ,mots ailés‘ , ,páröles ailées.‘ Mi magyarok szintén kölcsön vettük és nyelvünkben voltak, vannak ,répülő mondatok* ,röpke szók*, ,röpszók* ,szárnyas szók*, ,szárnyas mondá­ sok, stb. Én a ,röpke szók* híve voltam. Erősségem vala A r a n y J á n o s , ki Széchenyi-ódájában (1860.), B ü c h m a n n könyvének megjelenése előtt négy évvel, így énekelt: E gy szó nyilallott a hazán keresztül, E gy röpke szóban annjri fájdalom.

És már F a l u d i F e r e n c is élt ilyen kifejezésekkel ,röppentett szó*, ,röpitéit igék* és ,röppenő igécske*.^) Miért 1) Ez talán a legrégibb. JÓKAI MÓR használta az Üstökös 1866 május 5-iki számában, egy, nyüván BÜCHMANN akkor új Geflügelte Worte könyvének hatása alatt írott cikkelyében, mely félig komolyan, félig tréfásan a szálló igékkel foglalkozik és több érdekes adatot közöl, alkalmasint BÜCHMANNból is merítvén. Sajnos, ez a korcs terjedt el legjobban. (Azüta reá bukkantam z,szárnyalt szavak, szolgai fordításra is, melyet a Sopron című lap 1887. 18., 19., 21. számában használt valaki.) ») Lásd TO LD Y F ER EN C kiadásában a 91., 403. és 472. 1.

M A G Y A R IRODALOM.

257

ne fogadnók el ez új fogalom terminusául az úgy is immár Thallóczy járatos /röpke szót, ? — E mű nyomtatása már folyt, midőn Lajos. T h a l l ó c z y L a j o s Becsben, 1894 május 13-án kelt levelében azt tanácsolta nekem, hogy használjam inkább a ,szálló ige' kifejezést. Azonnal éreztem, hogy az én tudós barátom eltalálta a legjobbat, ami eddig volt. A ,röpke' valóban nem fejezi ki a szájrul szájra költözést, a ,szó' pedig magyarul épp csak azt teszi: szó és alig van ,mondás' értelme is, mint a német ,Wort'-m]í vagy a francia ,woí‘-nak. Tehát a ,szálló' és a sokat jelentő, szép régi ,ige' a tökéletes proximum genus és ultima differentia, mely e fogalmat meghatározza. S zarvas G ábor és S i m o n y i Z s i g m o n d helyesnek ítélik T h a l l ó c z y L a j o s kifejezését, mely hírlapíró ismerőseim révén, kiknek el dicsekedtem vele, már a sajtóban is fel­ bukkant egynéhányszor a n y á ro n .H isze m , hogy a közön­ ség ép magyar érzéke és ízlése csakugyan szálló igévé fogja tenni a ,szálló ígét'.P

Hitemben nem csalatkoztam meg. T h a l l ó c z y L a j o s (* 1854.) ^szálló igéje* valóban szálló ige lett, még pedig csodálatos gyorsasággal. Könyvem 1895 februáriusának első felében jelent meg. H e r m á n O t t ó március 6-án mon­ dott országgyűlési beszédében már használta a ,szálló ige' kifejezést. Beöthy Zsolt 1896 elején megjelent Képes magyar irodalomtörténetében Arany Jánosról Írott essayjében él vele (II. k. 558. 1.). A Palias Nagy Lexikonabán számtalanszor fordúl elő ; belevették minden újabb szótárba ; a sajtó is azonnal felkapta. Hatástalan volt az a kifogás, melyet TÓTH T. A L B IN tett a Nyelvörhen (XXIV. k. 170. 1.) a szálló ige kifejezése ellen, hogy az ige miért vette fel a szokatlan és kevésbbé magyaros száUÓ jelzőt, mikor a régi szárnyas sokkal jobb és magyaro­ sabb. «Ismeretes«, ezt írta az említett bíráló, «hogy a magyar beszédmód ritkán és jobb faijában alkalmaz igenevet jelzőül s akkor is mindig igei tulajdonságot tulaj­ donít a névszónak. Különben is a kifejezés sokkal plasztikusabb, faa tulajdonságot, ellátottságot jelentő viszonyító jelzővel egészítjük ki a fogalmat, mintsem ha valami helyzetet, állapotot jelentő igenévvel bővítjük ki a névszót. Mondjuk ugyan, k e r ü l ő út, i g a v o n ó barom, m e s s z e m e n ő intézkedés sat., de csak jobb h iján ; mert nem mondjuk ,k a p á 1 ó ember* k a s z á l ó ember*, hanem ,k a p á s ember, k a s z á s ember*, sőt ,i g á s ökör*. Sőt az igenevet is megtoldjuk néha képzővel, mikor ,h a r a p ó s kutyát, r ú g ó s lovat* sat, mondanak. Szóval a magyaros beszédmód ily mondásokban inkább a képességet, ellátottságot 1) 1894 nyarán. Tóth Béla; Szájrul szájra.

17

258

M A G Y A R IRODALOM.

ThallÓCZy fejezi ki, mintsem a cselekvő állapotot. Az^rt szólunk így : ,k e z e s bárány, T /lin ? l o v a s katona, k é r e t ő s leány, r á t a r t ó s menyecske, s z á r n y a s állat, ^ s z á r n y a s egér* sat. Magyar ember sohse mondana sxálló ,gát, ha szárnyas igét is mondhat.' Erre a Nyelvőrbe (X X IV. k. 226. 1.) ezt válaszoltam : est, 1880) című füzetében.

Saepe stilum vertas. (i, lo, 72.) [Gyakran fordítsd meg az íróvesszőt.]

A rómaiak viaszos táblára írtak csont vagy érc vessző­ vel (stílus), melynek az egyik vége hegyes volt, a másik

LATIN

2Q6

ír ó k .

Horatius, pedig tompa vésöforma. A vesszőnek e lapos vége arra szol­ gált, hogy az író, ha valamit elhibázott, lesimíthassa vele a viaszt, vagyis eltörölje vele az írottakat. Az ,íróvesszöt gya­ korta megfordítani*, tehát a. m. gondosan fogalmazni, válogatni a kifejezéseket.

A szatírák második könyvéből való idézet a pár nobile fratrum (2, 3, 243.) [nemes testvérpár.]

Vonatkozik Arrius két fiára, ki ostobaságot ostobaságra halmozott és egyebek között fülemüe-pecsenyét evett, csak azért, mert ez a portéka drága. Értelme : ,g>’'önyörűséges két mákvirág'.

H oc erat in v otis (ARANY JÁNOS /v című versében; Ez volt vágyam netovábbja.)

a 6-ik szatíra első sorában, a szerencse fia ~

[Fortunáé filius\

kifejezés ugyané szatíra 49-ik versében fordúl elő. H oratius epistoláinak első könyvéből eredő szálló Igék: lurare in verba m agistri (i. i, 14.) [A mester szavára esküdni.]

Quidquid delirant reges, plectuntur A ch ivi (i, 2, 14.) [Ha a királyok eszelösködnek, a görög nép bánja meg.]

Iliacos intra muros peccatur et extra, (i, 2, 17.) [Vétkeznek a (trójai) falak közt is, a falakon kívül is.]

Ira furor brevis est (i, 2, 62.) [A harag rövid ideig tartó őrjöngés.]

LATIN

ír ó k .

297

Quo semel est imbuta recens servabit odorem Horatius, Testa diu. (i, 2, 69.) (Amely új fazékban faggyú volt, mindenkor faggyas szagú. KISVICZAY PÉTER [1713] szerint.)

Naturam expellas furca, tamen usque recurret. (i, 10, 24.) [A természet visszatér, ha vasvillával űzöd is el.] D e s t o u c h e s francia drámaíró (* 1680., f 1754 *) Le glorieux című 1732-ben színre került vígjátékának 3-ik felvonásában fordul elő : «Chassez le natúréi, il revient au galop>>; olykor így, franciául emlegetjük.

Az epistolák első könyvéből (18, 15) való az «Altér rixatur de lana saepe caprinm [Más gyakran a kecske gyapján veszekszik.] Innen ered a (d e)

la n a

c a p r in a

szálló ige, mely mindig a haszontalan dolgok miatt való civódásra céloz. A kecskegyapjú (amely voltaképpen nincs, mert a kecs­ kének szőre van, nem gyapja) a magyar közmondásokban is forog : ,Haszontalan dolog ketskéről gyapjat várni, a döglött lóra patkót verni*. ( B a r ó t i S z a b ó D á v i d .) O

im ita to r e s ,

servu m

pecus.

( i,

19,

19 .)

[óh utánzók, ti szolgacsorda !]

H oratius

Ars poetica]di (Ad Pisones) számos szálló

igéje közül csak a leggyakoribbakat emlitem :

Desinit in piscem mulier form osa superne. (4.) [Halban végződik a felül szép nö.]

R is u m

te n e a tis

a m ic i?

[Megállnátok-e, hogy ne kacagjatok, barátim ?]

H or atiu s

Ars poeticaiknsk (Ad Pisones, 5-ik sor) II. J ózsef a m agyar kancel-

e hires töredékével felelt

298 Horatius,

LATIN

m ÓK.

lária 1784 március 5-én kelt feliratára, mely fájdalma­ san tiltakozott a magyar szent koronának Bécsbe vitele ellen. Április lo-én a császár ezt jegyezte saját kezével a felirat hátára : ó t3n:annus fajzat Melledre szegzi fegyverét S véredbe mártja rút kezét, Ha szolgaságba nem hurcolhat. Fegyverre, bajnokok, Levente-magzatok! Rontsunk, rontsunk E vérszomjúkra, Szabdaljuk halmokra! A szabadságharc idejében keletkezett egy magyar Marseülaise, inkább is egy tréfás átok, melyet R O U G E T D E L IS L E da’a szerint énekeltek. A z Esti Lapok 1849 május 26-iki száma szerint a székelyek csinálták és így szó l: «Osztrák ármány, Ferdinand, K . . . . F . . . . , Albert, Stefkó, Z s . . . . vén . . . . , Jellachich, Rajachich, Simonich, Burich, Urbán, Hurbán, Blomberg, Berger, Riebel, Puchner, Rukavina, Gedeon, Leiningen, Windischgrátz, camarilla, reactio, rác, szerb, oláh, illyrismus, saxonizmus, veszszetek el !< Az Esti Lapok is megjegyzi, hogy ez a textus sehogy sem illik a Marseiüaise nótájára, de azért a hatása nagy. Alkalmasint csak a följegyzés rossz, illetékes töredékes ; fültanúktól tudom, hogy ezt a furcsa keveréket igen jól lehetett énekeim a francia szabadsághimnus szövege gyanánt.

Lévis,

Noblesse obiige. [A nemesség kötelez.]

E

s o k a t id é z e tt szálló ig e szerző je P .-M .-G .

herceg, p o litik u s és író { *

L É v is

1 7 5 5 ., f 1830.)

N ic o l a s I so u a r d (művésznevén N ic o l o ) francia zeneszerző Joconde ou les Coureurs d'aventures című, Párizsban 1814 februárius 28-án került operájában, mel5mek szövegét C h a r l e s -G u il l a u m e É t ie n n e (* 1777. f 1845.) írta, van egy románc: Datis un délirg extrime On veut fuir ce gu*on aimc.

FRANCIA On On On On

írók.

347

prétend se venger, jure de changer; devient infid le, court de helle en héüel

Ennek refrainje a szálló igévé lett E t Tón revient toujours A ses prem iers a m o u rs !

Étienne,

[Az ember mindig visszatér e’sö szerelméhez.]

A premiéres amouYs változat (az amour szó a többes számban többnyire nőnemű) sántává tenné a verset.

L a propriété c ’est le vo l.

Proudhon.

A tulajdon lopás. E híres szocialista tételt P ierre Joseph P roudhon (* 1809., t 1865.) mondotta ki Qu'est-ce que c'est q%ie la propriété ? o u : Recherches sur le principe du droit et du gouvernement című 1840-ben megjelent könyvében. Az első fejezet így kezdődik: [«Ha azt kérdeznék tőlem : M i a rabszolgaság ? s én ez egy szóval válaszol­ nék : Gyilkosság, gondolatomat azonnal megértenék. . . Miért ne válaszolnék hát e kérdésre : M i a tulajdon ? ugyan­ így : Lopás, bár tudom, hogy nem értenek meg, jóllehet ez a második tétel nem egyéb az elsőnek átalakításánál.»]

Óte-toi de la que je m ’y m ette. [Eredj onnan, hadd foglalom el a helyedet.]

SainL Simon,

Bizonytalan eredetű szálló ige, melyet ez alak­ jában talán Sa in t -S imon (* 1760., f 1825.) használt először a Catéchisme des industrielshen (Párizs, 1823.) De már ÉzsAiÁs prófétában (49, 20) is megvan : «menj el innét, hogy itt lakhassam». A u g u ste C o m te , a pozitivizmus megalapítójának (* 1798., f 1857.) egyik jelszava az

Ordre et progrés. (Rend és haladás.)

Comte,

348 Murger,

FRANCIA

ír ó k .

Bohémé. Ezt a nálunk immár kelleténél jobban használatos szót a franciák közt H e n r i M urger (* 1822., f i86i.) tette szálló igévé Scénes de la vie de bohémé című 1851-ben megjelent müvével, mely az éhenkórász, napról napra élő írók, művészek mesteri rajza. De már G e or ge S and 1837-ben közzé tett La derniére Aldini regényének végső sora is ez értelmében használja e szót: Vive la bohémé ! Sőt a XVII. századból is van egy levél, melyben Beaumarchaisnak ezt írja egyik barátja:

Smile Life

When life gives you a hundred reasons to cry, show life that you have a thousand reasons to smile

Get in touch

© Copyright 2015 - 2024 PDFFOX.COM - All rights reserved.